Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Carpe diem! – fordult Robin Williams John Keatingként a diákjai felé. – Éljetek a mának, fiúk! Használjátok ki az életet! – mondta. Valószínűleg eszébe sem jutott, hogy ennél rosszabb tanácsot nem is adhatna nekik.
Több mint harminc éve hangzottak el ezek az ikonikus mondatok a Holt költők társasága című filmben, ami a popkultúrán keresztül tette ismét népszerűvé Horatius két évezredes mottóját: carpe diem! Filozófiája jelmondatát magyarul mindnyájan úgy ismerjük, „élj a mának”, amit Robin Williams kinyilatkoztatása óta rengetegen igyekeztek a magukévá tenni. (Még az Oscar-díjas színésznő, Judi Dench is a csuklójára tetováltatta a 81. születésnapján.) Ez azonban olyan gondolat, ami arra inspirálhatja az embereket, hogy másképp lássák a világot és az életüket. Rosszul.
Élj a mának! Vagy a mában? Különben meg nem mindegy?
Eközben a latintanárok világszerte szörnyülködve fogták a fejüket, hiszen ők pontosan tudták, hogy az élj a mának helytelen interpretáció. A helyes fordítás szó szerint ragadd meg a napot, aminek jobban megfelel az, hogy élj a mában. Nüansznyi különbségnek tűnhet, pedig így a mondat teljesen új értelmet kap. Angolul a seize the day helyett a plucking the day (szakítsd le a napot) lenne a megfelelő fordítás.
Maria S. Marsilio, a Saint Joseph’s Egyetem professzora szerint a horatiusi kontextusban értelmezve a szakítsd le a napot sokkal szemléletesebb metafora, hiszen a virágok és gyümölcsök begyűjtését idézi meg, és arra ösztönöz, hogy élvezd a pillanatot, ami a természetben átélhető élményekből fakad. A virágszedés sokkal finomabb és érzékibb kép, mint a pillanat megragadásának erőteljes és erőszakos fogalma. Egy metafora értelme könnyen megváltozhat fordítás közben, és ezek az árnyalatnyi különbségek nagy hatással lehetnek a világunk megértésére tett kísérleteinkre.
Igaz, a carpe diem eredeti szemléletének pontos visszaadása szinte lehetetlen, hiszen egy olyan filozófiáról beszélünk, ami közel 2000 éve született, és amit egy holt nyelven jegyeztek le.
Ne bánd, a holnap mit hoz, itt egy csomó új holmi, egy egész doboz!
A hollywoodiasított filozófia mély nyomot hagyott az emberiségben az elmúlt harminc évben, de ahelyett, hogy arra ösztönzött volna bennünket, hogy értékeljük a jelent, arra kényszerített, hogy ragadjuk és zsákmányoljuk ki a pillanatot, mielőtt elmúlik (vagy mielőtt meghalunk).
John Keating arra tanítja a diákjait, hogy saját egyéniségüket állítsák a szabályok betartása elé. De ha a mának élünk – ahelyett, hogy mában élnénk –, valójában azokhoz a rejtett kulturális értékekhez alkalmazkodunk, amelyeken mind osztozunk, de nem a normától eltérő módon, hanem a többiekhez hasonlóan. Néhányan pedig úgy értelmezik ezeket a kulturális értékeket, hogy olyan dolgok megvásárlására buzdíthatnak bennünket, amikről azt hisszük, boldogabbá tehetnek.
Roman Krznaric ausztrál filozófus, a Carpe Diem Regained (A visszaszerzett carpe diem) című tanulmány szerzője szerint a carpe diem félrefordítása az évszázad egzisztenciális bűncselekménye, és mi még csak észre sem vettük. Úgy gondolja, ez nemhogy nem felel meg Horatius filozófiájának, hanem egyenesen szembemegy vele.
Az élj a mának! felkiáltáshoz olyan képeket társítunk, amikben az ember mindent elér és megszerez, amit csak tud, és amik a #YOLO életfilozófia azonnali kielégülést kereső fogyasztói társadalmának felelnek meg. Igazából arra szólít fel, hogy minél többet fogyassz.
