Azt ugye már tudjuk, hogy a európai viszonylatban kevésnek számít az évi 2,7 kilónyi magyarok által elfogyasztott kekszmennyiség.
Azt ugye már tudjuk, hogy a európai viszonylatban kevésnek számít az évi 2,7 kilónyi magyarok által elfogyasztott kekszmennyiség. Sőt, a híradásokból az is kiderül, hogy amit megeszünk, azt is általában délután, otthon - azaz jobbára nyilván nassnak. Olaszországban viszont jóval nagyobb a kekszfogyasztás, és az ő időbeosztásukat nem a kekszgyártók sajtótájékoztatón tudtuk meg, hanem szerencsére van annyi személyes tapasztalatunk, hogy tudjuk, hogy Itáliában a reggeli kekszezésnek van igazán nagy hagyománya.
Főként a Pavesi és a Mulino Bianco biscottói örvendenek roppant népszerűségnek, mindkét gyártó azonban a Barilla tulajdonában van, tehát arrafelé ez a cég ugyanúgy uralja a reggelizőpiacot, mint például Amerikában a Kellog's. Egy gyors és finom reggeli Itáliában bizony elég gyakran néz úgy ki, mint a fenti promóképeken: egy capuccino, pár szem keksz, kész. Ennek megfelelően igen furán veszi ki magát, ha valaki egy másik napszakban nyúl a biscottós zacskóhoz, olyan lenne ez, mintha valaki itthon tízóraira pacalpörköltet kérne (Tiszeker Adrienn is tudja, hogy cappuccinót is csak a turisták rendelnek délután).
Mindenesetre ha nem túlzás azt állítani, hogy ha az olaszok az evéssel kapcsolatban valamit másként csinálnak, mint mi, az azt jelenti, hogy valószínűleg nekik van igazuk, akkor talán jó ötlet lehet egyszer-egyszer itthon is kipróbálni, milyen a keksz reggelire. A "Jó reggelt!" fantázianevű győri termék például optimális lehet erre a célra, bár itthon korántsem olyan könnyű kifejezetten reggelre szánt kekszet találni, mint ahogy Itáliában a szupermarketekben általában külön folyosójuk van.
Esetleg maradjunk a jól bevált túrós táskáknál és búrkifliknél?
