Benedek Eleket, „a nagy mesemondót” a hétfejű sárkányok, hétszépségű királykisasszonyok és a legkisebb királyfik csodálatos kalandjainak világából ismerjük. Mesébe illő életéről azonban keveset tudunk, pedig ő is elnyerte a legszebb királykisasszony szívét és megküzdött a saját sárkányaival.
A fiatal tehetség nem született Elek apónak. Újságíróként és országgyűlési képviselőként is szerencsét próbált, mielőtt elnyerte volna a mesemondói címet. 1882 őszén a Budapesti Hírlapnak dolgozott. Egy nap főszerkesztőjével, Rákosi Jenővel betértek egy trafikba szivart venni, közben egy élénk beszélgetésbe kezdtek egy aznap megjelent cikkről. Egyikük sem számított rá, hogy a trafikos ott gubbasztó lánya nemhogy közbeszól, de még vitába is száll a tekintélyes főszerkesztővel. Benedeket annyira meglepte a lány bátor viselkedése, hogy elfelejtett fizetni, másnap azonban egy ibolyacsokorral együtt adta meg a tartozását.
A hétszépségű királykisasszony
Az elszegényedett székely nemesi családból származó Benedek Elek ekkor 23, a zsidó Fischer Mária 19 éves volt. Az író másfél évig minden nap meglátogatta a lányt, majd egy nap hozzá fordult. „Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre... Igazat jelent-e az álom?” – kérdezte. Mária igent mondott, áttért vőlegénye vallására, és 1884-ben hozzáment feleségül. Negyvenöt évig éltek egymás mellett szerelemben.
Benedek Elek házas évei alatt kipróbálta magát publicistaként, regényíróként és politikusként is. Olyan társadalmi problémák foglalkoztatták mint például a nők egyenjogúsága. Regényeinek hősnői is függetlenségükért küzdöttek, de rendre elbuktak. Benedek elismert újságíró lett és hatgyerekes családapa, akit a felesége mindenben támogatott. Az 1900-as évekre pedig azzá az alakká vált, akinek ma is ismerjük: a mesemondó Elek apóvá. Gyerekirodalmat írt és gyerekeknek szóló újságokat adott ki.
A nekibúsult király
A sors kegyetlen fordulata, hogy a férfinek, aki szívén viselte a fiatal generációk sorsát, meg kellett érnie, hogy elvesztíse az egyik gyerekét. A világháború alatt János megbetegedett, Mária férje szülőhazájába, Kibaconba költözött Pestről, hogy ápolja, de 1920-ban a fiú életét vesztette. „Lelkem a kisbaconi házban. Szüntelen egy képet látok: Mária lezárja fiának a szemét. A házban nagy üresség. Egyedül van Mária, egyedül, egyedül, mint ahogyan egyedül volt édesanyám, amikor leborult édesapám holttetemére. Hiába sir föl: Jertek, jertek, imádkozzatok!
Egyedül roskad a halottas ágy mellé. Ó, Mária, Mária, de eltalálták a nevedet!”
– írta ekkor Benedek Elek az Édes anyaföldem! című könyvében.
A család János halála után végleg Kisbaconba költözött, a házba, amit az író feleségének építtetett. A tornác fölött még mindig ott áll a nő neve: Mari. A házaspár sok időt töltött együtt, de ha a férjnek mégis el kellett utazni, mindennap váltottak levelet. A szerelmük olyan nagy volt, hogy elhatározták, együtt fognak meghalni.
Aki nem hiszi, járjon utána
Benedek Elek kései éveiben is tevékeny maradt, lapokat szerkesztett, fiatal tehetségeket fedezett fel és részt vett a Helikon Kör létrehozásában. 1929. augusztus 17-én, 69 évesen éppen az írók feladatáról írt, amikor agyvérzést kapott, és összeesett. Utolsó leírt szavai ezek voltak: „fő, hogy dolgozzanak”.
A férfi többé nem tért magához, három orvos is megállapította, hogy Benedek Eleknek nem sok ideje maradt hátra. Családja halálos ágya köré gyűlt, Mária a kezét fogta, aztán hirtelen felállt, kiment a kertbe, és amikor visszatért, a gyerekeihez fordult, és ezt mondta: „Édeseim, azt hiszem, most kifogytok belőlünk.” Kilenc Veronált vett be, mielőtt elbúcsúzott a gyerekeitől. Elvesztette eszméletét, és másnap ő is meghalt. Férjével, élete szerelmével együtt, egyszerre temették el a faluban.
