A scientificamerican.com azt írja: a tudósok úgy gondolják, mára tökéletesen megválaszolták azt a kérdést, hogy vajon miért zsugorodik az emberi kéz- és lábujjak bőre aszaltszilva-szerűre egy-egy hosszabb fürdés közben.
2011-ben Mark Changizi, az Idaho állambeli Boise-ban, a 2AI Labs evolúciós neurobiológusaként kollégáival azt kutatta, hogy a ráncosodás mint aktív folyamat vajon rendelkezik-e evolúciós funkcióval.
A csoport arra is rájött, hogy a kialakult ráncok olyan vízelvezető hálózatnak tűnnek, amely a tapadás elősegítése érdekében alakul ki, ám még egy jó ideig nem volt bizonyíték arra, hogy a ráncos ujjak valóban előnyt jelentenek.
Később laboratóriumi vizsgálatok megerősítették azt az elméletet, miszerint a ráncos ujjak javítják a tapadást a nedves tárgyakon, és a víz elvezetésére szolgálnak, akárcsak az autó gumiabroncsaiban kialakított mélyedések.
A ráncos ujjak jobb tapadást biztosítanak ujjainknak nedves körülmények között. Ez körülbelül úgy működik, mint a gumiabroncsok futófelületei
– jelentette ki Tom Smulders, a Newcastle Egyetem evolúciós biológusa.
Vagyis az egésznek az oka az, hogy a tárgyak, amiket vizes kézzel megfogunk, biztonsággal a kezünk között maradjon. A víz alatti síkos dolgokat így egyszerűbb megragadni, a lábujjainkkal pedig könnyebben meg tudunk kapaszkodni a síkos felületen.
