Koccintáskor egymás szemébe nézünk, na de vajon csak mi, magyarok? Egyáltalán hogyan és miért indult ez a szokás? Ennek jártunk utána.
A koccintásnak a világban egy rakás érdekes szabálya van. Görögországban például sértés nem alkohollal tenni, a görög babona szerint ugyanis alkoholmentes itallal koccintani balszerencsét hoz. Az oroszoknál a vodkát nem illik koktélba keverni, az olaszoknál a bort nem szerencsés, a kínaiaknál húzóra isznak az udvarias vendégek, a cseheknél koccintáskor illik egymás szemébe nézni.
És nálunk is.
Miért kell egymás szemébe nézni koccintás közben?
A csehek közül sokak szerint rossz lesz a szerelmi életünk, ha kerüljük a szemkontaktust, egyes babonák szerint több évig tartó szexmentesség vár ránk.
Nálunk egyszerű udvariassági szabályról van szó, amely szerint addig is a másikra figyelünk, amíg vele koccintunk – ezt erősítjük a szemkontaktussal.
Koccintani egyébként nem muszáj, sőt egyesek szerint asztalon át például kifejezetten illetlenség. Itthon még mindig nem szokás sörrel koccintani, vízzel vagy üdítővel pedig szintén nem illik.
Ami még ennél is érdekesebb, hogy honnan származik a pohárköszöntőre használt tószt szavunk, ami angolul pirítós kenyeret jelent. Nos, nem véletlen az összefüggés. Az ókorban számos rituálé része volt a vörösborba mártott fűszeres kenyér és ostya. A körbeadott kupából a házigazda vagy a fontos vendég az utolsó korty után elfogyasztotta a fűszeres kenyeret is– ezzel van összefüggésben a koccintás kapcsán emlegetett tószt szó.
.
