A ma is használt hőmérőt már több mint 300 éve alkalmazza az emberiség a levegő hőfokának mérésére. Feltalálója azonban egészen máshogy alkotta meg, mint ahogy manapság használjuk.
Több mint fél évezreddel ezelőtt maga Galilei is próbálkozott a hőmérséklet mérésére alkalmas eszköz feltalálásával, ám még jó ideig kellett várni arra, hogy mindennapos használata általánossá váljon.
Megdöbbentően régóta foglalkozott a tudomány egy olyan eszköz kialakításával, amely megfelelő minőségben, pontosan és könnyen képes mérni a hőmérsékletet. Annak ellenére, hogy látszólag nem bonyolult dolog a hőmérő, ma ismert formájának számtalan elődje süllyedt el az ismeretlenség homályában.
A hőtágulás adta az ötletet
A világon először Galileinek sikerült elkészítenie egy hőmérőt, a tudós arra alapozott, hogy a hő hatására változik a testek térfogata. Első, használható példányát 1597-ben sikerült megalkotnia, ez ma is a róla elnevezett firenzei múzeumban található. Talán fizikaóráról mi is emlékszünk még rá, egy henger alakú csőben, folyadékban lebegnek a különböző színű, szintén folyadékkal töltött apró üvegcsék, melyek a hőmérséklet változásának hatására fél és le ingáznak.
Az ő hőmérője még nem a mai értelemben vett termométer volt, hiszen nem rendelkezett hőmérséklet-jelölő skálával, az utókor termoszkópnak, hőmutatónak nevezte el ezt a típust.
Rajongtak Celsius elődjének mutatványaiért
Ebben az időszakban egyébként két másik fizikus, a holland Cornelius Drebbel, illetve az angol Fludd is feltalált egymástól teljesen függetlenül egy hasonló elven működő eszközt, Otto von Guericke pedig a saját maga által készített termoszkóppal egyfajta mutatványosként járta Magdeburg környékét. Guericke a találmányait nagyon jó ösztönnel propagálta a nagyközönség előtt, később a vákuumelmélete prezentálásához például 16 lovat használt fel. Rajongtak érte, amerre csak járt.
A ma használatos hőmérők elődje viszont egy francia orvosnak köszönhető. Neki sikerült először lezárt üvegben elhelyeznie a mérésre szánt anyagokat, amit aztán később Fahrenheit, üvegfúvó gyakorlatának köszönhetően, tökéletesített. Mi, európaiak, azonban nem az általa használt skála alapján mérünk, hanem egy svéd származású csillagász, Anders Celsius-módszerét használjuk, ám érdekes módon egészen másképp, mint azt ő szerette volna.
Térképésznek sem volt utolsó
Celsius tudóscsaládba született, nagyapja matematikus, apja csillagász volt, és ő is követte a felmenői által kitaposott utat. Csillagászként egyetemen tanított, foglalkozott geofizikával is. Ha a hőmérséklet mérésének problematikája hidegen hagyta volna, minden bizonnyal térképészeti felfedezése miatt ismernénk ma a nevét, ugyanis ő jött arra rá, hogy a tengerek és óceánok vizének mozgása következtében a partvonalak erodálódnak, és javasolta, hogy húszévente térképezzék fel újra a svéd partvidéket.
Arra ugyan nem jött rá, hogy mindez a sarkvidéki jégtakaró olvadása miatt van így, mégis: a svéd partvidék vonalának kérdése azóta is aktuális.
Csillagászati eredményei között az egyik leginkább figyelemre méltó az a kézikönyv, amely 300 csillagkép pontos méréseken alapuló fényerejét és leírását tartalmazza, illetve a Gergely-naptár elfogadtatása az északi országban. Továbbá az Egyenlítő helyzetét pontosítva igazolta Newton korábbi téziseit a Föld alakjával kapcsolatban.
Egy mértékegység atyja
Feltalált egy higanyalapú hőmérőt is, a már említett francia példa alapján alakítva ki a higany tartályát, a levegőtől teljesen elzárva. Szabadalmát a svéd királyi udvarnak is beadta, ebben nemcsak az eszköz leírását közölte, hanem a víz fagyás- és forráspontját is meghatározta, melyet 100, illetve 0 fokban határozott meg. 1742-t írtak ekkor. A skálát róla nevezték el, azonban jól sejtjük: ma egészen másképp mérjük a hőmérsékletet.
Celsius nem sokkal szabadalma elfogadását követően tuberkulózisban elhunyt. Iratainak örököse, a világhírű botanikus Charles Linné a józan paraszti észre hivatkozva fordított rajta egyet, és a fagypontot 0 Celsius-fokra, a forráspontot pedig 100 fokra módosította, vagyis a lentről fölfelé csökkenő skálát fordította meg oly módon, ahogy ma használjuk a hőmérőket.
Egyes források szerint tudományos utódja, Mårten Strömer svéd tudós volt az, aki a fenti számítási módot elsőként javasolta.
A víz fagyás- és forráspontjának hivatalos definícióját később, 1954-ben pontosították. A víz fagyáspontja azóta hivatalosan 0,01 Celsius-fok, a forráspont pedig 99,9893.
Kíváncsi vagy, kiknek köszönhetjük a világ legizgalmasabb felfedezéseit?Ide kattintva izgalmas tényekkel ismerkedhetsz meg, és tesztelheted tudásod is.
