Bridget Collins bestselleríró legújabb regénye, Az árulások kiaknázza a Dark Academia esztétika népszerűségét, és egy rejtélyekkel teli történetet tár elénk.
Bridget Collins, A könyvkötő című nemzetközi bestseller írója újabb regénnyel rukkolt elő, hogy elvarázsolja felnőtt olvasótáborát. Ezúttal egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a politika egyre keményebb határokat szab az „elfogadható” és az „elfogadhatatlan” között, ahol a nők helye a konyhában van (de legalábbis a háztartáson belül) és ahol a montverrei elitakadémia poros, öreg magisterei is kénytelenek megalkudni saját eszményeikkel, hogy ne vonják magukra a hatalom haragját: üdv Az árulások világában. És mégis, hihetetlen módon egy nő, Claire Dryden kerül Montverre legtiszteletreméltóbb magisteri székébe, a magister ludi tisztségébe, a nemzeti elismerést övező grand jeau (nagy játszma) vezető pozíciójába. Azonban a legendás Nyárközépi Játszma egyre csak közeleg, és a volt kultúrminiszter, Léo Martin toppan be az akadémiára – vajon az új jövevény és a magister ludi között röpködő korántsem barátságos szikrák lángba boríthatják az egész nemzetet?
Regénybe oltott Dark Academia esztétika
Collins zseniálisan megragadta az interneten népszerű Dark Academia esztétika hangulatát: nemcsak hogy meglovagolta a trendet, de saját kritikáját is belefogalmazta a politikai intrikákkal, régi traumákkal és szerelemmel teleszőtt történetébe. A diákok zenét, művészetet, matematikát, költészetet és filozófiát tanulnak, hogy felhalmozzák a grand jeau-höz szükséges alapvető tudásukat. Ebben a világban olyannyira elismerik ezt a fajta műveltséget, hogy az előkelő tisztviselői pozíciókat is csak azok kaphatják meg, akik rendelkeznek vele. Mi ez, ha nem a Dark Academia vágyálom kibontása, amely a „tanulás a tanulásért” életvitelt gazdagsággal és elismertséggel ötvözi esztétikájában?
Továbbá, Montverre elitakadémiája igazi elefántcsonttorony, amely a külvilágtól elzárva a műveltség átadásának szenteli mindennapjait. Szó szerint, hiszen a magisterek nemcsak tanítói a legbriliánsabb – és általában magasabb társadalmi státuszú – fiatal fiúknak, de aszketikus körülmények között, cölibátusban élik életüket. Azonban mégsem tudják magukat az akadémiai tanulmányokba temetni, a külvilág politikai helyzete kikerülhetetlenül, könyörtelenül kopogtat kapuikon, kénytelenek lesunyni fejüket és engedni a követeléseknek.
A Dark Academia „sötét” részét is nagyszerűen hozza a regény. Intrikus elmejátszmák, politikai lavírozások, titkok és manipulációk hálóját eleveníti meg Collins. Ki tudja, milyen titkokat rejtenek Montverre falai, de talán még érdekfeszítőbb, hogy a múlt mit tartogat szereplőink jövőjének.
Azonban Collins nem riad vissza attól, hogy kritizálja a népszerű trendet, amelyet felhasznál könyvének hangulatában, tematikájában. Kiélezi az esztétika felszíne alatt rejlő szexizmust és férficentrikusságot: az egyetlen nő egész Montverrében Dryden, aki csak úgy kerülhetett be Montverre falai közé, hogy a magister ludi posztjára anonim módon beadott pályázattal kellett jelentkeznie mindenkinek. Felvételét rögtön lejárató médiavisszhang üdvözli, illetve Martin is, a másik főszereplő, kedvesen lesajnálóan mondja a nőnek, milyen szerencse, hogy a nő nem járhatott Montverrébe, ugyanis a rivalizáló légkör nem lányoknak való – de akkor mégis miként szerezte meg Dryden a magister ludi szerepéhez szükséges kiemelkedő tudást?
Kinek ajánlott?
Bárkinek, aki szereti a lassan kibontakozó, rejtvényekkel, rejtélyekkel és politikai hatalmi harcok apró rezdüléseivel teli csavaros történeteket. Ha már ledaráltad A Bridgerton család második évadát, és imádtad az „ellenségekből szerelmespár” történetvezetést, ez a neked való regény. Ha viszont nem szíveled annyira a melodramatikus érzelmi világgal megáldott karaktereket, akiket nagyszerű stratégákként állítanak be, majd egyik másik szereplő elől sem tudják elrejteni áradó érzéseiket, inkább keress magadnak valami mást.
