Július 1. és 11. között került megrendezésre a Mercedes-Benz Fashion Week Amszterdamban, a holland fővárosban. Csupán pár héttel az esemény előtt ütött szöget a fejembe részvételi szándékom – ugyanis az eseménnyel közel egy időben utaztam oda, vendégelőadónak hívtak meg egy nyári kurzusra, így a divathét utolsó 3 napján részt tudtam venni. Habár Amszterdam kívül esik a nagy „négyesfogaton”, a New York-London- Milánó-Párizs körön, viszont ismertem néhány holland tervező munkásságát (például Iris van Herpen-ét és Viktor&Rolf-ét), úgyhogy úgy gondoltam, csalódni nem fogok, meg az északi tervezőknek amúgy is izgalmas (néhol kicsit elborult) munkái vannak. A világon több mint 100 divathét van (kell egy divathét minden valamirevaló nagyvárosnak), melyeket legalább félévente (egyszer az őszi-téli, valamint a tavaszi-nyári kollekciók bemutatására) szerveznek, viszont a Mercedes-Benz „fémjelez” egy minőségi mércét, így gondoltam elrepülök 2017 tavaszába 2016 júliusában!
Még ha jelentős nemzetközi érdeklődésre tart is számot a Mercedes Benz Fashion Week Amsterdam, plusz gigantikusnak tűnik a maga 11 napjával, a hangulat szöges ellentéte annak, amit az ember lánya vár egy ilyen eseménytől: családias és baráti. Gond nélkül kedvesen beszédbe elegyedik bárki bárkivel – ha már egymás mellé ültettek. Amiben a holland főváros sem más mint például Budapest: divatbloggerük ugyanúgy annyi van, mint égen a csillag és a neveikben is kötelezően benne van legalább egy a love-fashion-style szentháromságából meg valami édességre utaló – ez úgy tűnik, nemzetközi tendencia.
Hogy milyenek a tervezők? Színesek. Mind célközönségre és a márkák „életkorára” vonatkozóan, mind pedig a kollekciókat illetően. Érdekes volt számomra, hogy Amszterdamban ugyanúgy jelen van egy nagyon feltörekvő, pár éves márkát felmutató dizájner-réteg, mint itthon, akik a divatfővárosokban is hallatják hangjukat. És hogy mi mindent tanulhatnánk itthon a holland divathét nyomán?
1. Először is: a stílus nem az erőlködésről és a legújabb trendekről szól
Avagy „a stílus nem pénzkérdés” közhely még mindig releváns. Hogy mi az, amit mindenképp tudunk Hollandiáról? Szélmalom, fapapucs, tulipán, bicikli. Előbbi háromból példát nem tudnék felhozni a divathét kapcsán, de a negyedik, az nagyon jellemző: a Mercedes Benz Fashion Week főbejárata előtt gigantikus biciklitároló volt. Másfelől ennek megfelelően öltözködnek is: kényelem mindenekfelett. Gyakran a show-k kapunyitása előtt a tömegben hátizsákkal, tornacipőben, szakadt farmerben álldogáltak a várakozók és igaz is: Miért is kellene paradicsommadárnak öltöznünk egy divatbemutatóra, ahol úgyis a kollekció a lényeg, ráadásul a sokadik sorban ülünk? Amszterdamban óriási népszerűségnek örvendenek a bolhapiacok és a vintage-boltok: a divathét stílusos résztvevői között is sokan izgalmas, „örökzöld” darabokban érkeztek. (És ez a „goodie bag”-mánia sincs tudtommal, vagyis tapasztalataim alapján, tehát ha valaki elmegy egy eseményre, azt nem az ajándék miatt teszi.)
2. Merj! Ne utazz a biztonságra!
Csinálj úgy, mint egy művész: ha valaki olyan elvetemült és nyomon követi a nemzetközi divatot érintő beszélgetéseket, akkor tisztában van azzal, hogy egy őrült tempójú, eladás-centrikus (divat)világban élünk, amely elveszítette „művészi jellegét”. Nagyon széles spektrumon mozogtak a legújabb, 2017-es tavaszi-nyári kollekciókat bemutató tervezők darabjai. Megjelent a fétisbe oltott sportruházat a TRINHBECX „tolmácsolásában”: a dizájnduó tagjai csupán 2015-ben repültek ki az iskolapadból és a Global Denim Award keretein belül egyesítették erejüket. A divathéten bemutatott „Drift” kollekciójuk csupán a második: Phillip King brit szobrászművész két alkotása inspirálta őket – egyfajta harmóniát, egyensúlyt kerestek nőiesség és férfiasság között a kollekciójuk megalkotásával. A művészi konceptualitást testesítette meg Sunandry Chandry Koning, aki a divattervezés mellett szabadúszó fotográfus, dizájner és kutató is. „Kū” kollekciójában fém- és plasztikrészletekkel díszített bő ruhadarabokat. A modellek arca nem volt látható – így amolyan misztikus hangulatot árasztott a kollekció.
Számtalan couture-jellegű kollekciót is láthattam, amely ruhadarabok elkészítésében akár több száz óra gondos kézimunka is volt. Ilyenkor kicsit rádöbben az ember, hogy a hazai dizájnerek és számos külföldi nagy márka is (természetesen néhány kivételtől eltekintve) mennyire „egy kaptafára” alkotnak. Másfelől érthető, ha egy úgy tűnik „jól bevált” (meg persze „eladható”) koncepció mellett teszik le a voksukat, mindenestre távolról szemlélve sajnos egybeolvadnak. A komfortzónából való kilépés mind plasztikus és merész sziluettekben, színhasználatban, de mintákban is megjelent Tess van Zalinge „Status Quo Ante” kollekciójában: inspirációját a szexualitást sugalló fehérneműk és az utcai viselet közti határmezsgyén való izgalmas útkeresés jellemezte, melyet hagyományos kézműves technikák alkalmazásával és a holland népviselet újjáélesztésével fűszerezett meg – mindezt hamisíthatatlanul modern formában.
3. Tudatosság és diverzitás
Míg a nemzetközi színtéren abszolút „forró téma” a divat fenntartható mivolta, a hollandok nem csak napelemes buszokkal (meg persze biciklivel) közlekednek és gyűjtik szelektíven a szemetet (röviden), de a divat terén is hasonlóan tudatosan gondolkoznak (ha már egyszer a divatipar a világ egyik legszennyezőbb iparága, felelőtlenség figyelmen kívül hagyni az ökológiai lábnyomunkat). Míg Magyarországon ez a fajta szemlélet talán manapság kezd éledezni, hisz még csak ízlelgetjük, hogy van olyan, hogy biopamut, az amszterdami divathét számtalan tervezője „tudatos”, ellenőrzött munkakörülmények között, és organikus vagy újrahasznosított alapanyagokból tervez mint például Monique Collignon. A tervezőnőnek kiépült, népes követőtábora van és abszolút hordható, könnyen kombinálható, feltűnésmentes darabok kerülnek ki a kezei közül. Ráadásul a divathét keretin belül is élő diskurzus folyik a „sötét oldalról” és magát a 11 napos „divatünnepet” is egy multimédiás, a fogyasztói tudatosságra való figyelemfelhívásként funkcionáló hologram-show zárta.
4. Az ördög a részletekben rejlik
Azt hiszem, életem egyik eddigi legkáprázatosabb divatbemutató-élménye Liselore Frowijn show-ja volt: az amúgy is lélegzetelállítóan részletgazdag kreációkat kísérő zene és a 3 méter magas egzotikus virágokból készült installáció teljesen más univerzumba röpítette a résztvevőket. Csupán pár éve diplomázott a fiatal dizájner, azonban tehetsége utat tört a nagyvilágban: Párizs mellett Londonban is bemutatkozott már. Érdemes megjegyezni a nevét! Kreációi során interpretál divatot, művészetet, különböző kultúrákat is: ez mostani show-ja alkalmával sem történt másként. „Afropolitan” kollekcióját egy nigériai törzs inspirálta, amely motívum- és színpalettáját tagadhatatlanul modern és teátrális formában értelmezte újra.
Egyfelől a fiatal tervezőnő kreációi, valamint Zyanya Keizer és Esmay Hijmans kollekciói voltak azok, amik előtt teljességgel meghajol az ember: a show-k végeztével Frowijn és Keizer modelljei is a kifutón maradtak, így pár milliméterről is megcsodálhattuk a ruhadarabokat – alkalmanként a tetőtől-talpig a ruhát beborító gyöngyhímzést. Esmay Hijmans „Room.237” kollekciója egy varázslatos, „sötét glamúrt” idézett fel: álom és valóság kapcsolata ihlette meg a szintén nagyon fiatal dizájnert, akit a Ragyogás c. Stanley Kubrick film is inspirált. Zyanya Keizer ’Chiral’ kollekciójának darabjai inkább voltak műalkotások mint ruhák: az organikus formák inspirálta darabokat hihetetlen kézi díszítés jellemezte – ami a dizájner munkásságának egyértelmű védjegye. Értelemszerűen egy ilyen kollekció elkészítése ideje is jóval több és klasszisokkal megdobja a kézimunka a kész ruha árát, viszont ezek azok a ruhadarabok, ami miatt művészi szintre emelik a divatot és ami a kézműves hagyományokat élteti.
