Az otthoni ruhagyártásnak (-átalakításnak) az egyik legnagyobb hátulütője, hogy a végeredményről általában ordít, hogy saját kezünk munkája.
.jpg)
Az otthoni ruhagyártásnak (-átalakításnak) az egyik legnagyobb hátulütője, hogy a végeredményről általában ordít, hogy saját kezünk munkája. Ettől függetlenül otthon ruhát gyártani (átalakítani) jó szórakozás tud lenni, ha az embernek éppen ahhoz támad kedve. Ilyenkor jön kapóra a farsang, amikor ha nehezen is, de az ember csak talál olyan őrült bulit, ahol bevállalhat egy olyan szerelést, ami az egyedi amatőrizmus bájával hódít.
Most megmutatjuk, hogy lehet saját ízlés szerinti feliratot varázsolni bármilyen ruhadarabra. A kellékek: szövegszerkesztő és nyomtató, papír és olló, valamint folyékony ruhafesték és ecset. No meg egy olyan póló, blúz, nadrág, szoknya, stb., aminek nem baj, ha véletlenül nem sikerül jól, bár erre az alábbi módszerrel minimális az esély. A művelethez különösebb kézügyesség nem kell, álmaink pólójának megvalósításához elég egy jó ötlet és egy üres délután.
Először is szövegszerkesztőben tervezzük meg és nyomtassuk ki, mit szeretnénk írni vagy rajzolni. Betűkhöz jópofa a Word "stencil" betűtípusa (erre látható példa legalul), de a "webdings" szimbólumokkal is jól el lehet játszogatni. A kinyomtatott papírból egyszerűen vágjuk ki ollóval a fekete szöveget, vigyázva, hogy azért a lukas betűk (pl. O vagy P) közepe ki ne essen.
A kivágott stencilt helyezzük a ruhára és fessünk rá. Vigyázzunk, hogy kintről befelé, azaz a papírról az anyagra vezessük az ecsetet, mert csak ekkor maradnak meg a vonalak szép egyenesnek. Persze bele lehet vinni szándékos egyenetlenségeket, jól nézhet ki például, ha néhol pár csepp vízzel higítjuk a festéket, amitől az megszalad a textilben, mint a fenti kép E betűjében. Vigyázzunk mindenesetre, hogy a póló festendő eleje és háta közé elegendő újságpapírt tegyünk, ha el szeretnénk kerülni, hogy a festmény a póló üresen hagyni kívánt oldalát is befogja.
Amikor kész, óvatosan emeljük le róla a stencilt, nehogy elmaszatolja a festéket. Várjunk, míg megszárad, aztán fixáljuk a festéken található utasítás szerint (általában vasalni kell). Persze ugyanezt szitáztatni is lehetett volna az időráfordítás töredéke alatt, csak úgy többe kerül és elvész az otthonkészítés öröme - már akinek az ilyesmivel bíbelődés örömet okoz. És ezután nincs más hátra, mint hogy kivárjuk alkalmat, amikor remekművünket közszemlére bocsáthatjuk.
Ön bevállalná? Szokott otthon szabni-varrni-pingálni? Mondjon nagyszerű ötleteket!
