Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Logikus, hogy a pandémia alatt 2021-ben a fast fashion márkák is a kényelmes otthoni létezésre fókuszáltak. Arra, hogy mindenki otthon marad. De a mackónadrágok és a totyakos fenekű melegítőruhák most már mindig kirakatban maradnak utcai viseletként? Bő száz évvel ezelőtt még az olimpikon hölgyek is bokáig érő ruhát hordtak, ma már iskolába és szórakozóhelyre is macinaci a dress code. Hogy kerül a csizma az asztalra és a sportruházat az utcára?
Tudjuk, hogy a régi idők etikettje nem kedvezett a szabad mozgásának, a test természetes anatómiájának, de az alapvető egészségügyi igényeknek sem. Gondoljunk csak a 12. századi Kína lótuszcipőire, amibe a lábkörmöktől megszabadított kislányok lábfejét 4 lábujjuk eltörése után kötötték le szorosan. 3-4 naponta vehették le rövid időre, mert még aludni is abban kellett.
A fűző sem volt ám sokkal jobb. A belső szervek kifejezetten megsínylették a szoros lekötést, de a darázsderék a szépség mellett a társadalmi elithez tartozás szimbóluma is volt, úgyhogy akadt, aki még éjszakára sem engedett (ki) belőle.
A mackónadrág történetének kezdete
A sokféleképpen értelmezett szépségideálok és divathóbortok mellett az illem kérdése is jelentősen befolyásolta a viseleteket, még a testrészek szabad mozgását igénylő sportolás esetében is. Az első olyan olimpián, amelyen nők is versenyezhettek, 1900-ban, még hosszú szoknyát kellett viselniük, a nyakukat is eltakaró, magasított gallérú blúzzal és magas sarkú cipővel. Több mint két évtized alatt rövidülhetett csak az olimpikon hölgyek szoknyája térdig érőre.
A fordulat
Ezek után érthető, hogy mindenkinek kicsit elege lett a „szépségért szenvedni kell” hozzáállásból. A 60-as években, a frissen elterjedt televíziózásnak hála, szem elé kerültek a kényelmes, rugalmas textíliákból készült, bő nadrágot és pulóvert viselő sportolók is a képernyőkön. A nagy nyilvánosságot kapott, laza és kényelmes öltözék az izmos és dicső sportolókon olyan látvány és életérzés volt, amivel szívesen azonosultak tömegek.
A macinaci-viselet aranykora
Ezt aztán megtetéztek Bruce Lee ikonikus outfitjei, és több se kellett a melegítőpiac szárnyalásához.
Ráadásul, nemcsak az utca emberének hétvégi, otthoni játszós ruhája vagy kirándulószerkója lett a melegítő ruha, hanem ennél sokkal több. Táncstílusok, zenei irányzatok, bandák kezdték védjegyükként kezelni a különböző macinacimutánsokat, és ezzel tovább táplálták a pamut-, gumírozott nadrágok hájpolását.
Nőies vagy szexi?
Hirtelen paradigmaváltással a szexis csaj már nem a szűk miniszoknyás, tűsarkúban tipegő nő volt, hanem a hasvillantó, popsin feszes macinacis laza és cool celeblány, aki még tréningruhában is tinibálvánnyá tud válni.
Voltak, akik pusztán munkaruhaként tekintettek erre a darabra sporttevékenységük kellékeként, mégis ráirányították a nemzetközi figyelmet, még a politikusokét is.
Jane Fonda amerikai színésznő 1982-ben piacra dobta az aerobik alapjait jelentő, nők millióit otthoni sportolásra buzdító videóját The Original Workout címmel. Az otthoni tornagyakorlatokkal és csinos hölgyekkel, no meg a gyönyörű és csinos latexnadrágos, tornadresszes színésznő instrukcióival teli videókazetta minden idők legnagyobb példányszámban értékesített VHS-e lett. A merész színésznő politikai véleményének is hangot adott olykor-olykor politikai aktivistaként, és volt, amikor ezt sportmissziójával is bátran ötvözte. Kétségtelenül ilyen lehetett, amikor a rendszerváltozás után közvetlenül az amerikai aerobikguru Moszkvába utazott, hogy ott is népszerűsítse az egészséges életmódot. A Kremlnél készült fotón melegítőben grasszáló amerikai színésznő látványa (lásd: címlapfotó) akkor, amikor a hidegháború még teljesen fel se melegedett, valóban elég figyelemfelkeltőre sikerült.
A lazaságot és kényelmet a hétköznapi streetwearbe beépítő athleisure trend a ’80-as évek óta virágzik, még akkor is, ha műszállal kevert anyaga miatt nem feltétlenül környezetkímélő viselet. A pandémia által kikényszerített új életforma a végtelenített otthoni idővel, home office-szal csak még jobban aláhúzta a viselet létjogosultságát hétköznapi ruhatárunkban.
Persze ettől még nem kell mindenkinek szeretnie, vagy beállnia a sorba. Karl Lagerfeld például így nyilatkozott a témában: „A melegítőnadrág a vereség jele. Elveszítetted az irányítást az életed felett, ezért vettél egy melegítőnadrágot.”
