Könnyebben felismerhetőek ezek a tulajdonságok, mint hinnéd. És talán gyakoribbak is, mint azt szeretnéd.
Bár lehetnek elképzeléseink arról, milyen a narcizmus, a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM-V) kilenc olyan tulajdonságot és jellemzőt sorol fel, amelyeknek jelentős szerepük van annak meghatározásában, hogy valakinek az egója több-e, mint puszta önbizalom.
A PsychologyToday szerint legalább ötnek jelentkeznie kell valakinél ahhoz, hogy azt lehessen mondani róla, hogy narcisztikus személyiségzavarban szenved hivatalosan is.
Grandiózus énfontosság
Az a meggyőződés, hogy a hozzájárulásod és a jelenléted elengedhetetlen mások boldogságához, sikeréhez vagy egyensúlyához, valamint bármilyen vállalkozáshoz vagy kapcsolathoz.
- „A projekt tönkrement volna, ha nem lettem volna a csapat tagja.”
- „Ha én nem lennék, ki tudja, hová került volna a férjem/feleségem!”
A korlátlan sikerrel, hatalommal, ragyogással vagy szépséggel való elfoglaltság
Ez azt jelenti, hogy adott ember képesnek véli magát kivételesen magas szintű teljesítményekre, még akkor is, ha készségei vagy képességei nem igazolják, hogy ez valóban így van.
- „Ha megkapom ezt az állást, én döntök a saját fizetésemről, és vezetem majd a céget is.”
A különleges hópihe esete
A meggyőződés, hogy ő különleges és egyedi, és csak más különleges vagy magas státuszú személyek vagy intézmények érthetik meg, vagy velük kell kapcsolatba kerülniük, arra utal, hogy narcisztikus emberrel van dolgod. Ez a „beszélni akarok a menedzserrel” gondolkodásmódhoz hasonlít, mivel a narcisztikusok szilárdan hisznek abban, hogy bármely intézményben csak a legfelső szintű személlyel kell foglalkozniuk. Megpróbálnak beilleszkedni magas státuszú klikkekbe, találkozókba vagy társadalmi csoportokba, még akkor is, ha egyébként nemkívánatosak.
- „Beszélni fogok a vezérigazgatóval, hogy megbeszéljük ezeket az új irányelveket, és elmondjam neki, mi a véleményem az üggyel kapcsolatban.”
Szükségük van a túlzott csodálatra
A narcisztikus ember nem elégszik meg a bókokkal vagy a vállveregetéssel, amikor azt csak úgy megkapják. Megkövetelik, hogy mások csodálják megjelenésüket, teljesítményüket, képességeiket vagy létezésüket. Mások csodálata táplálja a nárciszt, ugyanis. A dicsekvés a narcisztikusok második természete, és a bókokat általában számtalanszor elmondják másoknak felsőbbrendűségük bizonyítékaként.
- „Hát nem elképesztő, ahogy ennek az ingnek a színe hangsúlyozza a szememet?”
Jogosultságérzet
A narcisztikusok azt hiszik, hogy a sikerhez kemény munka kell – de csak másoknak, nem nekik. Teljesen elhiszik, hogy megérdemlik a legjobb jegyeket, a legmagasabb pontszámot, a legszebb szobát vagy a legjobb helyet a házban. Sőt, ezt a hiedelmet még csak ki sem kell mondaniuk, mivel viselkedésükkel és tetteikkel egyértelműen kommunikálják jogosultságérzetüket.
Kizsákmányoló viselkedés
A nárciszok eszköznek tekintik a többi embert. Öntudatosságuk hiánya párhuzamba állítható azzal a tudat hiányával, hogy mások érzésekkel, szükségletekkel és vágyakkal rendelkező egyénekként léteznek. Bármit is kérnek, az a saját önző érdekük, és nem éreznek bűntudatot, amiért elvárják, hogy mások áldozatot hozzanak értük.
- „Tégy meg nekem egy szívességet, és állj be helyettem a sorba!”
Az empátia hiánya
Egyszerűen képtelenek felismerni mások érzéseit. Ez a narcisztikus érzelmi tudatosságát vagy mélységének hiányát jelzi. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a dolog nem mindig arról szól, hogy ők nem törődnek mások érzéseivel, egyszerűen csak arról van szó, hogy nincsenek tudatában annak, hogy másoknak is lehetnek ilyen érzései.
Irigység
A narcisztikus állandóan összehasonlítja magát másokkal, saját magának kívánja mások sikerét, és hamisan azt gondolja, hogy mindenki más irigy rájuk. Így tartják érintetlenül az egójukat. Az, hogy „normálisnak” vagy „alsórendűbbnek” tekintik, egy seb lenne az egójukon, amelyet nem tudnának kezelni. Egy narcisztikus azt mondhatja:
- „Mindenki észrevesz, amikor belépek a szobába. Tudják, hogy soha nem lesznek olyan sikeresek, mint én."
Arrogancia és gőg
Az arrogancia és a beképzeltség olyan tulajdonságok, amelyeket a narcisztikusoknál gyakran először észlelnek. Ezt bizonyítja a mások pozícióival vagy jogaival szembeni tiszteletlenség, valamint a narcisztikus hajlandósága követelni és elvárni, hogy mások meghajolnak az akaratuk szerint. A kizsákmányoló viselkedéshez hasonlóan ez az attitűd is könnyen észrevehető anélkül, hogy a narcisztikusnak egy szót is szólnia kellene. Előretörnek, ehhez felhasználják a pártfogóikat, és úgy viselkednek, mintha minden joguk megvolna arra, hogy elvegyék azt, ami valaki másé.
