Donald Gorske, a Wisconsin állambeli nyugalmazott börtönőr 18 éves kora mindennap megeszik egy burgert, de él és virul, sőt a maratont is lefutotta.
Gorske börtönőrként dolgozott, az életét pedig túlzás nélkül csak a Big Macnek szentelte. Míg osztálytársai szüzességüket vesztették el a szalagavató bált követően, Gorske megette az első Big Macjét a helyi McDonald’sban. Abban a pillanatban valami megváltozott körülötte: a szendvics minden bizonnyal angyal formájában szállt le a mennyekből és költözött be a fiatal férfi szívébe.
1972. május 17.
Az éppen felnőtté cseperedett férfiú megkapta az első autóját, elégedetten elvezetett a legközelebbi McDonald’sba, és rendelt három Big Macet. Aznap tényleg valami különleges erő szállhatta meg a várost, mert Gorske nem nyugodott addig, amíg még hat hamburgert le nem csúsztatott a torkán, szintén még azon a napon. Később azt mondta, abban a hónapban 265 Big Macet evett, átlagosan 8 és felet egy nap. Ez naponta 4600 kalóriát jelentett a számára.
Az azt követő évben több mint ezer szendvicset darált be, a gyomorrontást hírből sem ismerte. Ma már kétségkívül függő, aki különleges küldetést teljesít: mindennap eszik egy Big Macet. A burgerek üres dobozait egészen addig a hátsó ülésen tartogatta, amíg meg nem ismerte a feleségét – persze hol máshol, mint a gyorsétteremben, és később aztán a McDonald’s arany ívei alatt is esküdtek meg. Kertjében Ronald McDonaldnak szobra van, és ami a legviccesebb: csupán egyszer evett Burger King Whoppert. 1984-ben történt a hallatlan esemény, és úgy mondta, soha többet nem csinál ilyet. Egy barátjával fogadott öt dollárban, hogy megteszi, és miután megnyerte, a pénzt természetesen Big Macre költötte.
Azért vagy híres, mert eszel
2011-ben megette a 25 ezredik burgerét, 2016-ban pedig 28 788 darab elfogyasztott Big Mac volt a Guinness World rekordok könyvében, de azóta már átlépte a 30 ezres álomhatárt. Még inkább lenyűgöző az, hogy a közel 50 éve felnőtt létben lubickoló férfi csupán nyolc napot hagyott ki különleges diétájában. Egyszer egy vihar miatt maradt áram nélkül az étterem (amit azért ő a saját szemével is látni akart, ezért hóban és esőben is elkocsikázott a helyszínre), egyszer hálaadás napján utazott, és nem talált McDonald’s-t, egyszer pedig anyja halálának napján – de nem a gyász miatt nem fizetett be a szokásos menüre, hanem azért, mert édesanyja utolsó kívánsága az volt, hogy bárcsak egy napra felhagyna ezzel a szörnyűséggel. Mint egy abszurd vígjáték, nem?
Kérdezhetnénk, hogy miért. Tényleg ennyire finom lenne a Big Mac? Tényleg valaki ennyire bele tud szerelmesedni és nem megunni a burgert? A rekorderré válás hajtotta, és most már képtelen kiszállni a ringből? Gorske 2008-ban úgy vallotta, hogy OCD-je (obszesszív-kompulzív zavara) ad neki erőt és megszűnni nem akaró vágyat arra, hogy mindennap egyen Big Macet. Éppen ezért nemcsak hogy megeszi, de jegyzeteli is, hogy mikor hányadik burgert fogyasztotta el, illetve a blokkot is megőrzi egy dobozban.
Super Size Who?
Mindezek ellenére kitűnő egészségnek örvend. Bármilyen egészségügyi vizsgálat azt mutatta ki, hogy az égegyadta világon semmi baja. Sőt lehetséges, hogy jobb formában van, mint te vagy én: 53 évesen lefutotta a San Diego-maratont, mindvégig a kezében szorongatva kedvenc burgerét. Így tökéletes vérnyomásával és koleszterinszintjével a legnagyobb kihívás valószínűleg az volt, hogy ne harapjon bele abba a finom Big Macbe 42 kilométeren keresztül.
A McDonald’s és minden más gyorsétterem káros hatásairól szóló Super Size Me című dokumentumfilmben is szerepelt, természetesen nem elrettentő példaként. A filmben Morgan Spurlock megszenvedi a gyorséttermi diétát, Gorske pedig csak könnyedén beszámol arról, hogy milyen 20 éve ugyanazon a koszton élni. Ma Guinness-rekorderként él és virul, elmondása szerint napi ételbevitelének 90-95 százaléka a burger, és... ilyenkor mit lehet mást mondani, mint hogy boldogan él, míg meg nem hal.
