Zaha Hadid, Frank O'Gehry, Rem D. Kolhaas - épületek tervezésével már világhírűek, a galériában megnézheti, hogy megy nekik a cipőkkel.
Ha Louis Kahn Nike-ot hordott volna, tutira valami hasonlót választott volna. A Blazer Mid Metric mintázata ugyanis a Yale egyetem művészeti galériájának mintázatát idézi fel, amit az amerikai sztárépítész tervezett, az obszidián szín pedig arra a régi klisére utal, ami ebben a szakmában folyton elhangzik : "Építész vagyok. Egészen addig fogok feketében járni, ameddig nem találnak valami sötétebb színt."
A Nike frissen bemutatott cípője teljesen vállalható, nem kényszeríti furcsa járásra az embert, nem kell benne tipegni sem. Vannak azonban olyan alkotások, melyek időnként komoly kihívás elé állítják a viselőjüket. Mutatunk még hat olyan cipőt, melyet építészek terveztek, vagy a tervezés során az építészet jelentett inspirációt.
A United Nude márka Möbius nevű kollekciójának elkészítését például Mies van de Rohe Barcelona széke ihlette, az önmagába visszatérő forma légiessé teszi a cipőket. A tervező ebben az esetben a márka alapítója, Rem D. Koolhaas, aki a nevében használt D. betűvel igyekszik megkülönböztetni magát szintén építész nagybátyjától, aki ráadásul világhírű is. A márka ismert arról, hogy gyakran dolgozik együtt építészekkel, cipői dísztárgyként is megállják a helyüket.
Zaha Hadid az egyik legismertebb kortárs építész, akire viszonylag hamar lecsaptak a tervezők. A cipőin visszaköszönnek épületeinek ergonomikus formái, amelyek az amorf sarokmegoldással együtt már-már olyanok, mint egy LSD hatása alatt tervezett Crocs. A brazil cég főleg műanyagban utazik, és jó érzékkel kérték fel a világhírű tervezőt a szandál megalkotására.
Jean Nouvel francia építészt a Ruco Line olasz cipőmárka halászta le. A letisztult bokacsizma nem véletlenül kapta a Pure elnevezést, és bár betölti szerepét, de talán itt lehet legjobban tetten érni, milyen az, amikor a forma követi a funkciót. Az enyhén futurisztikus csizma citromsárgától a feketéig kapható.
Oscar Niemeyer előtt tiszteleg a Converse azzal a cipőjével, amire a brazil építész saját kézírása került. A vastag, vörös nyelv utalás az építész São Paulo-i épületére, az Ibirapuera Auditorium bejáratára, bár Niemeyer sokkal bátrabban nyúl az épületekhez, mint a Converse valaha is fog a cipőkhöz.
A Möbius ehhez képest egy szimpla darab, Julian Hake építész a 2010-es Londoni divathéten mutatta be cipőjének első változatát, a Mojito-t. A topán kiindulási alapja a talp lenyomata volt a homokban, ezt gondolta tovább egy egészen izgalmas formává. Mára hatalmas színválasztékban kapható, és bár arról nem érkezett hír, mennyire kényelmes a talp nélküli cipő, a márka fennmaradása mutatja a cipő sikerét.
Frank Gehry épitész tervezett már ékszerkollekciót a Tiffany számára, majd cipőtervezésre adta a fejét. A meglehetősen visszafogott darab - épületeivel ellentétben nem igazán tükrözi a kanadai tervező világát. Véleménye szerint az építészek ugyanúgy kezdenek márkanevek lenni, mint a színészek, és egyszerűen visszatérünk a reneszánszba, ahol a művészek bármilyen területen képesek voltak alkotni. A cipőt a J.M. Weston dobta piacra, aki ebben a kollekcióban Martin Szekely formatervező cipőjét is bemutatta.
