Kertész Attila tervezővel beszélgettünk arról, hogyan került magyar designbútor a bécsi ENSZ-székházba, és ki vásárol egymillióért kanapét.
A Positionról kevesen hallottak, pedig elég jó referenciákat tudhatnak maguk mögött, többek közt a nemzetközi szinten értékelt ZÓNA belsőépítészeti munkái is hozzájuk köthetőek. Kertész Attila tervezővel beszélgettünk azután, hogy a magyar állam képviselői átadták azt a teret, amit többek közt az ő bútoraikkal rendeztek be a bécsi ENSZ-székházban.
A Design Terminál a Magyar Atomenergia Ügynökség felkérésére írt ki pályázatot, hogy megajándékozza az ENSZ-t néhány új bútorral. Ezt nyertétek ti meg, a Hannabival közösen. Kész kollekcióval pályáztatok?
Az egyedi kollekciónk nyolcvan százalékban alkalmas volt ennek a projektnek a kielégítésére. Abban a 20 százalékban, ami hiányzott,vagyis az asztalokat, vállaltuk hogy legyártattjuk, mert olyan darabszámról volt szó, amiért megérte. Ezeket az asztalokat később bevettük a kollekcióba. Ez annyival nehezítette a folyamatot, hogy nem rendelkeztünk mintadarabbal, ezért le kellett gyártani egyet, ki kellett szállítani Bécsbe, az itteni zsűri, a bizottság, az üzemeltető, a catering, mindenki megnézte és véleményezte. Közel egy éves procedúra volt, mire mindenben megegyeztünk.
Miben kértek változtatást kint?
Design szempontból nem voltak jelentős változtatások, a szín és anyagválasztás elég sok időt vett el. Mi alapvetően egy sokkal játékosabb, színesebb dolgot készítettünk, hogy kicsit lazítsuk ezt a környezetet, de közel 12 ember aláírása kellett a jóváhagyáshoz, valaki mindig megvétózta a terveket.Végül egy olyan színvariáns lett elfogadva, ami a legbiztonságosabb, azaz fekete, szürke, és egyedül néhány piros darabot sikerült belecsempészni.
Ha szabadon dönthetettek volna, milyen színekben pompázna a székház?
Mi szeretjük kombinálni bútorcsoporton belül is a színeket. Tehát ha adott egy asztal, azt valószínűleg kétféle színű székkel párosítottuk volna. Ha ezeket a gruppokat nézzük, szerettük volna, ha játékosabb formát mutatnak. A piros mellett volt világosszürke, ami szinte fehér, vagy a sárga, kék különböző tónusai. A térben elosztódva nyilván nem egy színkavalkádot terveztünk, csak úgy érezhetted volna a szófacsoportok közt, mintha nagy különbség lenne, hogy kékre akarok leülni vagy sem.
Ez általában segíteni szokott az emberek belső mozgatásában is, hiszen ha megkérdezzük, hogy hol fogsz leülni, és a másik azt válaszolja, hogy "ott a szófáknál", és ott van harminc ugyanolyan, az nehezítő tényező. Mivel belsőépítészettel is foglalkozunk, tudjuk, hogy nagyon fontos beazonosíthatóság, főleg egy egyterű térben.
Megéri egy ilyen pályázaton elindulni, nem tartottatok a politikai felhangoktól?
Mi inkább úgy gondolkodunk, mint más nemzetközi piacon jelen lévő design márkák is, hogy arra, hogy honnan jönnek és milyen hagyományokkal rendelkeznek, arra büszkék. A mi gyártóink mind magyarok, és nem azért, mert Magyarországon vagyunk mindannyian, hanem azért, mert olyan tapasztalattal rendelkeznek, ami irigylésre méltó. A kerámia kollekciónktól kezdve mindegyiknél olyan alapokkal rendelkezik a magyar ipar, amivel érdemes foglalkozni. És nekünk az az egyik törekvésünk, hogy abszolút kortárs jellegben meg tudjuk mutatni a tárgyakat, anélkül, hogy bármiféle nemzeti jelleg érződne vagy tradicionális motívum jelenne meg rajtuk, miközben mégis erre a tudásukra alapozunk.
Ilyen szinten nagyon fontosnak tartjuk, hogy erősítsük azt a közeget, amiben mi is működünk. Ennek kapcsán talán a Nemzeti Galériában is meg fognak jelenni a bútoraink, ahol nagy magyar festők alkotásai mellett tud a kortárs design jelen lenni Ez nekünk egy nagyon fontos lehetőség, és hogy ebben milyen politikai vonatkozások lehetnek, azon nem gondolkodunk.
Egyébként érdekes, hogy a Balaton bútorgyárral kezdődött egy együttműködésünk bérgyártásra, kiváló, magas minőségben dolgoznak. Emellett elkezdtünk tárgyalni a Zsolnaival, a Szarvasi Vasipari céggel, ugyanis ezek a gyárak EU minősített certifikációval rendelkeznek. Ezáltal ezek a bútorok 10 év múlva is bútorok lesznek, és fel tudjuk venni a nyugati gyártókkal a versenyt. Azért vagyunk optimisták, mert minden adottságunk megvan hozzá, Németországhoz is közel vagyunk, ami a minőséggel egyenlő, és a Közel-keleten jól is cseng a magyar név. Érdemes is felvállalni, hogy hol készülnek a termékek: minden ami európai, az minőségi.Több szempontból is azt érezzük, hogy olyan időszakban vagyunk, amikor érdemes elindulni.
Hogyan kezdődött a cég története?
2010-ben indultunk, belsőépítészettel, arculattervezéssel elsősorban, és egyedi bútorral foglalkoztunk. Elég jó építészeti projektjeink lettek, mint a Zóna, amit mi terveztünk, és a mi lámpáink is vannak ott. Hasonló projektjeink voltak a városban, emellett folyamatosan együttműködtünk divattervezőkkel, a Je Suis Belle-lel és a USE-zal közösen csináltunk bútorkollekciókat, amiket be is mutattunk Londonban. A londoni 100% design-on jött először olyan nagy tömegű visszajelzés, amitől úgy éreztük, hogy sokkal nagyobb fókuszt kell helyezni a bútorra. Az elmúlt két évben egyértelműen olyan irányú fejlesztéseink vannak, hogy a piaci elvárásnak, árazásnak, garanciának megfeleljen a termék.
Most jutottunk el odáig, hogy minden munkánk megfelel ezeknek a kívánalmaknak, és folyamatosan jelen vagyunk olyan magazinokban, mint a francia és angol Elle Decor, de megjelentünk már egy indiai magazinban is, a Zónával a Frame magazinban írtak rólunk, és az Aston Martin inspirációs könyvében is szerepeltünk, amit a tervezőknek visznek körbe a világban. Egy csomó olyan helyen vagyunk, ami egyrészt generál eladásokat, másrészt pozicionálja a márkát. Látszik, hogy a mostani gyártóink már nem tudják tartani a lépést, ami ehhez a kapacitáshoz szükséges, ezért léptünk az eggyel nagyobb gyártók irányába.
Milyen árkategóriáról beszélhetünk?
Alapvetően nem a magyar piacra fókuszálunk, Magyarországon projektárakkal dolgozunk. Akkor tudunk itt versenyképesek lenni, ha az a réteg, amelyik a lakáskultúrában még nem szocializálódott a közép-felső kategóriára, nem az IKEA-t tekinti designnak (és minőségi árunak is olykor) - ezzel nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. Olyan országok irányába megyünk, ahol egyébként kultúrája van a minőségi terméknek, ahol egy szófát kétszer-háromszor vesznek egy életben, de akkor viszont olyat, ami alkalmas lehet erre a célra.
A kerámia tárgyak árai 40-120 euróig (12400-37400- Ft), a lámpák 250-400 euróig (72400- 124500,- Ft) terjednek, a fotelek 1000-1300 euróba kerülnek (311000-404000,- Ft), míg egy kétszemélyes szófa olyan 2500 euró (777930,- Ft) környékén mozog. Hasonló árakkal dolgozunk, mint a Hannabi vagy a BoConcept.
Ha már a hazai piac árazását kérdezted, fontos az, hogy otthon más az emberek viszonya a lakáskultúrához. Kicsi az a réteg, akik ilyen kategóriájú terméket választanak, inkább az a jellemző, hogy van az IKEA szint, és utána egy ugrás, és jön a Minotti (prémium kategóriájú bútorok - a szerk.), szóval pont a középréteg hiányzik. Ehhez nyilván az a nevelő és úttörő szándék is kell, amit a Position bemutat, ezért is jók azok a lehetőségek, mint ez, és persze minden egyéb megjelenés, hogy a köztudatban is legyen egy kicsit jobban ismert ez a miliő, design kultúra.
Itthon azok a termékek, amelyeket képviselünk, még nincsenek telítve, külföldön - főleg északon - viszont ebben a design kategóriában gyakorlatilag telített a piac. Pár évvel ezelőtt még a design ruhákat sem lehetett eladni, aztán eltelt néhány év, és sokan veszik ezeket. Mondok egy példát: a Zara és a Nanushka vagy a USE közötti különbség lehet az előfutára annak ami a Position és a Kika közti különbség.
Szerintünk 5 év múlva talán el fog oda jutni a vásárlói kereslet (talán mert már nemzetközi szinten is jegyeznek bennünket), ami hitelesíti a vásárlóinknak, hogy érdemes ennyi pénzt belerakni. Mert aki itthon dizájnerbútort vesz, az befektetésként veszi, mert olyan darabokat keres, ami nem veszíti az értékét, sőt. A Position lámpái ott vannak a perth-i reptéren, a Paramount Pictures melbourne-i irodájában is ott vagyunk.
Mi az oka, hogy pont a ti termékeiteket választották ezek a cégek?
Talán mert modulárisak és személyre szabhatóak. A fiúk építészként is dolgoztak, ezért látják azt, mitől válhat egy tér izgalmassá. Van rengeteg sok lámpa meg szófa, de itt Bécsben is moduláris darabként lehet megjeleníteni a bútorokat, különböző pozícióban és egymáshoz viszonyított arányban lehet elrendezni, és a pont az előbb említett lámpák a reptéren, mind anyagukban mind színükben teste szabhatóak. Van egy 10-es színskála, ott választhatnak a mély színektől kezdve - a kollekciót India inspirálta -, míg a mostani frissebb, mint a menta, a pasztellszínek, amit a Nomuri kávézóban is alkalmaztunk, és ez a sokoldalúság amivel szeretnek dolgozni a belsőépítészek.
Nagyon tudatosnak és professzionálisnak tűntök, annak ellenére, hogy egy viszonylag friss cég vagytok.
Mi alkalmazott művészettel dolgozunk, az a feladatunk, hogy olyan bútorokat tervezzünk, amelyek elsődlegesen a funkciót szolgálják. Ez a legalapabb. Ez már önmagában egy olyan jól körülhatárolható mozgásteret definiál, amelyben az ergonómiai szempontok mellett az üzleti szempontok is érvényesülnek. És azt kell, hogy mondjuk, ezt pont a belsőépítészeti munkáinkon keresztül tanultunk meg.
De azt is fontos megemlíteni, hogy csapattagok közt is van olyan, aki közgazdász végzettségű, és nagyon erősen érvényre juttatta ezeket a szempontokat és átformálta a szemléletet. És pont a Design Terminállal való együttműködés és a mentorprogram kapcsán ugyanilyen szervezetfejlesztésen, jogi tanácsadáson és üzletfejlesztésen megyünk keresztül, amit mi tervezői szemmel segítségnek élünk meg. Így megfoghatóak lesznek ezáltal a termékek és eladhatóak. Öncélú lenne olyat csinálni, ami csak minket gyönyörködtet, de a piac nem vásárolja meg.
Ezek a bútorok szembe mennek az aktuális trendekkel..
Talán mert nem a magyar piacra szánjuk a bútorokat, illetve alapvetően a klasszikus modern inspirál minket Sokan ezt retrónak mondják, vagy magyar szocreálnak, de alapvetően ebben nőttünk fel, és a formaalkotása és ergonómiai, mértani kialakítása egyszerűen hibátlan. Ott pont annyi volt benne, amennyit a funkció igényelt, és ezt nagyon tiszteljük. Na most ezeket az alapformákat rakjuk össze olyan koncepciókkal, mint India, a földhatások, a kövek, kristályok, és ennek a kettőnek az egyvelege egy piszkosul izgalmas dolog, amit Nyugat-Európában vagy éppen a Távol-keleten értékelnek. Van bennünk egy jelleg, ami megkülönböztet minket a skandináv bútorgyártástól, és nem egyértelműen a retro átirata egy letűnt stílusnak. Valójában úgy érezzük, hogy ezek a legnagyobb mozgatói a termékeknek, amitől képesek a külföldi vásárlók megvenni ezeket ilyen áron is, a magyar piacot meg - reméljük néhány éves távlatban - be tudjuk vonzani.
Engem nagyon meglepett, hogy ezen a pályázaton azért vett részt csak 5-6 cég, mert ennyi van itthon, aki ebben a volumenben képes gyártani
Nagyon kevesen vagyunk. Ebben egészen úttörőnek minősülünk, főleg olyan szinten, akik külföldön is meg tudtak jelenni. Azért egy elég komplex gyártási kapacitás kell hozzá, jóval nagyobb, mint a ruhaiparé, és az előfinanszírozása része is magas. Ezáltal elég kevés stúdió tud úgy talpon maradni, hogy nem megy el a lelkesedése az évek alatt. Valóban azt lehet mondani, hogy a mi farvizünkön egyre többen kapnak kedvet, hogy a tárgytervezés irányába mozduljanak el, és komoly erőfeszítéseket tegyenek.
Honnan sikerült tőkét szerezni az üzlet elindításához?
Ehhez nagy lelkesedés és aszkéta hajlam kellett, ugyanis minden a belsőépítészetből származó bevételt visszatartottuk bútorfejlesztésre, és mi fizettük a kiállításokat is, ami őrületesen nagy összegeket emésztett fel. De most fogjuk elérni az 5 évet, és bízunk benne, hogy ezzel az átfordulást is, ezért képesek voltunk áldozatokat hozni a saját szükségleteink rovására. Külső tőkét és családi segítséget eddig nem vettünk igénybe, hanem amennyivel több volt, annyit raktunk vissza. Most jutottunk el odáig, hogy folynak a befektetői tárgyalások, ahhoz hogy meglépjünk egy szintet.
