A Unicef kampánya arra hívja fel a figyelmet, milyen nehézségekkel jár egy-egy háború vagy épp szárazság sújtotta országban az ivóvíz beszerzése, és milyen veszélyekkel járhat, ha egy félmaraton lefutása után valaki elért végre egy mocskos kútig és megkaparintotta a napi vízadagját.
Kolerát kérsz hozzá?
Az akció keretében egy első látásra sima utcai árusnak tűnő, palackozott vizet áruló férfi kínálta vízzel az arra járókat egy nyugat-európia városban. Kassza helyett azonban egy futópadot helyezett el a Unicef a pult közelében, a vízért ugyanis nem pénzzel, hanem annyi kilométer lesétálásával/lefutásával lehetett fizetni, amennyi sétára szüksége van egy szegényebb országban élő gyereknek ahhoz, hogy vizet szerezzen. A 20-30 kilométeres vizek nem is voltak túl népszerűek, bár a néhány kilométer sétával beszerezhető vizek némelyikére azért akadtak „vevők.” Akiket ért azért még egy meglepetés a vizes kísérlet során, a palackokat ugyanis az afrikai országokban gyakran szennyezett kutak és vízlelőhelyek használata során begyűjthető betegségekkel (kolera, tífusz stb) címkézték fel a kampány kiötlői.
