Mit jelent a gyakorlatban a fenntartható erdőgazdálkodás?

A Bakony legmagasabb hegyén, a Kőris-hegyen barangolunk. Július közepe van, tikkasztó a hőség, ám az erdő közepén kellemesen hűs levegő fogad minket. Körülöttünk cserfák, tölgyfák, bükkfák és az elegyfa különböző fajai sorakoznak, itt-ott kőrist és szilfát is látni. Mint túravezetőinktől, dr. Szekrényes Tamástól és Elmer Tamástól megtudjuk, ezek a fafajok alkalmasak erdőállomány szintjén a természetes felújításra.

„Nagy nehézségek ott adódnak, ahol a kézzelfogható klímaváltozás következtében az erdeink egészségi állapota sérül. Így van ez a Balaton-felvidéken a fenyővel, és itt, a Bakonyban a magas kőrissel is ezt tapasztaljuk. Bízunk benne, hogy ezt a bükkös erdőképet még nagyon sokáig láthatjuk, ugyanakkor tudjuk, hogy Németországban a tavalyi aszályos év következtében óriási erdőkárok keletkeztek, ami már a bükkösöket is érintette. A lucfenyő egészségi állapota pedig annyira legyengült, annyit veszített a víztartalmából, hogy meg tudták támadni a szúk és más kártevők, ezért sajnos néhány év múlva már nem sok lucfenyővel fogunk találkozni” – mondja dr. Szekrényes Tamás, aki szerint kulcskérdés a klímaváltozás várható hatásait elviselő fafajok kiválasztása. 

Meg kell tudni jósolni, hogy milyen fákat kell ültetni és nevelni napjainkban, amelyek 100-150 év múlva képesek lesznek a megváltozott klímában élni. Folyamatosan zajlanak az ezzel kapcsolatos kutatások és kísérletek, amelyek nemcsak olyan kézenfekvőnek tűnő módszereket alkalmaznak, mint a déli országokból származó magok és csemeték felhasználása, hanem a genetikai kutatásokat a kérdés megoldásának szolgálatába állítják.

„A klímaváltozás káros hatásai emellett elsősorban a szélsőségek kialakulásában mutatkoznak meg: az extrém hőmérsékletű napok száma nő, hosszú aszályos időszakok vannak, és bár az éves csapadékösszeg nem csökken, az eloszlása egyenlőtlen. Nyáron, a növények intenzív növekedési időszakában nincs elegendő csapadék, inkább télen hullik több, amikor nyugalmi időszak van. A frissen ültetett vagy kikelt csemetéknek nem kedveznek a szélsőséges viszonyok, víz hiányában nem tudnak megeredni, a hőség megperzseli őket, a kései fagy miatt pedig elfagyhatnak. Az idősebb fákat a viharos szelek veszélyeztetik, illetve a szélsőséges klimatikus viszonyok miatt legyengülnek és könnyebben megtámadják őket a másodlagos kórokozók, amelyek pusztulási folyamatokat indíthatnak be. Komoly gondot jelentenek a hazánkba behurcolt, az új környezetben tömegszaporodásra képes károsítók” – fűzi hozzá Elmer Tamás.

Milyen a fenntartható erdőgazdálkodás?

Az erdész szaknyelvben több évszázados fogalom az úgynevezett tartamosság, amit a huszadik század végén felváltott a mára általánosan használt fenntarthatóság fogalma. Fenntartható erdőgazdálkodásról nagyon egyszerűen fogalmazva akkor beszélhetünk, ha a jelenben olyan módon kezeljük az erdőket, hogy az abból származó hasznokat – legyen az környezeti vagy gazdasági – a következő generációk is változatlan formában élvezhessék.

Hivatalos nyelven, az erdőkkel foglalkozó miniszterek konferenciájának helsinki határozata alapján: „az erdők és erdőterületek gondozása és használata olyan módon és ütemben, mely megőrzi biológiai sokféleségüket, termékenységüket, megújuló képességüket, vitalitásukat és arra való képességüket, hogy most és a jövőben meghatározott ökológiai, gazdasági és társadalmi feladatokat töltsenek be helyi, országos és globális viszonylatban, és amely nem okoz károkat más környezeti rendszerekben”.

Az erdőben történő gazdálkodás megváltoztatása több évtizedes, sőt akár évszázados folyamat. Egy egykorú, kizárólag százéves fákból álló erdőből csak ugyanennyi idő alatt lehet olyan változatos erdőt létrehozni, ahol már egyszerre megtalálhatók az 1-100 éves korú fák. Sőt, ha az eredeti állomány egy részét is megőrzik, akkor ennyi idő elteltével már kétszáz éves fák is lesznek a kor szempontjából változatossá varázsolt erdőkben. Természetesen vannak fokozatok, az első lépések eredményei akár már néhány év után is láthatók a szakemberek számára. Már az erdőfelújításnál ügyelnek például arra, hogy a főfafaj(ok) mellett a ritkább elegyfafajok is jelen legyenek a területen, hiszen az elegyes, több fafajból álló erdőknek nagyobb az ellenálló-képességük. A fakitermelések során pedig az egyszintű erdőkből törekszenek a térben változatos szerkezet kialakítására (többszintű erdő), ami a mikroklímára is kedvező hatással van.

Az örökerdők szerepe a klímaharcban

A klímaváltozással járó kihívásokra a hagyományos természetes erdőfelújítási módszerek mellett az örökerdő-gazdálkodás a megfelelő válasz. Ennek során minél több fafajból álló elegyes, vegyes korú erdőt hoznak létre, így az erdő teljes életciklusa alatt folyamatos marad a talaj erdőborítása, nem keletkeznek nagy, egybefüggő vágásterületek, illetve a faegyedek a kártevőkkel (gombák, rovarok) szemben is ellenállóbbá válnak. Az örökerdők jellemzője továbbá az erdőklíma folyamatos fenntartása, a horizontális és vertikális erdőszerkezet változatossága, a válogató (szálankénti vagy kiscsoportos) erdőművelés, valamint a famatuzsálemek és a holtfa mint fontos élőhely védelme.

Az örökerdőben a természetes folyamatok jobban érvényesülnek, sőt velük együttműködve folyik a gazdálkodás. „A rendszeres, 5-8 évente történő beavatkozásokkal egyes fákat segítünk meg, és nem egységes faállományokat hozunk létre, így szálanként vagy kisebb csoportokban zajlik a fakitermelés” – árulja el dr. Szekrényes Tamás, aki szerint a természetvédelmi elvárások jobban beilleszthetők ebbe az erdőkezelési rendszerbe.

Magyarország az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket ért el az örökerdő-gazdálkodás bevezetése területén, az arra alkalmas termőhelyeken a fák fejlődési ciklusát követő ütemben folyamatos az újabb és újabb területek bevonása ebbe a gazdálkodási módba.

Hogy lehet összehangolni a környezetvédelmi és gazdasági érdekeket?

A modern erdőgazdálkodás születése egybeesik a fenntarthatóság fogalmának keletkezésével: az erdész szakmát a fenntarthatóság igénye hívta életre, amikor a 18. században az iparosodó területeken rádöbbentek, hogy az intenzív használattal felélik az erdők környezeti értékeit. A természetvédelmi funkciók azóta még hangsúlyosabbak lettek, a klímaváltozást megtapasztalva az erdők stratégiai szerepet töltenek be az élhető környezet fenntartásában.

„Magyarországon szigorú jogszabályok garantálják, hogy az erdők gazdasági hasznosításának eredményéből a tulajdonos mindig visszaforgasson annyit, amennyi az erdő hosszú távú fennmaradásához szükséges. Különösen igaz ez az állami erdőgazdaságokra, ahol az eredménytermelés nem cél, hanem eszköz: az eredményes gazdálkodás adja ugyanis a természetvédelmi és turisztikai feladatok ellátásának anyagi alapját. Az erdők egyszerre töltenek be védelmi, szociális és gazdasági funkciókat. A fenntartható gazdálkodás alapja ezen funkciók összehangolása. Így például egy erdőgazdaságon belül a nagyobb anyagi hasznot termelő ültetvényekkel történő gazdálkodás biztosítja a védett területek nagyobb anyagi ráfordítást igénylő fenntartását vagy a turisztikai feladatok ellátását” – magyarázza Elmer Tamás.

Mennyire borúsan látja a jövőt egy erdőgazdálkodó?

A meglévő erdők védelmével és kezelésével megőrizhető az a széntároló-kapacitás, amit erdeink biomasszája és talaja jelent, új erdők telepítésével pedig a lehető legolcsóbban növelhető az országban meglévő szénmegkötő-kapacitás. Jó hír, hogy az elmúlt évszázadban hazánkban kétszeresére nőtt az erdőterületek száma. Ennek a közös kincsnek a megőrzése és további gyarapítása kulcsfontosságú tényező lesz a Kárpát-medence jövőbeli élhetőségének szempontjából.

„Furcsán hangozhat, de a faanyagok minél szélesebb körben történő felhasználása is segít a klímaváltozás mérséklésében. Természetesen csak abban az esetben, ha a faanyag legális, fenntartható forrásból származik, vagyis a termelésekor tekintettel vannak a természeti szempontokra, és garantált a kitermelt fák helyén az új erdő nevelése. Magyarországon az erdőtörvény biztosítja ezeket a kereteket, a külföldről érkező faanyag legális voltát pedig külön hatóság felügyeli. Így a faanyag alkalmazásával olyan műanyagokat és egyéb termékeket tudunk kiváltani, amelyeknek az előállítása nagyságrendileg több szén-dioxid-kibocsátással jár, ráadásul nem megújuló nyersanyagok képezik az alapját” – mondja dr. Szekrényes Tamás.

„Nagyon sokat gondolkodom a Föld jövőjéről. Sok-sok pozitív példát látok, és úgy gondolom, saját környezetünkben észre kell vennünk azokat a jövőbe mutató lehetőségeket, melyekkel mi magunk is tudunk tenni a bolygónkért. Én a munkám során többek között arra összpontosítok, hogy minél nagyobb területen sikerüljön megvalósítani a természetes erdőfelújítást. Reménykeltő, hogy azok a fiatalok, akik most környezettudatos nevelésben részesülnek – akár otthon, az iskolában vagy az Erdei Vándortábor program keretében -, és elköteleződnek e közös, globális ügy iránt, a jövőben igazán felelősen fognak gondolkodni erről a kérdésről. Mindannyiunk felelőssége és érdeke, hogy ez így legyen, ezt a mentalitást adjuk tovább a jövő generációinak."