Bemutatjuk a Fusi Cafét, ahol mindent megszerelnek. Vagy majdnem mindent.
A Café Fusi a Design hét alatt várja a Gólyában a látogatókat, akiknek elromlott valamilyen lakberendezési tárgyuk, de nem értenek a megszereléséhez, vagy nincsenek szerszámaik. A Rendezvény házigazdája a Kultúrgorilla csapata. Közülük kettejükkel, vagyis Oravecz Júliával és Göttler Annával beszélgettünk arról, mit jelent a fenntartható design és mit tehetünk érte.
Hogy született meg az ötlet, hogy megcsináljátok ezt a pop-up javítóműhelyt?
Design management szakon tanultunk, és érdeklődtünk azon a megközelítések iránt, melyek valamiféle módon hozzájárulnak nem csak az életminőség javulásához, hanem olyan módon teszik ezt, ami fenntartható és szociálisan is érzékeny. Mi ezt a két dolgot nem csak összeegyeztethetőnek tartjuk, hanem azt gondoljuk hogy lemondások nélkül is lehet fenntarthatóan élni, hanem ezen túl is szükségesnek tarjuk hogy ez a kettő együtt működjön.
Szeretünk beindítani dolgokat, így idén a Fusi műhelyre esett a választás és a repair cafe mozgalmat szeretnénk népszerűsíteni, hogy ezek minél inkább láthatóvá váljanak Budapesten. Minél több ember összetalálkozik, aki hasonló módon gondolkodik, és hasonló dolgokat szeretne elérni, és céljai vannak, annál hamarabb beindul ez. Négy féle tematikában szervezünk műhelynapokat, mint a bútorok, a varrás vagy volt a hétvégén elektromos műhely is.
Ez abból a szempontból is nagyon érdekes kérdés, és itt kapcsolódunk a designhoz, hogy mit keresünk a design héten, hogy az elektromos készülékeink a környezeti terhelés nagyon nagy részét teszik ki, és sok elektromos eszközt úgy terveznek meg, hogy bele van építve az elavulása, illetve nehéz, vagy nem lehet szétszedni sem. A designon belül van egy olyan irányzat, ami arra figyel oda, hogy a tervezésnél erre gondoljunk, hogy ezt könnyebbé lehessen tenni.
Létezik az open design, amikor hozzá tudsz férni a látványtervekhez. Ennek két ága van, az egyik, hogy a végét nyitva hagyják a történetnek és egy másik designer hozzá tud kapcsolódni, mint egy software esetében, a másik, a downloadable design, amikor megkapom a tervet és én rakom össze az adott dolgot. A javíthatósága és a kiegészíthetősége az ami, hangsúlyos. A 2013-as design hétre már az open designnal készültünk, amikor elindítottuk a DIYsigner nevű workshop sorozatot, ahol közösségileg raktuk össze a külföldi stúdiók open design terveit. Amikor mi ezt elindítottuk, akkor nem volt olyan tervező a Momén, aki felajánlotta volna úgymond a köz javára a bútortervét, ezért egy olasz stúdióval kapcsolódtunk össze, és az ő terveiket tudtuk megvalósítani.
Mi visszacsatoltunk a stúdiónak, hogy mi nem volt értelmezhető a gyártmányterven, mit kéne máshogy jelölni. Ez teljesen nyitott dolog volt, és egyben terapeotikus és közösségi is. Van a szociális dimenzió, illetve a szakmai is, hogy miközben laikusok jönnek a workshopra tud zajlani egy szakmai diskurzus is.
Közben láttuk, hogy a felületkezelést imádják az emberek, úgy érzékelik, hogy nagyon sokat tudnak perszonalizálni ezen a módon. Hogy hány polcot raksz bele, hogy milyenre fested,. Az lenne a hozzáadott érték, hogy adunk egy tudást. Alapvetően olyan embereket várnánk, akik maguk is akarnak valamit tanulni, vagy hozzátenni a saját kezükkel.
Miért itt, a VIII. kerület közepén valósult ez meg?
A Gólyával egészen véletlenül találtunk egymásra. Amikor elindultak, pont ezen a helyen Fusi műhely néven elkezdtek egy ezen a koncepción alapuló helybélieknek szóló műhelyt indítani és aztán kapacitás híján ez elmarad, de úgy tűnik hogy most folytatni szeretnék, úgyhogy pont jól jött ki, hoy mi most itt elindítunk valamit. Jönnek ide emberek, megismernek olyan mestereket akik ebben a szellemiségben mozognak, van varrógép, szerszámok úgyhogy szeretnénk, ha a láthatóságát tudnánk növelni, amihez hozzászerveztünk olyan programokat is, melyek ebben a szemléletformálásban segítenek..Itt lesz Ingrid van der Wacht design teoretikus Eindhoovenből, lesz filmvetítés és garázsvásár is.
Hogy sikerült beszervezni a mestereket?
Olyanokat igyekeztünk megnyerni erre a feladatra, akik már a paradigmaváltás után vannak, és így gondolkoznak és eljönnek, mert nekik ez természetes.
A nyugdíja mesteremberekre is nagy szükség van.Azok akik nyugdíjba mentek, de előtte volt egy mesterségük, azoknak kell egy átvezetés, legyen ugyanúgy értelme a napokat eltölteni. Az én apukám elektrotechnikus volt, ő minket mint unokáit tanítgatott, mert neki ez volt a lételeme. Ezek a kapacitások itthon nagyon kihasználatlanok. Hollandiában és Angliában évek óta léteznek a Repair Cafék és a Transition mozgalmak.
Ez tud itthon működni?
Szerintem fog, mert nagyon sok jó ember van, és jó szándékú ember is sok van, és az ilyen helyek gyűjtőpontjai ennek a kultúrkörnek. Ezek olyan urbánus sejtek, melyek tudják katalizálni, hogy más szinten induljanak el a kezdeményezések, és ezekből hosszabb távú folyamatok tudnak lenni. A Repair Café már létezik itthon is. Meg kell mutatni, hogy nem egy elvont fogalom a fenntarthatóság, hanem be lehet vinni a saját életterünkbe. Úgy, hogy megpróbáljuk azokat a tárgyakat amelyekkel van egy személyes viszonyunk megpróbáljuk megjavítani, de ha nem lehet, de még megmaradt a személyes viszony, akkor átalakítjuk, és ebből lesz az upcycling. Ebben tudunk mi segíteni.
Egy városban nagyon fontos, hogy mindenkiben tudatosítani kell, hogy kis lépésekkel mit tehetek mint egyén. Például, hogy a szemétlerakókba kerülő szemetet csökkentsük, itthon ez a szám talán 64 százalék. Ez az, ami nem dolgozódik fel. Ez a tárgy körforgásból kikerülő szemét, az valójában nem is körforgás, hanem van egy pont ahol kikerül az adott tárgy, és ez egy heggyé válik, ami egyre nő.
Ezt többféle módon lehet megfogni, az egyik mód, hogy amit lehet megjavítunk, újra használunk, a másik része pedig a design. Hogy, eleve olyan dolgokat csináljunk és gyártsunk, amelynek a strukturálja olyan, hogy megszereltethető legyen. Vagy olyan anyagokból legyen, amelyek lebomlanak, vagy egészségesebbek legyenek. Ennek sok aspektusa van, ohy hogy kéne úgy tárgyat tervezni, hogy fenntartható legyen.
Ott van az I fix it, ami ennek az egész szerelős történetnek az egyik közepe. Vannak videók, melyek bemutatják, hogy népszerű készülékeket és technikai eszközöket, hogyan lehet megszerelni. VAgy vannak már cégek, akik műanyag helyett fát használnak az elektromos eszközeik becsomagolására.
A műhelybe érkezett kerti ülőgarnítúra egyik széke, stílusosan gördeszkán tolták el a lányok a Gólyába, de volt aki csak azért jött, hogy megnézze, hogyan javítja meg a bútorokat egy egykori hegedűkészítő mester, és Nagy Alex bútortervező, akit nyugodtan nevezhetünk paradigmaváltáson átesett szakembernek is. Ők vállalkoztak arra, hogy egy délutánt a Gólya udvarán töltsenek,és mindent megreparáljanak, ami a kezük ügyébe kerül. Sportszerű nehezítésként csak az ott lévő faanyagot tudták használni, bár ez sem volt kevés, de hihetetlen kreatívitással újították meg a bútorokat.
