Hamis levelekkel vezették meg az idős asszonyt: egyikük börtönben ült

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Makk Károly, aki talán leghíresebb, Szerelem című filmjét Déry Tibor valós története alapján készítette: Déry politikai fogvatartottként, félve, hogy az idős asszony nem éri már meg a szabadulását, a börtönből írt édesanyjának leveleket arról, hogy külföldön tartózkodik.

Makk Károly 1925. december 22-én (más források szerint 23-án) született Berettyóújfaluban. Édesapja és nagybátyja Apolló Filmszínház néven mozit üzemeltetett a városban, így már gyerekkorában kialakult nála a film iránti rajongás. Érettségi után apja kapcsolatainak hála fizetés nélküli gyakornokként bekerült a Hunnia Filmgyárba. Szülei mindenáron mérnöki pályára szerették volna küldeni, ő azonban irtózott a matematikától, ezért inkább a pesti bölcsészkarra iratkozott be esztétika–magyar szakra, majd a debreceni egyetemen folytatta tanulmányait. A háború után felvételt nyert a Színház- és Filmművészeit Főiskola filmrendező szakára, ahol életre szóló barátságot kötött Radványi Gézával, és több más pályakezdő rendezővel (például Bacsó Péterrel) együtt asszisztensként, ügyelőként dolgozhatott Radványi mellett a Valahol Európában (1947) forgatásán.

Az ígéretes pályakezdés majdnem megbicsaklott, 1950-ben ugyanis Makkot kirúgták a főiskoláról, mert vizsgafilmjéből hiányolták a kötelező „szocialista realista” elemeket és szellemiséget. Végül Nádasdy Kálmánnak és Máriássy Félixnek köszönhetően suba alatt lediplomázhatott, 1954-ben pedig – éppen renitenskedésének köszönhetően – megrendezhette első nagyjátékfilmjét, a Liliomfit. A Rákosi-korszak kultúrpolitikája a forgatókönyvet tartotta elsődlegesnek, úgy gondolták, azt kell végletes alapossággal kimunkálni, hogy a megfelelő ideológiát közvetítse, és a rendezésre csak afféle mesteremberi munkaként tekintettek. Így a központi dramaturgia élére a két ifjú titán, Bacsó Péter és Kovács András került, pályatársuk, Makk „csak” rendezői feladatot kapott.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

A Szigligeti Ede színművéből készült Liliomfi volt az első magyar film az ’50-es években, amely egyszerűen szórakoztatni kívánt, nem volt átitatva pártos ideológiával – nem véletlen, hogy óriási közönségsikert aratott, és máig a korszak egyik legemlékezetesebb darabjaként tartjuk számon. Ezt követően Makk évente-kétévente forgathatott egy-egy filmet, következő munkái (A 9-es kórteremMese a 12 találatról) a sematizmus ellenére is egyfajta neorealista érzékenységről, a kisember iránti szimpátiáról tanúskodnak.

Makk Károly (1974).
Makk Károly (1974).Fortepan / Szalay Zoltán

Első igazi mesterművét 1958-ban készítette: a Ház a sziklák alatt vérbeli tragédia, pszichológiai dráma, egy világháborúból hazatért megtört férfi (Görbe János) és egy iránta beteges vonzódást érző torz lelkű, púpos asszony (Psota Irén) története. A Tatay Sándor novellájából készült forgatókönyvet a kultúrpolitika kezdetben zavarosnak és osztályidegennek érezte – ami nem csoda, hiszen Makk látványosan szembement a „szocialista embertípus” győzelmét hirdető, optimista világképpel, és a görög sorstragédiák világát jelenítette meg a vásznon modernizált formában. Sokan Psota Irén kiválasztásával kapcsolatban voltak szkeptikusak, mivel a színésznő túlságosan is városi nőként élt a köztudatban. A rendező erre válaszként levitte Psotát vidékre és próbafelvételeket készített vele, ahol tehenet kellett fejnie és más háztáji munkákat végeznie, így bizonyítva, hogy hiteles lehet paraszti szerepben is.

A ’60-as évek eleje Michelangelo Antonioni és a modernizmus hatása alatt telt, Makk ekkor forgatta elidegenedéstrilógiáját, mely az olasz mester hasonló filmtrilógiájának szemléletmódját és kérdéseit ültette át a magyar közegbe. A Megszállottak (1961), az Elveszett Paradicsom (1962) és Az utolsó előtti ember (1963) értelmiségi hősei morális határhelyzetekben találják magukat, a rendező erkölcsi és érzelmi döntéseiket, vívódásukat vizsgálja. A Megszállottak egy mérnök története, aki kutat fúr az Alföldön és újító ötletei miatt kénytelen megküzdeni a hatóságokkal. A film maga is hasonló sorsra jutott: a vízügyesek feljelentették, Veres Péter egykori parasztpárti politikus pedig tiltakozott ellene. A Sarkadi Imre színművéből írt Elveszett Paradicsom egy sebész (Pálos György) vívódását ábrázolja, aki illegális abortuszt hajtott végre, melybe az anya belehalt. Makk a társadalmi, emberi problémákat vizsgáló szerzői filmek mellett könnyedebb, műfaji darabok megrendezésére is szakított időt – ezek közül kiemelkedik a Mikszáth Kálmán írásából készült, Mátyás király korában játszódó Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964).

Déry Tibor két elbeszéléséből (Két asszony, Szerelem) készítette Makk a modern magyar filmművészet egyik alapművét, életműve csúcsteljesítményét, az 1970-es Szerelem című filmet. A történet középpontjában egy politikai okokból bebörtönzött férfi áll (Darvas Iván), akinek a felesége (Törőcsik Mari) idős, beteg anyósát ápolja (Darvas Lili, Molnár Ferenc özvegye Amerikából látogatott haza, hogy eljátssza a szerepet). Elhiteti a haldokló, de makacs és büszke asszonnyal, hogy a fia valójában a tengerentúlon tartózkodik, és nagyszabású filmet forgat, tudva, hogy „a Mama” úgysem éri meg a férfi szabadulását. A színészek bravúros alakítását a kiváló rendezés, operatőri munka (Makk gyakori munkatársa, a zseniális Tóth János érdeme) és a montázsszerű, emlékekre, bevillanó képekre épülő vágási technika erősíti. A forgatáson – az egyik híres anekdota szerint – Darvas Iván, aki a forradalomban való részvétele miatt valóban ült a rácsok mögött, találkozott egykori börtönőrével.

A MacskajátékÖrkény István drámájának kiváló filmes adaptációja – az alakítások (Törőcsik Mari, Dajka Margit) mellett szintén a szabadon feltörő és összetóduló emlékek filmnyelvi ábrázolása miatt marad emlékezetes. A filmet 1974-ben cannes-i Arany Pálmára és a legjobb idegen nyelvű film Oscarjára is jelölték, azonban egyik díjat sem vitte el – az aranyszobrocskát Fellini mesterműve, az Amarcord halászta el a magyar kolléga elől. A Hunyady Sándor novellájából készült Egy erkölcsös éjszaka (1977) ismét bizonyította a rendező hangulatteremtő tehetségét és drámai érzékét.

Duplán botrányos témát választott az 1982-ben bemutatott Egymásra nézve: a Galgóczy Erzsébet Törvényen belül című kisregényéből készült alkotás volt az első magyar film, melyben megjelenhetett az ’56 utáni megtorlás, egyben az első magyar film, melyben nyíltan vászonra kerülhetett egy leszbikus kapcsolat, sőt a forgatókönyv a főhősnőt pozitív színben ábrázolta és a mássággal szembeni elfogadást hirdette. A rendező okos, cseles taktikaként szerepeltette együtt a két motívumot, jól tudta ugyanis, hogy a két tabutéma kioltja egymást: mivel a cenzorok az igazán botrányosnak ítélt homoszexuális szálra koncentráltak, figyelmetlenebbek, megengedőbbek voltak az ’56-os tematikával kapcsolatban. Az 1990-ben készült Magyar rekviem a forradalom fiatal áldozatainak állított emléket – érdekesség, hogy a film forgatását az épp akkor Magyarországra látogató Diana walesi hercegné is megtekintette.

A koprodukcióban készült A játékos (1997) Dosztojevszkij szerencsejátékos életét és a címbeli regény születésének körülményeit mutatja be, az Egy hét Pesten és Budán (2003) pedig újra összehozta a Szerelem két színészóriását, Darvas Ivánt és Törőcsik Marit. Utolsó filmjét Cserhalmi György és Szabó Győző főszereplésével Így, ahogy vagytok címmel 2010-ben forgatta az idős mester. Makk Károly 1951 óta tanított a Színművészeti Főiskolán, egész nemzedékek kerültek ki a keze alól, a filmszakmában sokan egész életében csak Makk tanár úrnak szólították. 1973-ban Kossuth-díjat, 1982-ben kiváló művész címet kapott, 2004-től a Magyar Mozgókép Mestere és ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett. 2005-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend polgári tagozata kitüntetést vehette át.

Makk magánélete is eseménydúsan alakult, első nagy szerelme Psota Irén volt, akivel eljegyezték egymást, a rendező mégis faképnél hagyta szerelmét, és az ’50-es évek sztárszínésznőjét, Krencsey Marianne-t vezette oltár elé – a házasság azonban mindössze három évig tartott. Később ismét színésznők, Törőcsik Mari, Dőry Virág és mások mellett kereste, de nem találta a boldogságot. Végül ötvenes évei derekán, egy nem szakmabeli asszony mellett találta meg a boldogságot: negyedik felesége, Dömötör Hanna élete végéig szerető társa maradt. A párnak egy fia és egy lánya született, Makk Lili vágóként viszi tovább az apai örökséget.

A nemzetközileg is elismert filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár és (a rendszerváltás után) producer 2017. augusztus 30-án, kilencvenegy éves korában hunyt el Budapesten.

Tegnapi kultbaitünkben a monumentális körkép alkotójáról, Feszty Árpádról emlékeztünk meg.

Oszd meg másokkal is!
Mustra