1988-ban figyeltem fel arra, hogy nemcsak nekem van fekete, műanyagszíjas kvarcórám, hanem annak is, aki mellettem ül az osztályban, annak is, akit utálok, de még az osztályfőnöknek is olyan van, csak az övének kicsit szélesebb a számlapja és hét különböző zenét tud. Ahogy a kvarcóra történelmét összefoglaló írásból is kiderül, a technológia olyan olcsó volt, hogy bárki megengedhette magának. Ennek megfelelően mindenkinek ilyenje volt, úgyhogy egy idő után jó nonkomform tinédzsernek megfelelően le is vettem, elraktam a szekrény mélyére, aztán el is felejtetődött, amikor tíz évre rá jött a mobiltelefonkorszak és távozott vele a karóra szükségessége.
Pár éve viszont újra divatját éli és nosztalgikus örömmel szemlélem. A fent látható fehér példány 24 dollárért, vagyis valamivel több mint négyezer forintért kapható online, de magyarországi órásoknál is jó eséllyel megtalálható, a kvarcóra ugyanis nem vész el, és még csak át sem alakul. A farmeros-pólós összeállításhoz tökéletesen passzol a kvarcóra, talán beszerzek egyet újra, vagy csak kinyitom azt a 88-ban bezárt szekrényt. Na és Ön? Karjára rakná a nyolcvanas évek remekét?
