Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha ma élne is, akadna dolga bőven, hiszen a világ kifogyhatatlan sötét ügyekből, társadalmi visszásságokból. Napjainkban megszokott, hogy vakmerő riporterek hada ered az igazságtalanságok nyomába, és természetes, hogy nők is akadnak köztük szép számmal. A 19. század végén, amikor Nellie Bly, az oknyomozó újságírás úttörője élt és dolgozott, távolról sem volt az.
A nőknek csak rosszul fizetett munka jut
A Pittsburgh Dispatch újságírójának fogalma sem volt róla, hogy szexista cikke nyomán, melyben exkatedra kifejti, egy nőnek a háztartáson és gyereknevelésen kívül semmi más dolga nincs és ne is legyen, egy legendás karrier születik. Ráadásul egy nő legendás karrierje. 1880-at írtunk ekkor. Az újság véletlenül került a 16 éves Elizabeth Cochran kezébe, akit olyannyira felháborítottak a pökhendi sorok, hogy rögtön tollat ragadott, méltatlankodásának adott hangot, és levelét még aznap be is küldte a szerkesztőségbe. A „Kis árva lány” (Elizabeth ezt a jeligét használta) ifjú kora ellenére pontosan tisztában volt a nők hátrányos helyzetével. Jómódú édesapját hamar elvesztette, végrendelet híján családja egyik napról a másikra szűkös anyagi körülmények közé került, amelyen édesanyja egy új házasság révén remélt javulást, ám a mostohaapa brutalitása gyors válásra kényszerítette, a 14 éves Elizabeth-et pedig az iskola elhagyására és álláskeresésre, de hamar megtapasztalta, nők csak rosszul fizetett munkához juthatnak.
„Drágám, maga színleljen tébolyt!”
A főszerkesztőre mély benyomást tett a lány bátorsága, így hirdetést adott fel újságjában: „Kis árva lány, jelentkezz!” Amikor Elizabeth bekopogtatott az ajtaján, rögtön nekiszegezte a kérdést: „Mondja, maga milyen cikkeket írna?” Mire ő rögtön munkához is látott. Egy népszerű dalocska hősnője, Nellie Bly nevét vette fel, hiszen akkortájt elképzelhetetlen volt, hogy egy nő a saját nevén publikáljon.
A szokványos női témák, mint társasági események, toalett vagy kertészkedés, szóba sem jöhettek. Helyettük leányanyákkal, prostituáltakkal készített riportokat, munkásnak állt, lopáson kapatta magát, hogy felfedje a kizsákmányoló gyárosokat és a női elítéltekkel szembeni gyalázatos bánásmódot.
Amikor az érintett gyárosok megfenyegették az újságot, többé nem hirdetnek a hasábjain, Elizabeth Mexikóba ment, fél éven át tudósított az ott tapasztalt korrupcióról és szegénységről, míg ki nem utasították az országból. Útja eztán New Yorkba vezetett, ahol addig kilincselt, míg a New York Worldhöz, Joseph Pulitzer lapjához nem került. Itt aztán feladták neki a magas labdát: színleljen tébolyt, hogy bekerüljön a hírhedt Blackwell Island Női Elmegyógyintézetbe, és leleplezze az ott uralkodó állapotokat. Nellie kétségtelen épelméjűsége ellenére könnyedén megtévesztette az orvosokat, és tíz napot töltött az intézményben, „ahová nagyon könnyű bekerülni, kijutni pedig szinte lehetetlen”. Beszámolója nyomán a város vizsgálatot indított, elbocsátotta a kegyetlenkedő nővéreket, az indokolatlanul ott tartott ép eszűeket kiszabadította, és egymillió dollárt áldozott a koszt és az orvosi ellátás javítására.
72 nap alatt a Föld körül
Leleplező riportok sora következett még, Nellie protestált a gyermekmunka ellen, sokat tett az árvákért, de nevét messze földön híressé mégis Föld körüli útja tette. Phileas Fogg, Verne regénybeli hőse útvonalát követve nyolcvan nap helyett hetvenkét nap alatt járta be a világot, vonatról hajóra, hajóról riksára pattanva. Az már szinte mellékes, hogy egy gazdag gyáros özvegyeként évtizeden át irányított két, többmilliárdos vállalkozást, feltalálta és szabadalmaztatta az Egyesült Államokban mai napig használatos 55 gallonos olajhordót, s amikor gyárai tönkrementek a munkások javára hozott szociális intézkedései nyomán, az I. világháború haditudósítójaként visszatért az újságíró szakmába. Az 57 évesen, tüdőgyulladásban elhunyt Nellie-ről a képregény világa is megemlékezik, a sztori szerint ő Lois Lane, Superman nyomozó-riporter kedvesének példaképe éppúgy, mint sok újságírónőnek napjainkig.
Nellie Bly, azaz Jane Elizabezh Cochran, az oknyomozó újságírás úttörője, író, gyártulajdonos 1864. május 5-én született Pennsylvaniában. Fiatalon, 57 évesen hunyt el, síremléke a New Yorki-i Woodlawn temetőben található. Magyarul megjelent könyve: Barbra.
Ha ez az írásunk tetszett, olvasd el még ezeket is!
Újabb animációs film az egész családnak. Most ügynökök bőrébe bújnak a kis rágcsáló fenevadak, akiktől csak a mozikban nem kapsz frászt. | Prémiumnak a Rágcsávókat!
Vámos Miklósról sok mindent tudni. Ő azt mondja, hogy a kutyájáról, Rillkéről is. Aki még nem hallott volna a legendás hírű, teniszlabda-fogyasztó kutyáról, lapozzon ide! | Az Úristen ledob neki egy viszonylag jó állapotú teniszlabdát
Párizsba is beszökött az ősz. S ha minden jól megy, néhány év múlva már a metrómegállók nevét arabul is ki kell írni. | Mert Afrika Párizsba költözött
