A hétvégén Ligúriában jártunk egy tengerparti kisvárosban, és elmentünk a helyi piacra is. Az egyik kofától vettünk két kiló saját termésű grapefruitot, nagyon finomak. Kiwit vettünk még és az is annyira jó és intenzív ízű, hogy sose gondoltam volna a Magyarországon kapható kiwikből kiindulva, hogy az ilyesmi egyáltalán lehetséges. Meg azt se gondoltam volna, hogy észak-Olaszországban ennyi kiwit termesztenek. Na de térjünk vissza a grapefruithoz, volt ugyanis egy kellemetlen meglepetés a csomagban.
Esténként kettő grapefruitot facsartunk ki, és már alig van belőle. A tegnapra kiszemelt kettő a képeken látható, ugyanis ahogy felvágtuk őket, szaladtunk a fényképezőgépért: az egyik grapefruitnak gyakorlatilag nem volt belseje, csak egy nagy tömör héjlabda volt az egész. Ön lehet, hogy már látott ilyet, sőt, az is lehet, hogy a nagyüzemi citrusforgalmazásból az ilyen mutációkat valahogy kiszortírozzák, ránk mindenesetre az újdonság erejével hatott a jelenség. Hát ez az, amit nem lehet kivédeni még Olaszországban sem, akkor sem, ha az ember kistermelőtől közvetlenül vásárol.
Ez a grapefruit csak egynek tűnt a sok közül, kívülről semmit se vettünk észre, bár utólag megfigyeltük, hogy ez a grapefruit igazából valamivel keményebb volt a többinél, szóval ha végigfogdossuk az összeset, talán feltűnt volna. Kár, hogy észak-Olaszország általam ismert részein a piacokon általában az a szabály, hogy tilos megfogni az árut, csak ott szabad, ahol vannak kitéve nejlonkesztyűk – ott a kesztyűvel szabad fogdosni meg válogatni. Amíg otthon némely vásárló egyenesen felháborodik, ha a bunkó kofa nem engedi, hogy az ember magának válogasson, addig itt az a szabály, hogy a vevő bízzon meg a kofájában, és hagyja, hogy az árus mondja meg, hogy mi kerül a kosárba (zacskóba), csak nem fogja átverni. Így megspórolható, hogy egy-egy gyümölcs a fél piac kezén átmenjen, mire az asztalomra kerül. Szóval ezt a belső nélküli grapefruitot nem nagyon tudtuk volna hogy kivédeni.
Viszont mennyivel nagyobb szívás lenne egy ilyen mondjuk dinnyében!
