Kézzel készített, esetleges-esetlen virágminták, felvarrt foltok, rojtos farmerek és átalakított ingek a kifutón - kétségkívül feltörekvőben van az a trend, ahol is kézzel készített, személyes részletek kapnak helyet a ruhákon. Igen, pontosan úgy, mintha otthon, egy laza hétvégi, anyukák szekrényében talált vagy éppen vintage darabokból barkácsolás eredményei lennének.
A tömegtermelés monotonitása helyett személyre szabás?
Még anyukám mesélte, hogy a butikok 1980-as évekbeli magyarországi megjelenése előtt a szocializmusban igencsak korlátozottak voltak a lehetőségek, ha éppen ruhát akar valaki vásárolni. Az üzletekben szűk volt a választék – mindenki ugyanazt vásárolta, vásárolhatta. Ez azonban kreativitásra sarkallta őket: magukra alakították nagyapám már nem hordott ingeit, és mindenféle egyéb ötlettel turbózták fel az „egyenruhákat, és így talán még egyedibbek is voltak, mint most, hogy az online vásárlás megjelenésével már tényleg korlátlan a választék. A legújabb DIY (do-it-yourself) trend is ezt lovagolja meg. Vajon unják a fogyasztók, hogy még a limitáltból is lehet más? Vagy ez a kreativitás jobb kifejezése? A kézzel készült részletek értékelése?
Tényleg menő a szakadt, a foltos?
Az őszi szezon egyik legfelkapottabb fazonja a step-hem jeans, aminek most kreálok is egy magyar megfelelőt: legyen lépésrojtos farmer. A lényege, hogy a nadrág alja elvarratlan, rojtolódhat is, és az elülső része rövidebb mint a hátsó. És ott vannak az éppen ultramenőnek kikiáltott Vetements farmerjai, amiket mintha több, vintage nadrágból eszkábálták volna össze. Viszont amikor ilyen megoldásokat látunk, akkor rájövünk, hogy ezeket gond nélkül összerakhatjuk otthon, hiszen olyan nagy kézügyességre nincs szükség.
Márkajelzés kontra józan ész
Érdekes ellentmondás számomra ez a trend. A személyre szabás és átalakítás mint stylingtrükk jelenik meg: azonban többszáz és ezer euróért vehetjük meg azt, ami úgy néz ki, mintha mi estünk volna neki. Szóval nem beszélhetünk arról, hogy „látszik a kabát esésén, hogy dizájner”, mert pont az ellenkező a cél? Pont azért fizetünk rengeteget, hogy olcsónak nézzen ki? Megvesszük a kész ruhadarabot, mintha egy kreatív délutánt töltöttünk volna el varrogatással? Márpedig egy drágább darab felé meg kevésbé közeledik az ember tűvel, cérnával és pláne szabászollóval. Akkor hol húzódik a határ a dizájner és az otthon, kézzel „összeberhelt” között? A címkén szereplő márkanév felülírja kompletten a józan észt?
A Vogue magazin és Stella McCartney is rajong a New York-i „hobbihímző” Marie-Sophie Lockhartért, aki régi ruhadarabokat turbóz fel sajátosan esetleges, retrós, hippis hangulatú hímzésekkel: például gyümölcsökkel, napocskákkal, pin-up lányokkal. Sztárok őrülnek meg a kreációiért, egy farmer (most már) 350 dollár felett kezdődik nála és együttműködött Marc Jacobs-szal is.
Edie Campbell és Christabel MacGreevy alkotja az Itchy Scratchy Patchy dizájnduót: a két kreatív lélek régi felvarrókból és hagyományos hímzésekből inspirálódva tervezik meg saját termékeiket, és már a Levi’s tervezőivel is dolgoztak együtt. Hol vannak már azok az idők, amikor a szülők vicces felvarrókkal "tüntették el", amikor a mozgékony gyerek elesett és kiszakadt a nadrágja térde?
A felvarrók egyébként menők – otthon, könnyedén, házilag is trendivé varázsolhatja megunt farmerjét! A brit James Merry pedig autodidakta módon tanult meg hímezni, és ma már Björk teátrális fellépéseihez álmodik meg darabokat. Hírnevét egyébként úgy szerezte, hogy régi sportruházatra hímzett romantikus virágokat és leveleket.
Hogy mi ebből a tanulság? Ha ön lelkes hobbiművész – ne hagyja a fiókban az kreálmányait! Egy kis szerencsével (meg persze online jelenléttel) ki tudja, milyen világsztár zúg bele a munkáiba!
Felhívás!
Ha még nem biztos a dolgában, de alkotna valami nagyszerűt, akkor ne habozzon! Jelentkezzen szombat délelőtti tanfolyamunkra, ahol faékszereket készíthet, ha akar hímezhet, ha akar uszadékfából varázsolhat valami szépet, tetszés szerint! Jó hangulatot, tuti mintákat, profi tanárokat garantálunk!
