Semmi sem lehetetlen, ha kéznél vannak a megfelelő alapanyagok, a jó szerszámok és a szakavatott segítők.
Mindenkinek van valamilyen kínos szenvedélye, amivel főként az énidőnek nevezett néhány percben vagy órában foglalatoskodik, de a randioldalakon azért nem veri nagydobra. Van, aki miniatűr vasúthálózatot épít egy terepasztalon a garázsában, más laikus szemmel nézve irreálisan drága érméket gyűjt. Én élek-halok a főzős és a barkácsolós műsorokért és videókért.
Azt is mondhatnám, hogy élek-halok a főzésért és a barkácsolásért, de amíg Jamie Oliver valóban tíz perc alatt képes összedobni egy háromfogásos karácsonyi vacsorát, vagy Ty Pennington egy hét alatt felhúz egy családi házat, miközben még arra is marad ideje, hogy a hátsó kertben saját kezűleg összedobjon egy komplett csúszdaparkot némi maradék fából, addig a valóságban ezek a műveletek valahogy már nem tűnnek olyan egyszerűnek. Mindenesetre jó nézni, hogy más képes rá. Azonban, ha rászánva magunkat ellátogatunk egy workshopra, megtörténhet a csoda: némi személyre szabott támogatással képesek lehetünk bármire. Asztali lámpát készítettünk a Hello Wood Technika faműhely és a Cordia közös workshopján.
Vigyázz, kész, barkácsolj!
Utoljára az általános iskolai technikaórákon barkácsoltam, és az utóbbi évek tanulságaként rájöttem arra, hogy a felnőtt élet viszontagságai rengeteget visszametszettek azokból a tulajdonságaimból, amiket egykor még gyermeki önbizalommal növesztgettem. Például a kézügyességemből. Nyolcévesen még elhisszük, hogy a világ legszebb képzőművészeti alkotásait vagyunk képesek létrehozni a szomszéd kutyájáról készített festmény és só-liszt gyurmából formázott kancsó képében. Van benne valami igazság, hiszen így kezdődhetett van Gogh és Michelangelo karrierje is, csak ők nem döntöttek úgy, hogy a játékot félretéve könyvelőnek, esetleg újságírónak tanulnak. Egy komoly és érett felnőttnek viszont kutya kötelessége megszeppentnek és tanácstalannak lennie, amikor faanyagot és fúrót adnak a kezébe, és arra kérik, hogy alkosson valami szépet.
Így tettem én is, amikor a Corvin sétány egyik nyolcadik emeleti lakásában elém készített tárgyakra meredtem, amikből sehogyan sem akart kirajzolódni egy leendő lámpa képe. A Hello Wood csapata biztosított minket, hogy a foglalkozás végére mindenkinek elkészül majd az alkotása, és ha elakadunk, azonnal ott teremnek és segítenek.
A workshopot az úgynevezett zánkolással kezdtük, vagyis a fúró segítségével kimélyítettük a lámpa testéül szolgáló falapokon a csavarfejek helyét. Aztán a szomszédunk segítségével összeillesztettük és egymáshoz fúrtuk a lapokat.
Elkészítenéd a saját lámpádat?
Június 16-án megteheted. A Hello Wood Technika lámpakészítő workshopja 8-20 fővel indítja el a kezdő barkácsolókra tervezett foglalkozását. A részvételi díj fejenként 21 000 forint, ha pedig ketten dolgoznátok egy darabon, a második fő díja 9000 forint. A workshopon kézhez kapod az eszközöket és alapanyagokat, és lépésről lépésre segítenek a lámpád elkészítésében. További részletekért és időpontokért keresd a Hello Wood Technika csapatát!
Szívvel, lélekkel, egyéniséggel
A fúrás és faragás után következett a lámpakészítés legizgalmasabb része, a festés, amibe mindenki beleadhatta a saját egyéniségét. Színt és mintát választottunk. A szorgos fúrással összebarkácsolt kerethez hozzáadtuk a stílusunkat is. Hosszasan mérlegeltem, hogy vajon milyen színkombináció lesz a leginkább kedvemre való és a legidőtállóbb. Én a boltban is nehezen döntök A és B termék között, mert fontosnak tartom, hogy az, amit vásárolok, anyagában és stílusában is időtálló legyen. Bútorvásárlásnál például az első kérdésem, hogy szeretni fogom-e harminc év múlva is. Persze ezt megjósolni lehetetlen, de minél inkább a magaménak érzem (és nem csak „jó lesz egynek” alapon viszem haza), annál biztosabb, hogy sok időt fogunk együtt eltölteni. Ez pedig nem mellékes, ha fenntartható otthont szeretnél kialakítani. Végül sikerült döntenem, és a mindenhez passzoló fehéret és egy barackszínt választottam.
Azért is csodálatosak ezek a workshopok, mert ezeken a foglalkozásokon olyan tárgyakat készíthetsz, amikkel még azelőtt kapcsolatba kerülsz, hogy valójában tárgy lenne. Lehet, hogy a végeredmény nem lesz olyan tökéletes, mint ha egy bútorbolt polcáról emelted volna le, de biztosan sokkal jobban fogod szeretni a hozzá kötődő élmény és természetesen a büszkeség miatt. („Milyen jópofa ez a lámpa” – mondják majd. Mire te: „Bizony, és képzeld, én készítettem.”) Ápolj jó viszonyt a téged körülvevő tárgyakkal, őrizd meg őket sokáig, és tegyél a környezetedért!
Villanyszerelés? Sima ügy!
Miután megszáradt a festék, már csak egyetlen dolgunk maradt hátra a workshopon: a villanyszerelés. Bevallom, bölcsészként ettől egy kicsit megrettentem, pedig valójában egy roppant egyszerű műveletet takart. A villanykörtéhez és a konnektorhoz csatlakozó zsinórokat kellett összekötnünk, mégpedig úgy, hogy a kapcsoló dobozát felnyitottuk, és az azonos színű drótokat összeillesztettük, végül villanykörtét tekertünk a foglalatba – és voilà, el is készült a saját asztali lámpánk. Fantasztikus élmény, amikor először kapcsolom fel, majd újra, újra és újra...
