Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Gucci-film nemcsak azoknak való, akiket érdekel a divat vagy a luxusmárkák története, hanem azoknak is, akiket érdekelnek a krimik, a szappanoperák, vagy akinek például tetszett korábban az American Crime Story 2. évada, amely Gianni Versace meggyilkolását követte nyomon.
A Gucci-ház című filmben végignézhetjük, hogy egy teherfuvarozó cég tulajdonosának lánya – Patrizia Reggiani – miként válik Patrizia Guccivá, a divat nagyasszonyává, és miképpen veszíti el mindazt, aminek a megszerzéséért szinte bármire képes lett volna. Képes is volt. A Dívány filmkritikája következik.
Lady Gaga tolmácsolásában ismerhetjük meg Patriziát, aki egy feltörekvő fiatal nő, és a családi vállalkozásukban dolgozik titkárnőként. Aztán 1970-ben, egy teljesen átlagos estén bulizni megy, és mit ad isten, a kedvesen ügyetlennek tűnő Maurizio Gucci – egy joghallgató, akit eléggé hidegen hagy a saját családjának vállalkozása – szolgálja ki, mert éppen ő áll a bárpultban.
Patrizia természetesen nem hagyja, hogy a naiv kis halacska csak úgy kiússzon a hálójából, elintézi, hogy legyen még alkalma találkozni a Gucci-ivadékkal, sőt, azt is megoldja, hogy a fiatal Maurizio randevúra hívja, amiből aztán szerelem kerekedik, olyan, hogy Patrizia orgazmusából hirtelen az oltárnál találjuk magunkat. De haladjunk csak időrendben.
Ha véletlenül még létezne olyan ember a bolygón, akit Lady Gaga nem győzött meg sokrétű tehetségéről, annak ezt a filmet látnia kell, és kész.
A bő két és fél órás mozi az ő alakításának köszönheti, hogy a dohányosok nem akarnak félóránként kimenni a teremből rágyújtani – folyamatosan fújják a füstöt ugyanis –, mert amikor a figyelem éppen lankadna, a vibráló Patrizia Gucci megjelenik, és azonnal átragasztja éppen aktuális hangulatát a nézőre – olyannyira, hogy megszabadulni sem lehet tőle.
Legyen ez, amikor éppen behízelgi magát Aldo Guccinál, amint eléri, hogy Maurizo akarata ellenére részt vegyen a családi összejöveteleken, vagy amikor éppen remegő kézzel alkudozik a bérgyilkosokkal a férjének megöléséről. Bizony. Lehetne ezt szépíteni, de a helyzet az, hogy amikor a történet éppen egy másik szálon fut, és nem annyira köti le az ember figyelmét, azonnal megjelenik a folyamatosan vibráló Patrizia, és ekkor senki nem akar felállni a székből.
Az esküvőig egyébként betekinthetünk a pár szenvedélyes szexuális életébe is – sőt, kilátás nyílik Lady Gaga kerek hátsójára is –, és ez nem feltétlenül céltalan „mutassunk egy kis húst is” című történet.
Egy idő után pedig, mire eljutott a történet addig, hogy Patriziától megválna a férje, mert új szerelemre talál, addigra Lady Gaga annyira felépítette Patrizia szerepét, hogy amikor nem bukkan fel a vásznon, akkor is tapinthatóan vészjósló a jelenléte.
Újabb apropót ad a filmnézésre Adam Driver alakítása, aki annyira elragadóan alakítja a naiv Mauriziót, aki egyébként időnként igyekszik kitörni az apja – Rodolfo Gucci, azaz Jeremy Irons – által épített kalickából, hogy csak az nem lesz belé szerelmes, akinek nincs lelke. Például, amikor apja arra kéri, tegyen a nővel, amit akar, csak ne vegye feleségül. Ekkor Maurizio összepakolja a kis holmiját finom Gucci-táskáiba, és Patrizia családjához vezet az útja, hogy aztán beálljon dolgozni a Reggianik családi vállalkozásába.
Nem mintha a szerep óriási lehetőséget adna arra, hogy Driver különösképp megvillogtathassa képességeit, mégis jól szemlélteti a változásokat, amelyeken Maurizio megy keresztül. Adam Driverről beszélve nem lehet szó nélkül hagyni, ahogy a pasas síel. Mindenképp érdemes megfigyelni a csípőmozdulatait, ha egy pillanatig el tudunk tekinteni a folyamatosan az atmoszférában lebegő sármtól.
Egyébként, pontosan abban a pillanatban, amikor már mindenki elhitte a teremben, hogy Patrizia csak és kizárólag magának akar mindent, fordulat következik: kiderül, hogy a mindenkin és mindenen átgázoló nőnek vannak érzései, csak ekkor valószínűleg már késő. Azt viszont ezen a ponton sem tudni, vajon a Gucci név elvesztése vagy az okoz-e neki nagyobb problémát, hogy férje el akarja hagyni.
Azonban, mire eljutunk a történetnek erre a pontjára, már nagyon jól tudja mindenki, aki a teremben ül, hogy Patrizia nem fogja ölbe tett kézzel nézni férje hűtlenségét. Patrizia szerint férjének bűnhődnie kell, és ezt a hivatásos médiuma segítségével tervezi megoldani, akivel időközben egészen baráti viszonyt alakítanak ki. Giuseppina „Pina” Auriemma – Salma Hayek, aki egyébként bravúrosan hozza a „boszorkány” szerepét – segít tehát Patriziának bérgyilkosokat keríteni, a szomorú véget pedig az is sejti, aki nem ismeri a történetet.
Szóval a Gucci-házban ott van minden, ami manapság is nagyban mozgatja a világot: pénz, hatalom, csalás, hűség, szex, árulás. Valamit kihagytunk? November 26-án te is megtudhatod.
