Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A vízhiány, érzékletes képzavarral élve, égetőbb probléma, mint gondolnánk. Nemcsak a távoli száraz vidékeket fenyegető kósza hír, hanem saját bőrünkön is tapasztalható, hozzánk is elérő aktuális veszély. Európa délebben fekvő mediterrán országainak egyes tájain lezárták a közterek szökőkútjait és az utcai vízcsapokat, és korlátozzák a vízfogyasztást. A helyzetet tovább rontja a hosszan tartó kánikulából és szárazságból fakadó számos tűzvész, amely például Spanyolország több vidékét is éppen sújtja.
Spanyolország 17 autonóm közössége közül 6 már bejelentette, hogy vízhiánnyal küzd, a víztározók tartalékai 39%-ra csökkentek, ami az 1995-ös nagy szárazság óta a legalacsonyabb szám.
A legveszélyeztetettebb régiók
A pillanatnyilag legveszélyeztetettebb régiók között van természetesen a legdélebbi tartomány, Andalúzia, a tűzvészek által legtöbbet szenvedő északnyugati Galícia és a magyarok által is népszerű üdülőhelyeket kínáló Katalónia is. A régóta függetlenedni vágyó katalán közösség legutóbb 2008-ban kellett, hogy bevezessen a vízhiány és szárazság miatt hosszan tartó megszorító intézkedéseket, melyeket egy egész éven át fenn kellett tartaniuk.
Ugyan 2018-ban is megközelítette a jelenlegi alacsony tartalékszintet a víztározók mutatója, de a mostani állapot mégis annyival vészjóslóbb, hogy még előttünk van jó néhány száraz hónap a legközelebb várható csapadékosabb időszak beköszöntéig, és az addig fennmaradó hetek, hónapok megegyeznek az öntözés periódusával is, ami a legjobban igénybe veszi a tartalékokat.
Elviekben a tartomány 70%-ában már tilos a kertek locsolása, a medencék feltöltése és a díszítő funkciójú szökőkutak üzemeltetése.
Az egész mediterráneum bajban
Olaszországban, a Pó folyó menti tartományokban is már július eleje óta kritikus a helyzet, és szintén felkérték a lakosságot a moderált vízfogyasztásra és a szükségletek mérséklésére. Az olaszok legnagyobb folyója, a Pó 70 éves negatív rekordot döntöget aggasztóan alacsony jelenlegi vízszintjével. Így a hatóságok arra kényszerültek, hogy átcsoportosítsák a gyümölcsfák locsolására szánt vízkészleteket a rizsföldek vízellátásának biztosítására.
A spanyolországi és katalán rendeletekhez hasonlóan az olaszoknál is életbe léptek már hetekkel ezelőtt olyan intézkedések, melyek szerint tiltják a kertek locsolását, a medencék feltöltését és az autómosást is, ahogy a dísz- és szökőkutak sem csobognak már számos olasz városban sem.
Portugália is hasonló gondokkal küzd. Az ibériai-félszigeti Portugáliának egyre gyakrabban kell szembenéznie kritikus állapotokkal, ez most is így van, sajnálatos módon.
Görögországot idén nyáron is számos erdőtűz sújtotta és sújtja jelenleg is, Spanyolországhoz hasonlóan, ahol nyár közepéig már több mint 200 000 hektárnyi erdő lett a tűz martaléka. Az oltásukhoz kétségbeesetten használt víz a készleteket rendkívül igénybe veszi, és radikálisan fokozza a tartalékok hiányát.
Hazai vizeken
A magyar tenger vízszintjének állapota sem teljesen megnyugtató, bár a helyzet nem is annyira kilátástalan, mint amilyennek azt sokan jellemezték az idei, meglehetősen száraz és meleg nyár során. A Balaton ugyan valóban vízhiányos állapotba került a szárazság és a vízgyűjtőkre hulló rendes csapadék mintegy egyharmadának elmaradása miatt, de
a jelenlegi kritikus vízszintet az elmúlt száz év során már szinte többször lehetett tapasztalni, mint „megúszni”.
A Velencei-tó állapota aggasztóbb. Augusztus 19-re az agárdi vízmérce állása szerint 50 cm-es mélypontra zuhant vissza a tó vízállása. A csapadék hiányát még súlyosbító párolgás miatt több méterrel húzódott bentebb idén a tópart a mederben, ahol az aszály még halpusztulást is eredményezett. Öröm az ürömben, hogy az államalapítási ünnepségek helyén és idején leeső hőmérséklet és csapadék elkezdte visszafordítani az ijesztő helyzetet.
Folyóink állapota szintén messze nem tökéletes, de az időben elkezdett és tudatosan takarékos vízgazdálkodásnak köszönhetően a helyzet, ha nehézségek árán is, de megfelelően kezelhető.
Mit tehetünk mi?
A közismert és alapvető spórolási módok betartása már zsigeri kellene, hogy legyen. Így például, hogy
- fogmosás közben elzárjuk a csapot, és nem folyatjuk a vizet közben feleslegesen.
- Ugyanez a módszer alkalmazandó mosogatás és zuhanyozás közben is, vagyis nem folyó víz mellett kell végezni ezeket a tevékenységeket, hanem a mosatlan edények mosószeres dörzsölését, illetve zuhanyozáskor a szappanozást elzárt csap mellett kell végezni, s csak az öblítés idejére nyitva tartani a csapot.
- Mosogatni egyébként is víztakarékosabb egy jól telepakolt mosogatógéppel, mint a kézzel történő, folyatott vizes mosogatás.
- Mosógépben a víztakarékos programokat kell előnyben részesíteni a bő vízzel öblögetősek helyett.
- A vécében lehúzni pókot, hajszálat, apróbb ételmaradékot, egyéb kisebb háztartási hulladékot, amiről azt gondoljuk, jobb helye van ott, mint a szemetesben, megint csak felesleges vízpazarlás, egy vécétartály űrtartalma ugyanis jó esetben is 9 liter körül van, vagyis egyetlen szükségtelen lehúzással ennyi tiszta vizet pazarol el a meggondolatlan fogyasztó.
Természetesen a háztartási vízfogyasztás mértéke az erdőtüzek oltásához felhasznált vagy a mezőgazdaságban szükséges mennyiségekhez képest elenyésző, de sok kicsi sokra megy, és fontos, hogy tudatosan kezeljük a helyzetet, elsajátítsuk a felelős szemléletet, és a magunk szintjén minden tőlünk tehetőt megtegyünk a kritikus helyzet csillapítására.
