Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vállalkozást építettek arra, hogy fél évig minden nap viseljenek egy farmert, mielőtt eladnák vagy elárvereznék azt.
Néhány embernek a luxus az élete szerves része, mások viszont hüledeznek azon, hogy a gazdagok milyen ostobaságokra képesek kiadni a pénzt. Nemrég pont egy ilyenre bukkantunk: a walesi Hiut Denim 50 embert alkalmaz, akik dizájnerfarmerokat törnek be, mielőtt eladnák vagy elárvereznék a vásárlóknak. Az egyik „betörő” a The Guardiannek mesélt a tapasztalatairól.
A cégről
David és Clare Hieatt 3 évvel ezelőtt (az aranyos nevű Cardigan városban) alapította meg a Hiut névre hallgató vállalatot abból a célból, hogy emberek százainak biztosítson újra munkalehetőséget. Hogy miért újra? Ebben a községben működött régen a Dewhirst, Nagy-Britannia legnagyobb farmerüzeme, ahol 400 helyi lakos is dolgozott. Minden héten 35 ezer nadrágot gyártottak – még a Marks&Spencer is tőlük vásárolt. Végül, 2001-ben, az üzem feladatait Marokkóba szervezték ki, a gyár bezárt, a helyiek tizede pedig kénytelen volt állami segélyből élni.
Ekkor jött a képbe a szövegíró David és felesége, Claire. A pártól megtudhatjuk, hogy a farmer okozta környezeti hatások 80%-át a mosás és a vasalás okozza; és azt is, hogy a legtöbb vásárló olyan nadrágot akar, ami már eleve öregnek és viseltesnek néz ki. Rajtuk nem múlt és 2011-ben meg is valósult a cég, aminek fő profilja lett a nadrágbetörés.
Hogyan működik?
„8 hónappal ezelőtt nadrágokat küldtünk 50 betörőnek. Szerencsére mindet vissza is kaptuk, majd egy srác, aki 30 éve foglalkozik mosással, kitisztította őket, hétfőn pedig elárverezzük őket” – mesélte a házaspár. „Egyike voltam az első betörőnek. Ezek a legjobb farmerek, amelyeket valaha viseltem. Azért vettek be a csapatba, mert régóta ismerem Davidet és nekem is volt ruházati cégem. Jelentkeztem, befizettem a 32 ezer forintnak megfelelő letétet és most itt vagyok” – mondta el az egyik alkalmazott.
„Mikor visszaadtam őket, büdösek voltak. Hat hónapon át minden nap viseltem őket úgy, hogy biciklivel járok munkába. Sokszor eláztam bennük és emiatt gyakran töltötték az éjszakát a radiátoron száradva. Strandra és sportolni jártam bennük, bevásárolni, főztem és ittam bennük – arra viszont ügyeltem, hogy ne öntsem le őket semmi ártalmassal. A betörés miatt egyébként majd 20%-ot kapunk az eladási árból” – tette hozzá.
Bennünk csak két kérdés maradt a beszámolót olvasva. Miért akar valaki olyan farmert venni, amit előtte 6 hónapig viseltek? Ha pedig valamilyen okból ilyet szeretne, miért nem veszi meg a turkálóban tizedannyiért? Önt meggyőzte a sztori és a vállalkozás ötlete? Ha igen, nyomjon a MENŐ gombra, ha pedig hülyeségnek tartja és inkább vadonatúj ruhákat hord, bökjön a CIKI-re!
