A frissen vágott fű illata a nyarat juttatja eszünkbe, ám amihez mi hajlamosak vagyunk kellemes érzéseket társítani, az a növények számára egészen mást jelent.
A jellegzetes szag, ami a fűnyírás után megtölti a levegőt, valójában kémiai vészjelzés, ami egyfajta védőmechanizmusként működik. Mivel a növények helyhez vannak kötve, és nem tudnak csak úgy elmenekülni a fenyegetések elől, különféle molekuláris reakciókkal reagálnak a veszélyre, mutatott rá a Howstuffworks. De vajon ez azt jelenti, hogy fájdalmat is éreznek? Az élet nagy kérdéseit fürkésző sorozatunkban ennek is utánajártunk!
Hogy reagálnak, amikor megsérülnek?
Az említett molekuláris reakció többféle célt is szolgálhat. A növények használhatják arra, hogy figyelmeztessék társaikat a veszélyre, hogy megmérgezzék támadójukat vagy magukhoz csalogassák a hasznos rovarokat. Egyes fajoknál akár kettős funkciójuk is lehet. Van, amelyik növény például koffeint termel, ami nemcsak a kártevők elleni védekezés szempontjából hasznos, hanem extra energiával látja el a méheket, amelyek így újra és újra visszatérnek beporozni őket. Az tehát mindenképp megalapozottnak tűnik, hogy a növények képesek valamilyen szintű kommunikációra.
Akkor fájdalmat is éreznek?
A Bonni Egyetem Alkalmazott Fizikai Intézetének kutatói szerint a növények olyan gázokat termelnek, amelyek az emberi síráshoz hasonlíthatók. Erre úgy jöttek rá, hogy egy lézeres mikrofon segítségével sikerült rögzíteniük a gázkibocsátást kísérő hanghullámokat a sérült növényeknél.
Habár az emberi fül számára nem érzékelhetők, a hangok azt mutatják, hogy az uborkák „sikoltoznak”, amikor betegek, a virágok pedig lényegében jajgatnak, ha megvágják a leveleiket.
Más megfigyelések arra utalnak, hogy a növények nem hagyják szó nélkül az elfogyasztásukat sem. A Missouri-Columbiai Egyetem kutatása alapján a táplálkozó hernyók rágó hangja szintén védelmi reakciókat válthat ki belőlük.
Egyes kutatók szerint a komplex kommunikációs rendszer azt bizonyítja, hogy a növények valóban éreznek fájdalmat, mások azonban vitatják, hogy agy és központi idegrendszer hiányában képesek lennének erre, így tehát egyelőre a tudomány álláspontja is megoszlik a kérdésben.
