Nem minden rocket science, szoktuk mondani, kivéve persze az, ami tényleg az. A NASA Sugárhajtási Laboratóriumának megalapítása kétségkívül nagy lépés volt az emberiségnek, még ha a fizika kevésbé is érdekel minket. Ami a sztorit figyelemfelkeltővé teszi, az az alapító Jack Parsons erős vonzalma a középkori hókuszpókuszok iránt.
Korábban már írtunk őrült zsenikről, akik nagyban befolyásolták történelmünket. Volt szó Napóleon ellenfeléről, aki úgy hitte, elefánttal terhes, vagy a japán katonatisztről, aki meztelenül meditálva fundálta ki a Pearl Harbor-i ütközetet. A következő fejezet Jack Parsonsról szól, aki az életét feldolgozó könyv szerint „nagyon furcsa, kiemelkedően briliáns, vicces, különösképp meggyötört” volt, és aki egyszerre volt tudós, okkultista, politikai száműzött és egy megátkozott idióta.
Kinek nincs traumákkal teli gyerekkora?
Hát igen, Jack Parsons gyerekkora igencsak hektikus volt. Miután apja szívesebben bújt prostituáltak ágyába, szülei házassága hamar gajra ment, és édesanyja megtiltotta a kis Jacknek, hogy apjával találkozzon. Így aztán amikor nagyszülei gazdag házába költöztek, ahol háziszolgák garmadája várta, Jack hiába élt jólétben, többnyire magányos volt, legtöbb idejét olvasással töltötte: Jules Verne-t és az Amazing Stories ponyvaszerű tudományos fantasztikumát kifejezetten szerette. Innen jött a rakéták iránti kíváncsisága is.
14 évesen örök barátságot kötött Edward Formannel, aki az iskolában gyakorta megvédte őt a rosszfiúk szekálásától: a magának való és egyébként valószínűsíthetően diszlexia miatt gyenge tanuló Jacket ugyanis hamar kiközösítették. Látszólag ugyanakkor ez őt nem zavarta, Formannel ugyanis ennél magasabb rendű dolgokat űztek: házi készítésű, lőporalapú rakétakísérleteket kezdtek gyártani sufnituning módon, amit a közeli kanyonban, vagy éppen a Parsons ház hátsó kertjében tesztelgettek. Kicsivel később találkozott először az okkultizmussal is: egy rituálé keretében a hálószobájában megidézte az ördögöt, majd állandó rettegésben élt, hogy emiatt nem fognak sikerülni a rakétakísérletei.
A nagy gazdasági világválság idején a család vagyona megcsappant, így Jack kénytelen volt elmenni dolgozni. Persze ezt is javára tudta fordítani: a lőszergyártó Hercules Powder Companynál helyezkedett el, ahonnan gyakran lopott alapanyagot, hogy különféle teszteket hajtson végre.
Az érettségit követően Formannel összeismerkedtek Frank Malinával, akinek a matematikai és mérnöki tudásával már bátran vághattak neki a komoly rakétafejlesztésnek. Ötletükkel házaltak is, először kevés sikerrel, mígnem a magyar származású Kármán Tódor látott a trióban potenciált, aki engedélyezte, hogy a GALCIT (Guggenheim Légiforgalmi Laboratóriuma) épületében teszteket végezzenek. 1937-ben már Öngyilkos Osztagnak hívták őket, akik állandó híranyagként szerepeltek a helyi újságokban.
Nem kell félni a rakétától, meg is lehet szeretni
Parsons gyerekkorában felsejlő érdeklődése az okkultizmus iránt nem tűnt el maradéktalanul. 1939 januárjában feleségével, Helennel ellátogattak Thelema Templomába, ahol hollywoodi hírességek sokaságával találkozhatott, ő viszont Aleister Crowleyra, az Ordo Templi Orientis mindenkori atyjára volt rendkívül kíváncsi. Több írását olvasta, a templomban tett látogatás után pedig még mélyebben kezdte tanulmányozni a téziseit, és egyre erősebben hitt Thelema mágikus erejében, amit egyfajta különleges erőként definiált, ezzel magyarázta többek közt a kvantumfizikát is. Munkája és okkult lelkesedése egyre szorosabban összefonódott. Lelkesedése hamar eljutott Crowleyhoz is, akit lenyűgözött Parsons törekvése. „Ő a legértékesebb tagja az egész Rendnek, kivétel nélkül” – írta a közösség egyik nagy becsben tartott papjának.
De mi az a Thelema, és az Ordo Templi Orientis?
Az angol okkultista Aleister Crowley 1904-ben spirituális jelenésen keresztül alapította meg a Thelema filozófiáját. Crowley szerint egy hang – amelyet Aiwassnak nevezett – profetikus jelentőségű szöveget diktált neki Kairóban, amelyet azóta a Törvény Könyveként ismerhetünk. A thelema szó a bibliai görögben isteni akaratot jelent, ami az irányzat fő mozgatórugóját fejezi ki: akarni, kívánni, célt elérni.
Több szervezet is azonosult a Crowley által leírt tanításokkal, az egyik az Ordo Templi Orientis (Keleti Templomosok Rendje) volt, amelybe Crowley 1910-ben lépett be, és hamar végigjárta a rend fokozatait. Az O.T.O. mottója Tégy, amit akarsz ‒ ez lesz a teljes Törvény; és A szerelem a törvény, a szerelem az akarat jármában.
A rend egyébként mindmáig aktív, és bár erősen küzdött azért, hogy ne hasonlítson a szabadkőműves titkos társaságokhoz, mégis több hasonló rítusa van, mint az ortodox szabadkőműves rendeknek. A II. világháború alatt már csak a kaliforniai, Jack Parsons által vezetett Agape Lodge működött mint gyülekezési hely. Parsons itt mondta el azt a beszédét is 1945-ben, amelyben megpróbálta meghatározni a Törvény Könyvének értelmét a modern emberre nézve.
Crawleyt a konzervatív spirituális eszmék követői ugyanakkor rendkívül károsnak tartják: szerintük a kábítószer és az okkultizmus elterjedéséhez, a liberális spiritualizmus feltörekvéséhez nagyban hozzájárult, sőt sokan egyenesen az Antikrisztusnak, a Bibliából ismert fenevadnak titulálják. Mindazonáltal kétség sem fér ahhoz, hogy egy ilyen személyiséget szinte képtelenség nem végletesen kezelni.
Parsons örömmel követte Crawleyt, emellett viszont teljes mértékben a munkájának szentelte magát. Kármán Tódor javaslatára az Öngyilkos Osztag tagjai támogatást kérvényeztek az amerikai kormánynál. Persze rakétákról nem szóltak, és a hadsereg számára oly vonzó „sugármeghajtás” hívószóra meg is kapták az első 1000 dolláros hozzájárulást. Így 1939 júniusára készen állt az első amerikai kormány által finanszírozott rakétatesztelő csoport. Miután elkezdtek az amerikai légierőnek repülőgépmotorokat gyártani, Parsonsék kifejlesztették a rakéta-hajtóanyagú üzemanyagot, amely később rendkívül fontos összetevője lett az űrkutatásnak. A GALCIT projekt 1943-ban megkapta a Jet Propulsion Laboratory nevet – amely Kármán Tódor vezetésével működött –, és a bázis mindmáig megtalálható a NASA központjában, Pasadénában.
Babalon, how you doin'?
Ami a fizikánál viszont sokkal izgalmasabb volt: a szexmágia kísérlete. 1946 januárjától kezdve Parsons rituálékba kezdett jó barátjával, L. Ron Hubbarddal, aki leginkább arról nevezetes, hogy 7 évvel később megalapította a szcientológus egyházat. Parsons és Hubbard, hogy jobban megértsék az okkult Babalon istennő személyét, Crowley egy könyve alapján megpróbálták megidézni: azt gondolták, hogy az orgazmus hatalmas ereje lesz képes erre.
A társaságban több mélyen okkultista vezető is részt vett, az első ceremóniákat pedig Parsons sikeresnek értékelte. A következő célkitűzése az volt, hogy Thelema egyik hívét, Majorie Cameront teherbe ejtse szexmágián keresztül. A kísérlet nem sikerült, ennek ellenére Parsons és Cameron hamar összeházasodtak. A rituálék folytatódtak, mindenki mindenkivel kelt és feküdt, a titokzatos mágia pedig minden bizonnyal harapható volt. Parsons annyira belemélyedt a kutatásaiba, hogy időközben elvesztette a tudomány és a fantasztikum közti vékony határt, ráadásul viszonya lett alig 17 éves sógornőjével, aki szintén őrült módon elveszett az okkultizmus végeláthatatlan labirintusában.
A lényeg viszont az, hogy Parsons orgazmust körüllengő okkultizmusa (vagy nevezzük ezt akárhogy) nem igazán nyerte el a nagyközönség tetszését, és tudományos körökben hamar elvesztette a hitelét és a népszerűségét. Ez azonban őt nem zavarta különösebben, és arra a helyre ment, ahol ezt az őrült maszlagot simán bevették: Hollywoodba, a lehetőségek hazájába. Pirotechnikai tanácsadó lett, mígnem 1952-ben, 37 évesen egy filmforgatásra készített robbanóanyag gyártása közben halálos baleset nem érte: az anyag felrobbant, és ő halálosan megsebesült. Mindmáig tisztázatlan, hogy a katasztrófa öngyilkosság, gyilkosság vagy csupán a véletlen műve volt.
Bár nézetei őrültek voltak, mégis fontos megjegyezni, hogy egy évtizeddel később a rakétáinak köszönhetően kis lépést tettünk a holdon, nagyot az emberiség történelmében, hiszen ő alapította a NASA egyik rakétafejlesztő laboratóriumát, amely azóta is rendkívül fontos szerepet játszik az űrkutatásban. Egyébiránt pedig a ’60-as évek pedig elhozta a szexuális forradalmat, így aztán jogosan tehetjük fel a kérdést: lehet, hogy mégis működött az a szexmágia?
Borítómontázs: Csabai Kristóf / Dívány.hu
