Manapság egyre kevesebb a női divattervező, pedig a XX. században még a nők uralták a divatot.
Napjainkban Miuccia Pradán, Coco Chanelen vagy legnagyobb riválisán, Elsa Schiaparellin kívül kevés női tervezőt részesítenek méltó elismerésben, pedig volt olyan időszak a XX. században, amikor a nők uralták a divatot. A New York-i Metropolitan Museum of Art ezen kíván változtatni a két olasz divatcsászárnő, Miuccia Prada és az 1973-ban elhunyt Elsa Schiaparelli májusban nyíló 'Impossible Conversations' című új kiállításával, melynek kis részét a milánói királyi palota báltermében is meg lehet tekinteni.
Nemrégiben a style.com-on lehetett arról olvasni, hogy a New York-i divatban ma már meglepő a nagynevű női tervezők hiánya, melyből adódik a kérdés, hogy vajon férfiként tényleg könnyebb-e érvényesülni a divatvilágban? A CFDA Vogue Fashion Alap 8 éves történetében például csak kétszer díjaztak női tervezőt. Ez különösen szomorú, ha figyelembe vesszük, hogy a nők milyen fontos szerepet játszottak a divat alakításában. Tehát azoknak a nőknek a tiszteletére, akik nyomot hagytak a divat történetében, vessünk egy pillantást a 25 legbefolyásosabb női designer munkásságára.
Madeleine Chéruit-et, lehet, hogy nem lehet egy lapon említeni Coco Chanellel vagy Elsa Schiaparellivel, de tény, hogy ő taposta ki az utat az első női divattervező-generációnak. Chéruit a Raudnitz & Cie Couture szalonjában dolgozott az 1880-as években, de tehetsége annyira rendkívüli volt, hogy 1905-ben saját nevén átvette a szalont és több mint 100 embert foglalkoztatott, ezzel a húzással ő lett az első nő, aki alá egy francia divatház irányítása tartozott. Ő segített beindítani a karrierjét többek között Paul Poiretnek is azáltal, hogy támogatta terveit és beajánlotta őt a Vogue-nak. Madeleine Chéruit 1935-ben halt meg.
Jeanne Paquint az első női couture tervezőként tartják számon, XVIII. századi ihletésű pasztell estélyi ruháival és személyre szabott hétköznapi ruháival vált ismertté Párizsban, az első nő volt, aki modelleket küldött az operába és rendezvényekre, hogy a nyilvánosság előtt is bemutassa kollekcióját. Modern és innovatív formatervezési ötletei miatt gyakran működött együtt olyan illusztrátorokkal és építészekkel, mint Leon Bakst, George Barbier vagy Robert Mallet-Stevens, de szívesen dekorált lakásokat és készített színpadi jelmezeket is. Jeanne Paquin 1920-ban vonult vissza a divatházából, az igazgatást Henri Joire-ra, a művészeti irányítást Madeleine Wallisra bízta.
Chéruit-et és Paquint egy újabb francia követi a sorban: Coco Chanelt nyilvánvaló, hogy nem kell bemutatni, mivel máig a Chanel a legbefolyásosabb divatcég a világon. Az 1983-ban született tervezőnő az haute couture, a francia elegancia és a XX. század modern divatjának legkiemelkedőbb szimbóluma. Coco forradalmasította a női öltözködést, divatba hozta a miniszoknyát, a „kis fekete ruhát”, a csillogó kosztümékszereket és a Chanel N°5-et.
Jeanne Lanvin Madame Félix párizsi kalap stúdiójában kezdte karrierjét, 22 évesen nyitotta meg első divatáru boltját a párizsi Faouburg Saint Honoré-n. Lánya számára kezdett kényelmes, hímzett ruhákat készíteni, amiket egy idő után ügyfelei is rendeltek tőle, mellyel nagy népszerűségre tett szert. Lanvinnak jó érzéke volt a reklámozáshoz, butikjával kapcsolatos híreit megjelentette különböző magazinokban vagy programfüzetek hasábjain. Szívesen öltöztetett hírességeket, mint például Marlene Dietrich-t vagy Yvonne Printemps-ot. Lanvin hozta létre a 'lifestyle brand' fogalmát, hamar üzletet nyitott a divatos nagyvárosokban, többek között Madridban, Londonban és az USA-ban is.
A gazdag családba született Elsa Schiaparelli alkalmazta először, 1933-ban a cipzárt, mellyel igencsak megelőzte korát. A tervezőnő, akit a szürrealisták inspiráltak, 1935-1936-os őszi/téli kollekciójához használt először fém és műanyag cipzárt díszítőelemként zsebekhez, vállrészekhez és estélyi ruhákhoz is, amivel megdöbbentette a közönségét. Schiaparelli állítólag 1000 dollárt kapott egy cégtől, hogy részt vegyen a cipzár népszerűsítésében.
Madeleine Vionnet a huszas évek Párizsának egyik legbefolyásosabb divattervezője, nevéhez fűződik a bias, azaz a ferde szabásvonal kifejezés. Geometriai trükkjeivel, innovatív technikáival újítónak számított, de korszakalkotónak bizonyult a görög és a japán viseletek hétköznapi ruhaként való bevezetésével is.
Az eredetileg szobrász és festő Madame Gres bár nem olyan ismert, mint Vionnet, Chanel vagy Schiaparelli, eredeti, művészi színvonalú ruháival és klasszikus, földig érő redőzött ruháival hamar elismertté vált a szakmában. Gres olyan hírességeket öltöztetett, mint Marlene Dietrich, Greta Garbo, vagy Jackie Kennedy. A divatház a nyolcvanas években hanyatlásnak indult, így a vállalatot eladták az Escadának.
Valentina az egyik volt azok közül, akik pusztán utónevükkel váltak ismerté: drámai estélyi ruhákat tervezett a hollywoodi elitnek és megreformálta a vörös szőnyegen való csillogás fogalmát.
Claire McCardell a tipikus amerikai divat szülőanyja, nevéhez fűzödik a 'ready to wear' és a sportruházat feltalálása. Munkásságának alakulásában nagyban közre játszott a II. világháború, ami igencsak gátolta a divatipar fejlődését, így kényszerült rá McCardell is az egyszerű anyagok, mint a denim, továbbá a kényelmes és hordható sziluettek használatára.
Sorozatunk folytatódik, a második részben bemutatjuk Mary Quant-ot, a miniszoknya anyját, Rei Kawakubo-t, a 80-as évek sztártervezőnőjét, Vivienne Westwoodot, az igazi punkot, és sok más tehetséges tervezőnőt!
