Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar brand táskáira már az olasz Vogue is felfigyelt. A tervezővel, Siető Lindával beszélgettünk, nem csak táskákról.
Azt tudjuk, hogy a magyar nők is imádják a táskákat, de vajon mennyire ismerik és mennyire szeretik hordani a hazai tervezők darabjait? Siető Lindával, akinek táskamárkájára már az olasz Vogue is felfigyelt, erről is beszélgettünk, de például azt is kiveséztük, hogy mi történt vele az indulás óta, amikor még csak azért készített táskákat, mert a boltokban vagy nem talált kedvére valót, vagy nem volt elég vastag hozzá a pénztárcája.
Hogyan lehet a Vogue Italia oldalára kerülni?
Tavaly ősszel láttam meg a felhívást, be lehetett küldeni a 2016 tavasz-nyári kollekciókat és mivel kész volt a párizsi vásárra, összeraktam a prezentációt és elküldtem. A végül meg is jelenő kollekciókat a Vogue Italia szerkesztői válogatták ki, nagy öröm volt, hogy publikálták. Az ilyen megjelenések a visszaigazolás és jó érzés mellett nagyon is konkrét hasznot hajtanak, felfigyelnek a márkára, vagy épp az érdeklődő de bizalmatlanabb buyereknek is meggyőző látni a Vogue „pecsétet”.
Mit kell tudni Siető Lindáról?
Siető 2009-ben végzett a MOMÉ-n bőr szakirányon, majd erasmus ösztöndíjjal Dániában lakberendezési kiegészítőket tervezett. A táskákra csak diploma után kezdett el fókuszálni és ezt követően lassan összeállt az első borítéktáska-sorozata.
Eleinte maga gyártatta a táskákat, 2010-ben fogalmazódott meg benne az az irány, ami mentén elkezdett kiegészítőket tervezni, 2013 óta pedig gyártópartnerekkel folyik a munka.Ebben az évben volt az első kiállítása is, amely után érdkeklődő megkeresések érkeztek a sajtótól, meg versenyek szervezőjétől, itthonról és külföldről egyaránt. 2014-ben má több nemzetközi divvatpályázaton is nyertes lett a márkáj, 2015-ben pedig kijutottak több kiállításra, Németroszágban két kollekciót, Olaszországban és Párizsban pedig az ideit mutatták be.
,,A jövő őszi-téli kollekciót már önálló standon prezentálták milánói divathéten, és ennek köszönhetően több kontinens üzleteibe érkeznek majd a táskák, közben itthon is több városban és üzletben elérhetőek lettek. A Távol-Keleten tavasz elejétől üzletben is kaphatóak a termékei, nyártól pedig további európai, amerikai és ázsiai boltokba szállítják a jelenlegi, és az AW 2016/17 őszi-téli kollekció darabjait.
A Vogue-on kívül több versenyen is részt vettél, sőt egyre több szakvásáron lehetsz jelen. Gondolom ez egy tudatos építkezés külföld felé:
Először csak tettünk egy próbát, hogyan fogadják külföldön a termékeket egy erős nemzetközi közegben, aztán láttuk, hogy mennyire érdemes ilyen irányba koncentrálni az erőket. Fogalmam sem volt az elején, hogy milyen egy nemzetközi szakvásár, aggódtam, szerencsére feleslegesen, hogy megállják-e a helyüket a táskák a többieké mellet. Azóta pontosan tudom és látom, hogy mi az a minőség, amivel elégedett vagyok és ami erősnek számít nemzetközi szinten is. A cél pedig a külföldi prezentációk folytatása, kell, hogy élőben lássák a buyerek a táskákat és nekem is hasznos ott lennem és beszélnem látogatókkal az ipar mindenféle szegmenséből, a leendő partnerekkel, ráadásul a legtöbben igénylik is a személyes találkozást. Az itthoni piac nem elég a márka fejlődéséhez de a bázist mindenképp itt tartanám, éltem külföldön és honvágyam volt, hiányzott sok minden, még a nem mindig felemelő életérzés is.
Milyennek képzeljük el ezeket a szakvásárokat. A kiállítók hogyan viszonyulnak egymáshoz?
Ezeken a szakvásárokon érdekes megtapasztalni a többféle közönséget, találkozni sokféle hátterű, stílusú tervezővel. Egyébként többekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Jó ez a kollegialitás-érzés is a vásárokon, és igen, a kérdésedre válaszolva nem csak üzleti haszna lehet a részvételeknek.
Mi, a szerkesztőségen belül szurkolunk a magyar tervezőknek, de azt látjuk, hogy sokszor még az állami tőkével megtámogatott brandeknek sem könnyű. Sokan arról panaszkodnak, hogy divatipar híján nem tudnak egy ponton fejlődni. Te hogy látod, tudsz itthon növekedni?
Egyre inkább úgy gondolom, hogy nem létezik örök érvényű recept egy divatmárka működtetésére, eleve mindenki más célt határoz meg, mindenkinél más a lépték, más stratégiával lesz vagy marad hiteles. Biztos könnyebb lenne megvalósítani bármit, ha nagyobb lenne a rendelkezésre álló pénzügyi keret, de nem úgy látom, hogy ez lenne az egyetlen komponense a működésnek. Még a fejlődés is lehetséges, persze a lépték más lehet. Jelenleg a magam terve szerint haladok, amely változatlan a kezdetektől, csak már valós tapasztalatokra is lehet építeni. Egy ideje kezdenek összeérni a befektetett munka és az eredmények szálai, lett egy lendülete a márkának, látszik az irány, türelmem is van a további teendőkhöz, lépésekhez.
Ennyi idő alatt már biztos van egy jól körülhatárolt vásárlóközönség. Milyen nők, lányok vásárolnak nálad leginkább?
A márka úgy indult, hogy nem találtam olyan stílusú vagy hangulatú kiegészítőket, amiket szívesen viseltem volna, mindig volt valami ürességérzetem, hogy tömegtermék, vagy nem szépen kivitelezett. A csodás és persze drága darabokat pedig sose tudtam volna megvenni. Elkezdtem gondolkodni, hogyan tudnék számomra vizuális-érzelmi plusszos tárgyakat készíteni, leenő vásárlókról még nem is álmodtam az elején. Aztán elkészült az első két kollekció és kezdtek rátalálni egyre többen, menet közben derült ki, hogy nagyjából kiket fognak meg a termékeim. A márka közönségében elég nagy a szórás életkorban, nagyon fiatalok is keresik, a saját- és például anyukám korosztályából is érkeznek megrendelések.
Van, amiből nem engedsz a tervezés, vagy kivitelezés során?
Sokáig kiviteleztem egyedül a táskákat, és persze volt honnan hova fejlődni, a tanulással pedig az elvárásaim is nőttek mind a kivitelezés mind a tervezés terén. Fontos szempont mindig, hogy ismerjem az anyag technikai tulajdonságait, és számítanak a milliméterek, az akár alig észrevehető részletek is. Látható és érezhető ha tervezés vagy kivitelezésbeli döntések mögött nincs meggyőződés, nekem a tervezés nem szeszély, nem vállalok olyat amivel nem értek egyet, még ha lenne irántuk kereslet akkor sem.
Markáns formakoncepció jellemzi a táskáidat? Mennyire nehéz ennyire behatárolt keretek között újat alkotni?
Van egy stílus ami mások szerint is felismerhető a tárgyaimon, de nem érzem, hogy be lennék határolva, nem kötöttem ki valami kötelező formai elvet. A komplexitás és az összegzés érdekel, színben, felületben és formában is, az életszerű mixeket izgalmasnak találom. A kollekciókon, akár az egyes tárgyakon belül is jelen lehet több karakter, izgatnak a formai –stílusbeli keveredések, ahogy például egy elegáns tárgy laza is lehet, vagy egy sötétebb forma nagyon is könnyed. A táskák szín-és anyagválasztásánál sokszor ruhákat is képzelek hozzájuk, vagy hogy milyen formákkal, felületekkel lehetne kombinálni, ez is további teret nyit a tervezésben. Az egyes kollekciók közti kapcsolat is mindig más, és közben én is változom, mindig lehet új irányokba haladni.
Mennyire figyeled a külföldi konkurenciát és mennyire hatnak rád a trendek?
A trendeket nem nagyon lehet elkerülni, a színek vagy formák amiket mindenhol öntenek eléd jól kondicionálják a szemet és az agyat, de érdekes is követni, hogy hogyan változnak és reagálnak a történésekre. Ha nem is direkt, tudatos módon, de így biztos, hogy hatnak rám is a trendek. Más márkák tárgyait is óhatatlanul látom, a tervezés vége felé mindenképp, mert olyankor őrült keresésbe kezdek és ha hasonlót látok akkor szomorú búcsút veszek a tervemtől, nem gyártok utánérzést
Amikor a hazai designerekről beszélünk, még mindig szóba jön, hogy a magyar nők többsége egy nemzetközi brand termékét szívesebben vásárolnak meg, vagy hamarabb megvesznek egy fast fashion kiegészítőt (nem a legolcsóbb árkategóriás termékekre gondolunk), mint, hogy kipróbáljanak egy magyar márkát.
Szerintem van igény designer darabokra de sokkal könnyebb azonnal megvenni - az amúgy lehet, hogy éppen csak kicsivel olcsóbb - biztonságos tömegterméket mint egy tervezői darabot. Teljesen érthetően sokszor egyszerűen nem is elérhető opció egy drágább designer darab. Az itthoni körülményekkel sajnos nem lehet mit kezdeni, és főleg nem lehet összehasonlítani a külföldiekkel, nem egyforma a háttér, a változáshoz pedig még sok idő kell.
Sok tervező azt mondja, hogy megnehezíti, illetve megnöveli a költségeket, hogy itthon jóformán nincsen gyártás. Te itthon vagy külföldön oldod meg ez a munkafolyamatot?
Olasz alapanyagokból készülnek a termékeim, de itthon. Olcsóbb lenne máshova vinni a gyártást, vagy más anyagokat rendelni, de nem hiszem, hogy ugyanezt a minőséget lehetne tartani. Akárhol mutattuk be a táskákat mindenhol dicsérték a minőségüket, megéri a magasabb árat a szép kivitelezés és a kapcsolat a gyártóimmal. Sokat számít, hogy tudunk a gyártásról és az esetleges problémákról is gyorsan egyeztetni, a technológiát együtt fejleszteni, ráadásul gyorsan ott tudok lenni bármikor, ez így nekem ideális most.
Legjobban az idővel, a váratlanul érkező feladatokkal, amik borítják a terveket. Az anyagi korlátok sem esnek jól, de végülis inspirálóak tudnak lenni még a nehézségek és a keretek is, egy szűk határidő kifejezetten pozitív hatással tud bírni..
Melyik nemzetközi piacon tudod elképzelni leginkább a termékeidet?
Úgy tűnik, minden más kontinensen nagyobb a nyitottság a kisebb európai márkák iránt, mint Európában, ami természetes, az EU-ban nincs hiány nagy múltú márkákból, és hamarabb vásárolnak egy presztízsmárkától, mint egy kisebbtől. A Távol-Keleten tavasz elejétől üzletben is kaphatóak termékeink, nyártól pedig további európai, amerikai és ázsiai boltokba szállítjuk a jelenlegi és a 2016/17 őszi-téli kollekció darabjait.
