Sokan csak a csillogást és a tökéletességet látják, azonban vannak olyan témák a divatban is, amiről egyezményesen nem beszél senki.
A divatvilágáért sokan őrülten rajonganak, viszont legalább ennyien vannak, akik felhúzott szemöldökkel, szkeptikusan állnak az egész jelenséggel szemben és nem értik, hogy miért éppen az a trend van porondon, ami, és miért az adott tervezőt isteníti mindenki.
Habár a divat világa sokszor kegyetlenül őszinte, vannak olyan dolgok, amelyekről mind a résztvevők, mind a külső szemlélők egyezményesen hallgatnak. A Refinery29 weboldal segítségével összegyűjtöttük ezeket és választ kapunk az alábbi kérdésekre: Mi az értelme a divatbemutatóknak? Miért láthatunk szinte kizárólag fehér modelleket a kifutón? Ha szintetikus anyagokkal helyettesíthetőek a bőr- és szőrmeáruk, akkor miért van szükség valódi állatok testrészeiből készült ruhákra?
1. A legtöbb divatbemutatót nincs értelme megtartani
A divatbemutatóknak többek között két jelentős funkciója van: az egyik, hogy a buyerek szemügyre vehessék a kollekciót és kiválaszthassák a megfelelő darabokat, amelyeket az üzletük árulni fog, a másik, hogy a sajtó képviselőit vendégül lássák, ők pedig hírt adjanak az eseményről és a kollekcióról.
Ki az a buyer?
A buyer választja ki, hogy egy adott márkától mely ruhadarabok kerülnek a boltok polcaira. Vannak úgynevezett multibrand boltok, ahol több divatház is képviselteti magát. Fontos, hogy a buyer ismerje az adott ország/régió vásárlási szokásait, felismerje, hogy melyek azok a darabok, amelyek nagy valószínűséggel elkelnek majd.
Egyes tervezők 750.000 dollárt (167 millió forintot) költenek divatbemutatóikra, de vajon tényleg alkalmas arra ez az esemény, amire tervezték? Hacsak nem az első sorba szól a jegyünk (márpedig oda csak a divatszakma kiválóságai kerülhetnek), akkor vajmi keveset fogunk látni magából a kollekcióból, arra pedig esély sincs, hogy jobban szemügyre vegyük az anyagokat vagy a szabásvonalakat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy divatbemutatónak sem szabadna léteznie, mert vannak olyan tervezők és divatházak, akik olyan formabontó vizuális élménnyel gazdagítanak minket és olyan kollekciót állítanak össze, hogy utána hetekig arról szólnak a szakmai oldalak, de sok hozadéka a legtöbb shownak nincs.
2. A bőrrel engedékenyebbek vagyunk, mint a szőrmével
Ugye önnek is van olyan ismerőse, aki felszólal a valódi szőrme viselése ellen, de nem tud ellenállni egy szép bőrből készült csizmának vagy pénztárcának? Érdekes, hogy míg a legtöbb ember egyértelműen leteszi a voksát az állatok szőréből készült ruhadarabok viselése mellett vagy ellen, addig a bőrből készült termékekkel kapcsolatban nem ennyire élesek a határvonalak.
3. A cipők túlárazottak
A ruhák ára – mint a legtöbb terméké – évről évre növekszik, viszont az átlagosnál nagyobb áremelkedés jelentkezett a cipők esetében.
A cipők funkciója egyszerű: juttasson el minket A-ból B-be és bírja el a súlyunkat anélkül, hogy elszakadna. A legviccesebb, hogy a legdrágább lábbelik sokszor ezeket az alap dolgokat sem teljesítik. Biztos mindannyian rendelkezünk legalább egy olyan drága cipővel, amiben járni ugyan nem tudunk, mert öt perc után megfájdul a lábunk, de legalább szép!
Ugyanez igaz a tartósságukra is: ha tényleg minden nap és minden helyzetben szeretnénk viselni az álomcipőt, sajnos kevés dizájner darab bírná a strapát.
4. Mi történik a divatbloggerekkel, ha megöregszenek?
A felső kategóriába tartozó divatbloggerek élete irigylésre méltó: beutazhatják a világot, újságokban szerepelnek és mindeközben a tervezők elhalmozzák őket a legújabb kollekcióikból származó ruhákkal és kiegészítőkkel. De ahogy az ünnepelt színésznők és énekesek esetében is, egyszer ők is megöregszenek és érkezik az utánpótlás, a fiatalabb generáció.
A bloggerkedés meglehetősen új szakma és még nem értük meg azt, hogy az első generáció kifusson. De vajon mi történik majd velük? Nehéz úgy továbblépni, hogy évekig éltek abból, hogy jól nézzenek ki a fotókon, de valószínűleg a szakterületen belül maradnak és stylistok, tanácsadók vagy magazinok szerkesztői válnak belőlük, ha szerencsések. Anna Dello Russo, mint Vogue szerkesztő még a szerencsések közé tartozik, de a H&M reklámban például röhejesebb, mint vonzó. Inkább jöjjenek a fiatalok!
5. Az ajándékozás intézményesítetté vált
Ahogy az előző pontban írtuk is, nem titok: a bloggerek és a divatvilág többi szereplője gyakran kap ajándékot a tervezőktől. Ez mindenkinek előnyös üzlet: az ajándékozott gardróbja bővül, míg a róla készült és a magazinokban, illetve internetes oldalakon publikált képekből a tervező profitál majd.
Divatszerkesztőnek lenni is kemény munka, főleg anyagilag. Nem engedhetik meg maguknak, hogy ne a legfrissebb trendek szerint öltözködjenek, ez pedig súlyos százezrekbe kerül évente. Ilyenkor azért jól jön egy két „repi” táska vagy kabát, persze tudják a módját a köszönetnyilvánításnak: minden lehetséges helyen elmondják, hogy melyik tervezőtől származik az adott darab.
Míg más területek – technika, gasztro – újságírói éles kritikákkal illetik a tesztelt termékeket és szolgáltatásokat, addig a divatban tevékenykedő dolgozóknak könnyebb dolguk van, hiszen az ízlés tényleg egyéni kérdés. Míg a lóerő ténykérdés, addig egy táska szépsége elég szubjektív.
És hogy miért is alakult ki az ajándékozás intézménye? A márkának PR szempontból tökéletes hírnév, ha egy (el)ismert embernél látják a termékeit, míg az ajándékozott olyan darabokhoz jut, amelyet nem biztos, hogy amúgy megengedhetne magának.
6. Hová tűnnek a saját nemüket szerető hölgyek a szakmában?
Míg a legtöbb férfi tervezőről és szerkesztőről tudjuk, ha a saját nemét szereti, nem ennyire egyértelmű a dolog a nők esetében. Az emberek általában úgy vélekednek, hogy a leszbikus hölgyek nem érdeklődnek a divat iránt, de ez nem feltétlenül igaz.
Annak ellenére, hogy az androgünitás (az ember kétneműsége; divatanyagokban gyakran nők férfi szerepben tűnnek fel és fordítva) egyre népszerűbb jelenség, a saját nemükhöz vonzódó, gyengébb nemhez tartozó emberek nem törtek utat maguknak. Reméljük, hogy ez hamarosan megváltozik és a nemi identitásától függetlenül mindenki megtalálja a helyét a divat világában is.
7. A fenntarthatóság csak utópia
Egy ideális világban mindenki a fenntarthatóságra törekszik, a ruhákat megvásároljuk a boltban, majd amikor már nem tetszik vagy kinőttük őket, akkor újrahasznosítják őket. Azonban ez a szemlélet sajnos inkább hóbort, mint filozófia.
Nem egy cég dobott már piacra környezetbarát kollekciót, de tegyük a kezünket a szívünkre: divatosak voltak? Nem igazán. És amíg nem az, addig az egész dolog csak pénzkidobás és üres villogtatás. És ha divatosak voltak? Akkor is rengeteg gyártottak belőlük, amihez rengeteg alapanyag kell, aztán ha kimennek a divatból, mennek majd a szemétre.
8. A divattervezők csak a vékony nőkre gondolnak
Ralph Lauren, Alexander McQueen, Michael Kors és DKNY. Csak pár a nagy márkák közül, amelyek gyártanak ducibb hölgyeknek úgynevezett „plus size” kollekciót. Az erősebb csontozatú nők nem csak a vásárlói oldalról bukkantak fel, a bloggerek között is egyre több olyan van, akik erre a műfajra specializálódtak.
A helyzet azonban nem ennyire fényes, a legtöbb divatháznál nem találunk 44-es méretet. Az elhízás Amerikában népbetegség, 100 millió nő érintett. És miért nem cselekednek a divatházak? Egyrészt sokkal nehezebb ruhát tervezni duci hölgyekre (más szabásvonalak, több anyag), másfelől azért egy kis sznobság is áll a dolgok hátterében.
