Botrányosnak szánt divatbemutatóval indult a Werk nyílt napja és botrányhősökkel folytatódott. A művészetnek a provokáció maradt az egyetlen kitörési pont, mert a média nem foglalkozik vele, elzárkózik, nincs hírértéke. A botránykeltés és a provokáció már nem célzottan zajlik, hanem csak úgy, bele a világba. Árpa Attila, Nagy Kriszta Tereskova és Marjai Judit szakért.
Mivel lehet manapság még provokálni? – tette fel a zengzetes kérdést Réz András esztéta a Werk Akadémia nyílt napján. A tabudöntögetésből már kifogyott volna a világ?
Azért, hogy a provokációt tapintható élménnyel illusztrálják, felvonultak a Werk stylist hallgatóinak botrányosnak szánt kreációi is: az anyagskála széles spektrumon mozgott, a dekoratív cigis doboztól a szigetelőszalaggal felerősített szemeteszsák szoknyákig. Előkerült elmebeteg gyilkos véres késsel és androgün fiatalember magassarkú cipőben. A felvonult ruhák közül a legszelídebb modell talán a Vagina-ruha nevű kreáció volt, ami a maga szűziességében is profánul hat egy szende bestián. Réz András bejelentette, hogy ő nem fogja zabolázni a vendégeit, ha erősebb szavakat kívánnak használni ma: „én előre szóltam, akit ez zavar, most menjen ki.”
Botrányvideók gyűjteménye
Alföldi Róbert is meghívást kapott a Provokál-e még a művészet? című nyilvános kerekasztal beszélgetésre, de nem ért rá. Ellenben ott volt Nagy Kriszta Tereskova énekes, képzőművész, Marjai Judit fotós, Árpa Attila extévés producer, valamint Márkus András kolozsvári költő. A főleg stylistokat és filmeseket képző akadémia nem véletlenül választotta ezt a témát, ugyanis a XXI. századi művészet egyik kulcskérdése, hogy provokálja-e még a közönségét vagy sem, esetleg új értékekkel kell magára felhívnia a figyelmet. Nálad mi veri ki a biztosítékot? címmel a Werk kisebb mozgalmat indított a facebook-on, amelyre botrányos, provokatív anyagokkal lehetett jelentkezni. Hatalmas az érdeklődés, az oldalon máris ott szerepelnek a témában érintett legjelentősebb művészeti alkotások.
A meghekkelt beszélgetés
Ha Márkus András provokatív verseit vesszük alapul és a közösülést helyenként szexuális interkurzusnak nevezzük át, akkor az egész költemény elvesztette a küldetését. Ha lágyítunk egy-egy kifejezésen, értelmetlenné válik a küldetés. Tereskova egész életműve is a provokációról szólt: a művésznő vacakul érzi magát, ha nem tud provokálni, akár zenében, akár képzőművészetben, akár demonstrációban (a Kossuth téri tüntetések idején, az Országház falánál, rendőrsorfal mögött guggol, és úgy csinál, mintha ürítene).
Réz feltette vendégeinek a kérdést: „szerintetek ki lehet még verni a biztosítékot manapság?” Tereskova azt felelte, hogy igen, csak meg kell nézni, mik az aktualitások. Egy fontos beszélgetés közbeni SMS-ezés is lehet legalább annyira bosszantó, mint a szex utcára rángatása. Hiszen ezzel meghekkeltük a beszélgetést.
Megbotránkoztatás helyett csak figyelemfelkeltés zajlik
Réz szerint az számít provokációnak, amikor nem fogadjuk el egy helyzet szabályát. Provokációnak számít-e egy olyan műsor, ahol az amatőrök énekelnek, a profik pedig zsűriznek? Árpa Attila megjegyezte, hogy az előbbi divatbemutató neki kevés volt, hogy megbotránkozzon: „nem lehet ma már nagyon mit csinálni. Régebben úgy volt, hogy vártál egy reakciót, és nagyjából tudtad is, hogy mi lesz az – ma már ez nincs így, mert médiazaj van. Megbotránkoztatás helyett inkább csak figyelemfelkeltés zajlik. Mert ha beszélnek róla, még tovább nézik a műsort.”
Marjai Judit szerint a magyar bulvár úgy rossz ,ahogy van: „a művészet olyan, mint a szerelem: ha nem provokál, semmit sem ér. Egy szépfiúra rázavarnak 20 escort lányt és nézzétek – ennyi a műsor. Két dologtól retteg a hazai bulvár: az értelemtől és a művészettől.” Megtudtuk, hogy a valóban nagy művészek éppen ezért már nem is alkotnak, csak olcsó petárdák pukkannak tőlük, de pokolgépek nem. A bulvár pedig azért nem tud provokálni, mert olcsó és sok.
Büntethető művészet
A költő szerint nem is az ingerküszöb emelkedett, csak az emberek felvettek egy védőmaszkot és már vissza tudják verni az őket elárasztó ingereket, így nehéz provokálni. Réz ekkor felhozta azt a példát, amikor Sugár János festőművész 2008 nyarán festékszóróval ráfújta a Kogart épülete előtti járdára, valamint a VAM Design műemléképületének falára egymondatnyi kritikáját: Wash your dirty money with my art, azaz Mosd a piszkos pénzedet a művészetemmel.
Ezért a művészt öt hónap, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte első fokon a bíróság. Ez most bűncselekmény vagy provokáció? Tereskova megjegyezte, hogy a művész komolyan gondolta, amit írt és ő is csak ezt tudja ajánlani az üzletembereknek, akik nem tudnak mit csinálni a pénzükkel: „mossa ki a művészetemben a pénzét, remek lehetőség. Én azért óvatosabb vagyok, mert bíróságra nem szeretek járni. Az a fotó, amin odaürítettem a Kossuth térre, egy vitatható darab, mert nem sok látszik rajta, csak egy póz. Igazából csak virtuálisan mímeltem a dolgot. Ha tényleg odaürítek, akkor mehetek a bíróságra, ha meg nem, akkor kispályásnak neveznek. Nekem az üzenet sokkal fontosabb, mint a bíróságra járkálás.” Árpa Attila szerint, ha egy épületre valaki felfest valamit, akkor nem azért büntetik, amit írt, hanem magát az aktust.
Letiltott művészet
Árpa Attila kellemesen döntögette magába a rozékat, majd megjegyezte, hogyha nem hozza fel hírként Tereskova akcióját, vagy bármi mást egy médium, akkor a provokáció hamvába holt. Viszont, ha közvetít róla, akkor ez azt jelenti, hogy mögé is állt.
Réz megjegyezte, hogy tudjuk, hogy " trágyadomb a média", mégis ráállunk, ha kiabálni akarunk. Mert amit szeretnénk, csak rajta keresztül érhető el, ez pedig a hír terjedése: ám van még egy érdekes ellentmondás: az 1800-as években Gustave Courbe francia festőt, az egészséges naturalizmus képviselőjét sokat bírálták azért, mert némely festményén illetlen helyzetben ábrázolt papokat. Az Ősforrás című festményén csak egy női nemi szerv látható, ami egy múzeum féltett kincse, ám amikor egy felhasználó ezt a képet kirakta az adatlapjára, a facebook letiltotta. Tereskova megjegyezte, hogy néhány pornográfnak mondott műtárgyat, amik most múzeumokban állnak, egykor budoárba készítették önkielégítés céljából. Csak dobtak rá valami szelíd címet, hogy átmenjen a rostán. Így lesz a provokációból elfogadott művészet.
Hol ér káromkodni?
Marjai Judit szerint a művészetnek a provokáció maradt az egyetlen kitörési pont, mert a média nem foglalkozik vele, elzárkózik, nincs hírértéke. Réz András megjegyezte, hogy a botránykeltés és a provokáció már nem célzottan zajlik, hanem csak úgy, bele a világba. A botránynak pedig nem a bulvár a lelőhelye, hiszen mindenki ezt várja tőle. Ha a ValóVilágban káromkodnak, az természetes, de ha a Parlamentben, az már hírérték.
