Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lars von Trier Dogville (2003) című filmje Nicole Kidmannel a főszerepben meglehetősen megosztotta a filmes szakmát és nem utolsósorban azokat, akiknek valójában készült: a nézőket. Kísérleti filmnek készült, amely a film és a színház vékony mezsgyéjén araszol, felrúgva minden eddigi filmes szabályt. A film kapcsán ezt írta a dán rendező: „Meghallgattam Kocsma Jenny dalát Brecht és Weill Koldusoperájából. Csodálatos volt, és van benne egy bosszútéma, amely nagyon tetszett nekem. A filmnek egy izolált helyen kellett játszódnia, mivel Kocsma Jenny története egy elszigetelt városban játszódik. Úgy döntöttem, hogy Dogville-t a Sziklás-hegységbe helyezem, mivel ha az ember sosem járt ott, fantasztikusan hangzik a neve, hiszen melyik hegy nem sziklás?! Vagy ez azt jelenti, hogy ez a hegység különösen sziklás? A név pont úgy hangzik, mintha tündérmeséből lépett volna elő. Aztán azt is elhatároztam, hogy a gazdasági válság idejére teszem a történetet, mivel szerintem az biztosíthatná a megfelelő atmoszférát. (…) Bizonyos fokig inspirált Bertolt Brecht nagyon egyszerű, szinte lecsupaszított színháza. Az én elméletem szerint nagyon gyorsan el lehet felejteni, hogy a filmben nincsenek igazi házak… Ez teszi lehetővé, hogy kitaláljunk egy várost, de ami még fontosabb, hogy az emberekre fókuszáljunk.”
Anger Zsolt a Bárka Színházban most e kultfilm feltámasztásaként színdarabban összegezte gondolatait, legfőképpen kérdéseit. A történet szerint egy fiatal, finom nő érkezik egy isten háta mögötti helyre. Menekül valaki vagy valami elől. A fejére kitűzött vérdíj ellenében a munkáját ajánlja fel. Azt mondják, csupa jóravaló, becsületes ember lakik itt. Csakhogy az ottaniak idővel tudomást szereznek Grace múltjának kényesebb pillanatairól, így egyre többet követelenek a nőtől, már-már rabszolgájukká teszik. Persze, ha ezt Grace hagyná, ha egy napon nem okozna meglepetéseket a „jóravaló” emebereknek.
A Bárka új előadásában a rendező annyiféle húsba markoló kérdést tesz fel, amelyekre az ember nem is számít. Ezt kérdezi például:
„Melyik vagy? Dogville vagy Grace? Akarod-e tudni? Mered-e tudni? Megérdemled, amit kapsz a végén? Akár Grace vagy, akár Dogville? Azt hiszed, hogy te egyik se vagy? Mersz röhögni, amikor kurvára fáj? Hiányzik a menedék, amit a film nyújtott neked valaha azzal, hogy Lars von Trier a földgolyó átellenes oldalára helyezte a történetet, nyolcvan évvel ezelőttre? Láttad egyáltalán, vagy te is mindig mindennel kevered? Mered-e azt mondani a bűnre, hogy nem, mikor azt mindenki erénynek nevezi? Mered-e?! Egyáltalán eszedbe jut-e? Vannak-e törvények, amelyek nincsenek leírva? Vajon le kell-e írni egyáltalán? Ettél-e húst éhedben kutya elől a csontról? Ennél-e? Van-e vágy, melyet le lehet küzdeni? Vajon le kell-e egyáltalán? Ha leküzdöd, mit vársz cserébe? Voltál-e már láncon? Raktál-e láncot valaki nyakára?…”
Szóval azt mondanám, erre a darabra érdemes lelkileg jó alaposan felkészülni. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell…
Dogville – nyilvános főpróba
2009. 05. 14., 19.00 h
Bemutató: 2009. 05. 15.; további előadás: 2009. 05. 16.
Helyszín: Bárka Színház, Vívóterem
1082 Budapest, Üllői út 82.
