Ahogy a tavasz beköszöntével nő a vadállatok aktivitása, úgy nő az esélye autó és vad ütközésének is. Érdemes tudni, mit szabad ilyen baleset esetén tenni és mit nem, illetve azt is, mikor kit terhel a felelősség.
A téli időszak után a vadon élő állatok egyrészt élelemszerzés, másrészt szaporodás céljából is egyre nagyobb távolságokra merészkednek, aktivitásuk nő, így elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb áthaladjanak autóutakon. Ha vaddal ütközünk, az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy mindenképp rendőrt kell hívni, hiszen az ütközés közúti balesetnek minősül – hívja fel rá a figyelmet az Agrárszektor.
Azt is érdemes észben tartani, hogy az elütött vadat nem szabad hazavinni. Bár egy őzpörkölt vonzónak tűnhet, a sérült állatot nagyon veszélyes megközelíteni, hiszen a baleset hatására viselkedése kiszámíthatatlanná válhat. Ráadásul a vadhúsnak fogyasztás előtt minden esetben vadhúsvizsgálati eljáráson kell átesnie. Végül az sem elhanyagolható szempont, hogy
az elütött állat a vadgazdálkodó társaság tulajdona, így lopásnak számít, ha valaki hazaviszi. Mindezek miatt ilyen baleset után nagyon fontos a rendőrség értesítése.
Ki a felelős vaddal történő ütközés esetén?
Hazánkban egy évben átlagosan 8000 alkalommal ütnek el autósok nagyvadat, leggyakrabban őzet. Ezután a szarvasokkal, majd a vaddisznókkal történő ütközés a leggyakoribb. Az elütött állatokat az illetékes vadásztársaság szállítja el.
A vonatkozó törvények szerint akkor terhelheti a vadásztársaságot a felelősség, ha a baleset bizonyíthatóan vadászati tevékenység miatt történt. Ilyen lehet, ha egy vadászat során űzik ki az állatot az útra, vagy ha az etetők közlekedési útvonalhoz túlságosan közel vannak elhelyezve. Az autós akkor hibás, ha nem megfelelően választja meg sebességét, különösen abban az esetben, ha ki van helyezve vadjelző tábla. Ha bebizonyosodik, hogy az autósé a felelősség az ütközésért, a vadásztársaság akár a vad értékének megfizetésére is kötelezheti a vezetőt. Ez pedig sokszor nem olcsó mulatság. Ahogy arról korábban a Dívány is írt, az állat értékét az úgynevezett trófeaérték alapján számolják ki, amelyben az a döntő, hogy mekkora az agancsa vagy agyara az állatnak. Míg például egy 30 dekagrammos őzagancs után nagyjából 60 ezer forintot kell fizetni, addig egy 10 kilogrammos szarvasagancs tulajdonosáért már akár egymillió forintot is elkérhetnek.
