Új minisorozatunkban a mexikói étel- és italfogyasztásról számol be helyszíni tudósítónk.
Mexikóban nagyon jó a marhahús, de azt az argentinek készítik a legjobban. Ezt itt is elismerik, rengeteg argentin étterem van, aki nagy húsokra vágyik, oda menjen, a helyiek is ezt teszik. Mindig tudni akarta, de soha nem mert megkérdezni, mi az a provolone, vagy a chimichurri? Sok kép között a hajtás után eláruljuk.
Vidám, otthonos helyek ezek, a tulaj általában a pultban dolgozik, hagymát vág, beugrik bort tölteni és az új arcokkal azonnal lekezel, ha bajunk van, neki szóljunk és érezzük jól magunkat.
Előételnek kötelező a sült provolone, lehetőleg picante, de jó a dolce is, de csak akkor, amikor nincs picante. A provolone, vagy provoletta jól grillezhető, zsíros sajt, a dolce simán finom, de a picante nagyon erős, csípős ízű. Hirtelen ropogós kérget sütnek rá, addig belül elolvad. Olajosan, salátával tálalják, egy kis chimichurri nem árt neki.
A chimichurri apróra vágott oregano, esetleg kakukkfű fokhagymával, sóval, borssal olajban, jobb házaknál maguk keverik, de kapható készen is. Ez megy sajtra, salátára, de akár a kenyérre is. Húsra az teszi aki el akarja nyomni annak természetes ízét, vagy fűszeresen szereti. Mert az argentinok nem pácolnak, de erről később.
A salátát nem komplikálják túl, nagy salátalevelek, paradicsom, spenót, fehér sajt jönnek tányéron, ezeket az asztalnál saját kezűleg lehet lime-al, olajjal, chimichurrival meglocsolni.
A hús sütéséről sem kell sokat beszélni, ha nem szólunk a felszolgálónak egy szót se, akkor kívül sült, belül rózsaszín, legbelül alig véres féltéglát kapunk az asztalra. Gusztustalanul elázó piritóst egy argentin helyen nem raknak az étel alá, inkább egy fatálat. A jól elkészített marhából kevés, rózsaszín húslé folyik csak ki, annyit a fa felszív, amit nem, azzal meg kell tanulni együtt élni. A marhahús átsütve rágós tapló, akit taszít a nyers íz, egyen mást. Ecetes padlizsánt, sült paprikát, vagy egy másik provolonét, de a húst ne süttesse át, mert csalódni fog. Egy jó hátszín, vagy bélszín, véresen a legpuhább, szinte szétolvad a szájban. Az argentínok nem pácolnak, megfelelő bánásmód kell a friss, kiváló minőségű húsnak, nem maszatolás.
A végén kihagyhatatlan egy dulce de leche-s édesség. Bármilyen, csak dulce de leche legyen benne. A karamellizált sűrített tej egész latin amerikában népszerű, csodálatosan tömény édességeket készítenek belőle.
Muszáj valamivel szétcsapatni a nehéz ételeket, a Fernet az olasz Avernához hasonló, az Unikumnál sokkal gyengébb, édesebb keserűlikőr, de a marha nem zsíros, súlyos pálinkák a velőspacalhoz illenek. Innen a vég nélküli töltögetés jön, mert néhány poharat felajánl a ház, elindulnak a ki, honnan jött, miért és hova tart történetek, aztán előkerül valamilyen szivar is.
