Nem is értem, miért nem a moszkauer jutott a macaron sorsára, azaz lett az év(tized) süteménye, amit boldog-boldogtalan megsüt, lefotóz, kiposztol, elad. Drágának drága, kicsit macerás is, tehát a sznobságfaktor adott. Jó, talán nem olyan látványos a kinézete, nevezhetnénk némiképp csúnyácskának is, attól függően, mennyit vacakolt vele a cukrász.
Anyám még a Mézes Mackóban vette, bár már akkor is drága volt, és hiába sütött-főzött a nagyanyám, sajna a moszkauer kimaradt a szortimentből. Pedig az elkészítése nem bonyolult, jó az ára kicsit húzós, de nem vészes. Főleg nem akkor, ha karácsony után maradt még egy kis dió, vagy rá lehet venni valamelyik családtagot a megtörésére. A sütemény kollégám orosz felesége szerint tényleg orosz (nem úgy, mint a franciasaláta), és minden családnak egyedi receptje van rá. Ők nem laposra sütik, hanem kis halmokat képeznek belőle, és ezt mártják csokoládéba.
A süti Moszkvai sütemény néven rejtezik a horvátilonában, minden magyar háziasszony bibliájában.
Nem az a gyorsan összedobok valamit, mert bejelentkeztek a vendégek süti, de nem is kell hozzá 40 év a tűzhely mellett. Fontos, hogy ha nem bolti narancshéjat veszünk, akkor kezeletlen héjú, bio narancsot szerezzünk be. Nem, nem azért, mert faxnisak vagyunk, hanem azért, mert a narancsok héját mindenféle vegyszerrel kezelik, amiket még mosással sem tudunk teljesen eltávolítani. A citrusfélék héjának előkészítéséről tudnivalók itt.
Dió helyett mandulát is választhatunk, de a dió íze karakteresebb, ezért jobban passzol a moszkauerhez.
Hozzávalók
7 dkg vaj
15 dkg porcukor
15 dkg darált dió
7 dkg narancshéj
1 dl tejszín
2 dkg liszt
igény szerint rum
20 dkg keserű csoki
A megadott mennyiségből 35-40 db lesz.
1. Melegítsük elő a sütőt 170-180 fokra
2. A vajat, cukrot, a felaprított narancshéjat, diót, tejszint és rumot egyszerűen tegyük egy lábosba, és rakjuk a tűzre, kislángon. Melegítsük forrásig, majd zárjuk azonnal el, nem jó főzni, mert összesűrűsödik. Keverjük bele a lisztet.
3. Eközben egy tepsit kenjünk ki vajjal, vagy használjunk szilikonos sütőpapírt
4. Egymás mellé tegyünk kiskanállal halmokat a masszából, melyeket kanállal lapítsunk el. Érdemes közte helyet hagyni, mert sütés közben még lapul.
5. Addig süssük, míg a süti széle világosbarna nem lesz, ez kb 6-8 perc alatt következik be
6. Mivel sütés után közvetlenül még elég lágy, inkább kihűlve szedegessük le őket a sütőpapírról, ehhez egy késsel érdemes alányúlni. Ha nem használtunk sütőpapírt, a fém sütőtepsiről hidegen már csak nehezen fognak feljönni, ebben az esetben langyosan szedjük le őket.
7. Törjük össze az étcsokoládét, és gőz fölött (mikróban, kislábasban, stb) olvasszuk fel. Ha ragaszkodik a saját csokimáz készítéshez, kattintson, és olvassa el, hogyan kell csinálni! Figyelem, a szaloncukorhoz használt máz jóval lassabban dermed, mint az étcsoki!
8. Most jön a legmacerásabb rész: a korongokra egyenként kell rákenni a csokimázat a laposabb (a sütőpapírral érintkező) oldalra.
Ha mégsem sikerült időben leszedni a tepsiről, akkor a keletkező törmeléket össze lehet keverni a megmaradt csokoládéval. Ebből igen finom rücskös gombóckák lesznek, melyet Széllkálmánernek neveztem el.
