„This is the beginning of a beautiful friendship”, vagyis „Ez egy gyönyörű barátság kezdete” – na, ez éppen nem a Brian életéből származó idézet, de ha meghalljuk, rögtön megértjük, milyen az, amikor egy filmből vett mondatot olyan természetességgel használunk mindennapjaink során, mintha egyik legrégibb közmondásunk lenne.
A Brian életéből számtalan olyan idézet hagyja el bő 40 évvel a film készítése után még a mi magyar szánkat is, amelyeknél jobbat egy-egy szituációban el sem tudunk képzelni.
Mi kell egy tömegverekedéshez
- „Ne gorombáskodj a feleségemmel!”
- „Csak megkértem, hogy kussoljon, mert nem hallunk semmit a beszédből, nagy orrú.” [...]
- „Szállj le róla!”
- „Na, te sem vagy piskóta, ormányos!”
Általánosítás
- „Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők.”
- „Ohh, miért emeli ki a sajtkészítőket?”
- „Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire.”
Na, nehogy már el kelljen ismerni, ha valami jót csinálnak…
- „Na jó, de eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezeték-hálózattól, mit tettek értünk a rómaiak?”
Aki a hatalommal packázik, az húzza a lövidebbet:
- „Szóval, te lánk támadtál?"
- „Micsoda, uram?”
- "Üsd meg, százados, de nagyon dulván!”
- "Ó, és dobjuk le a padlóla?"
Az igazi, kitörő röhögés akkor esik a legjobban, amikor nagyon nem szabad:
- „Szelinted az humolos, vagy nem, mikol kimondom, hogy Fikusz Kukisz? Van egy felesége is: tudjátok, hogy hívják? Úgy hívják: Foltisszima... Foltisszima Fingusz.”
Az egyén és az önálló vélemény fontosságára tanít
- „Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!”
- „Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!” – kórusban a tömeg.
- „Ti mind különbözőek vagytok!”
- „Igen, mi mind különbözőek vagyunk!” – skandálja kórusban a nép.
- „Én nem…” - szólal meg valaki a tömegben, de lepisszegik.
Szombat délutáni program
- „Gyere már, Brian, különben megkövezik, mielőtt odaérünk.”
Pesszimizmus vagy realizmus?
A megkövezésre váró, aki kimondta, hogy Jehova, mert megköszönte neki a finom ebédet:
- „Rosszabb helyzet? Hát, lehetne még rosszabb? Jehova, Jehova!”
És persze mindig van, akivel nehéz jót tenni…
- „Alamizsnát az exleprásnak! (…) Itt volt ez a Jézus, marha jó fej volt, azt se mondta, fapapucs, csak meggyógyított…”
Anyai vallomás vs. az őszinteség átka
- „Brian, a te apád nem Kohen úr.”
- „Sose gondoltam!”
- „Pofád befogod!”
Szerelmi csalódás
A római katona hitegetése:
- „Fűt, fát ígérgetett nekem, hogy elvisz Rómába, házat a Fórumnál, rabszolgák, szamártej, annyi arany, ami belém fér.”
Csak precízen!
- "Ti vagytok a Júdeai Népfront?"
- „A jó édes anyád! Még hogy Júdeai Népfront? Mi a Júdea Népe Front vagyunk.”
A gladiátor halála legyen méltó!
- „Azt hiszem, szívinfarktust kaptam” – mondja életét kilehelve az arénában a haldokló gladiátor.
- „Oh, milyen giccses!” – hangzik a kemény kritika.
Az első randin is elmenne…
- „Ezt ne vedd indiszkréciónak, de te szűz vagy?
- „Szóval nálad ez nem indiszkréció! Akkor mit kérdezel, ha indiszkrét akarsz lenni?”
A repülő cirkusz
A Monty Python társulat szórakoztatásra gyakorolt hatását a Beatles berobbanó zenei sikereihez és közízlést megreformáló hatásához szokták hasonlítani. A repülő cirkuszt 1969-ben alapították brit és amerikai írók, színészek, alkotóművészek örök kultuszt teremtve az abszurd angol humornak.
A mai felnőtt korosztály számára pedig a 45 részbe sűrített tévés epizódok, a Gyalog galopp vagy a Brian életének egyes poénjai szállóigévé lett közös nyelvezete egy szocializációs kapocs, amelyen felnőttünk, egy kötelék, amelynek segítségével félmondatokból is megérjük egymást, és tudjuk, közös a referencia. Nemcsak jólesik emlegetnünk, mert megunhatatlanul nevetésre fakasztanak, de az idők során már sok-sok élményt is kapcsolunk minden idézethez, mert ki ne emlékezne a döglött papagáj esetére, a falábúra, aki Tarzan szerepérecastingol, a hülye járások minisztériumára vagy a spanyol inkvizíció riogatására. Ha valakinek véletlenül elhomályosodtak volna az emlékei, ideje felelevenítenie azokat!
