Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Vannak költők, akik verset írnak szívük választottjához, mások színdarabjukban a főszerepet osztják a szeretett nőre. Tersánszky Józsi Jenő sokkal prózaibb, mégis hatásosabb módon hódította meg jövendőbelijét.
A harminchárom éves író az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát, de nem azért, hogy felvágjon. Igazság szerint csak megelégelte, hogy szűkölködnie kell földi élete során... de ugrás közben megváltozott a nézőpontja, amivel az életére tekintett. Meggondolta magát. Fejesugrással ért vízbe, majd kiúszott a partra, ahol megtapsolta a bámészkodó embersereglet.
Sári és a műugró
Tersánszky mutatványa olyan jól sikerült, hogy az újságok is írtak róla, a huszonegy éves Molnár Sári pedig azonnal meglátta az íróban a romantikus hőst, és levelet írt neki. A levelezésből aztán randevúzás lett, a randevúzásból lánykérés, a lánykérésből esküvő, az esküvőből pedig patália, ugyanis Sári jómódú szülei nem voltak elragadtatva bohém vejüktől, és ezért kitagadták a lányukat.
Azzal viszont senki sem számolt, hogy a szerelem csodákra képes. Az esküvő utáni boldog időszak megihlette az írót, aki sebtiben megírta a Kakukk Marci-sorozat első kötetét, és csatlakozott a Nyugat írógárdájához, így sikerült kilábalnia szorult anyagi helyzetéből.
Jugoszláv fogócska
Néhány évvel később Tersánszkyt két hónap börtönbüntetésre ítélték. A bíróság ugyanis A céda és a szűz című regényét szeméremsértőnek találta, és rendületlenül hitt benne, hogy egy kis bezártság jót tesz majd az író erkölcseinek. Tersánszky erről másképp vélekedett, és Jugoszláviába szökött a rokonaihoz, de önkéntes száműzetése nem tartott sokáig.
Hiányzott neki a felesége, ezért visszatért Magyarországra, hogy láthassa és elköszönhessen tőle. A rendőrök kis híján nyakon csípték, de ismét kicsúszott az igazságszolgáltatás karmai közül. A fogócska minden bizonnyal eltartott volna még egy darabig, ha Tersánszkyt nem éri legalább akkora felismerés, mint aznap, amikor a Dunába készült ölni magát: rájött, hogy könnyebben átvészel Sári nélkül két hónapot a börtönben, mint éveket külföldön.
Csak az ital meg a nők
Az író, bármennyire is szerette a feleségét, a kocsmázásról és a nőkről nem tudott lemondani – mégis mindig visszatért Sárihoz, aki pedig visszafogadta. Egy anekdota szerint az író egy reggel alsónadrág nélkül ment haza, és amikor a felesége kérdőre vonta, így felelt: „Te jó isten, kiraboltak!”
Bohém életmódját a négy Baumgarten-díjjal járó pénzjutalomból fedezte, pontosabban csak egy részéből, a többit Sári előrelátón beosztotta.
Szálasi vérebei
1944-ben Sárit gettóba zárták. Tersánszky magából kikelve tagadta ki rokonait a végrendeletéből, akik nem keltek felesége védelmére: „Elhatároztam, tiszta ésszel és csorbítatlan akarattal, hogy a tőlem feleségemet elhurcolni akaró közegeknek ellenállok. Ha közülük csak egyet is lelövök, akkor azt a példát adom magyar sorsosaimnak, mit most már egyetlenül erkölcsösnek tartok. Szálasi vérebeinek viszont nem adok alkalmat, hogy lefülelésem alkalmával nejemmel együtt rajtam a szokásos megkínoztatást elkövessék. Elég adag cián van birtokomban, hogy csak hullámon elégíthessék ki beteges vérszomjukat.”
A katolikus családban nevelkedett Tersánszky a zsidók ügye mellé állt, hamis iratokat szerzett nekik, és megvetett mindenkit, aki nem segítette őket: „Elviselhetetlen már nekem az a birka bárgyúság és gyávaság, amellyel magyar sorsosaim a német-bérenc orgyilkosok parancsára mozognak” – jelentette ki.
Az örök törvényen kívüli
Végül az író feleségével együtt túlélte a háborút. De később a kommunistákkal sem sikerült baráti viszonyt kialakítania. Amikor megkérték, hogy küldje el egy írását A magyar írók Rákosi Mátyásról című antológiába, a Nadrágtartógyáros című novelláját küldte el. A főhős alakjában, aki előszeretettel készített magáról nadrágtartós szobrokat, nem volt nehéz Rákosira ismerni. A büntetés nem maradt el, és a bátor lépés után a humoros novellák helyett tehetségét mesékre és bábjátékokra kellett korlátoznia.
Feleségével ismét pénzszűkében voltak, ráadásul Sári megbetegedett: ez volt az a pont, amikor Tersánszky felhagyott a kocsmázással, és helyette feleségét ápolta, mosdatta és etette. Az asszony halála azonban mélységesen lesújtotta, és esténként visszatért a kocsmákba – éjjel pedig nem várta otthon senki.
