Úgy tűnik, hogy az örökzöld fák cseppet sem zavartatják magukat a hideg miatt, és a legzordabb téli időjárás közben is jól érzik magukat. De miért képesek erre, ha más fák nem?
A karácsonyfákat nézegetve talán már neked is szöget ütött a fejedbe a gondolat, hogy vajon mi lehet az örökzöldek titka. Hogyan élik túl a telet, és miért nem kopaszodnak meg? Az élet nagy kérdéseit boncolgató sorozatunkban most a BrainStuff – HowStuffWorks videója alapján avatunk be az igazságba.
Hasonlóak, mégis mások
A fák eltérő módon reagálnak a rövidülő napokra és a hideg időre. A lombhullató fajok levelei előbb barna, sárga és vörös színekben kezdenek pompázni, majd aláhullanak, és csak tavasszal növesztenek újakat. Az örökzöldek ezzel szemben tartósan megtartják tűszerű leveleiket, mintha mi sem történt volna. Mi lehet az oka, hogy az örökzöldek, köztük a fenyők immunisak az évszakok változására?
Az okok megértéséhez kanyarodjunk vissza oda, amit egykor biológiaórán tanultál: a fotoszintézisre. Mind a lombhullató, mind az örökzöld fák a napból nyert energiát használják fel, hogy szén-dioxidból és vízből szerves anyagokat hozzanak létre. Amikor azonban beköszönt az ősz, kevesebb fényhez és vízhez jutnak, ami a két fajtánál különböző mechanizmusokat indít be.
A fenyők jobban tartalékolnak
A lombhullató fák megválnak széles és lapos leveleiktől, így csökken a vízigényük, és egyfajta téli álomba merülnek. Ez segít, hogy elegendő vizet tudjanak raktározni, amíg megérkezik a tavasz. A fenyőfák ehhez képest máshogy birkóznak meg a hideggel. Kisebb felületű tűleveleik, illetve az azokat borító védőréteg révén kevesebb vizet párologtatnak el, így zöldek maradnak, és képesek egész télen megőrizni tartalékaikat.
Az igazság egyébként az, hogy a fenyőfélék is hullajtják a levelüket, csak nem az összeset egyszerre. Ahogy a tűlevelek öregszenek, előbb sárga és barna színük lesz, majd lepotyognak, de közben újak nőnek helyettük, ezért a folyamat kevésbé feltűnő.
