Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, I. Erzsébet angol királynő élete nem indult könnyen: édesanyját alig három, apját tizennény évesen vesztette el, nevelőanyjának férje rendszeresen bántalmazta, a trónra lépése előtti időszakot – Véres Mária regnálását – pedig javarészt börtönben töltötte.
VIII. Henrik lánya, I. Erzsébet Anglia egyik legjelentősebb uralkodója volt, akinek regnálását aranykorként tartja számon a szigetország történelme. A „szűz királynő” sohasem ment férjhez és nem születtek gyerekei, ezért halálával vége szakadt a Tudor-ház vérvonalának.
Erzsébet a király és második felesége, Boleyn Anna gyermekeként látta meg a napvilágot 1533. szeptember 7-én Greenwichben. Anyja, a királyné – mivel nem tudott fiú örököst szülni – hamarosan kegyvesztett lett: Erzsébet még hároméves sem volt, amikor édesanyját kivégezték, őt pedig törvénytelen származásúnak nyilvánították és kizárták a trónutódlásból. Hadfieldben, külön udvarban nevelkedett, komoly, szófukar, koraérett kislánynak ismerte meg a környezete. Anyanyelve mellett olaszul, latinul, görögül és franciául is beszélt, történelmet, filozófiát, etikát tanult. Felnőttként is kerülte a pompát, az egyszerűségre, szerénységre törekedett. Fösvénysége nem ismert határokat, a legenda szerint egyetlen ruháját sem dobta ki, élete végén már háromezret őrzött a szekrényeiben.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Gyerekként jó viszonyt ápolt apja hatodik feleségével, Parr Katalinnal, akinek a könyvét három nyelvre lefordította. Később mégis megromlott a viszony kettejük között: a király halála után Katalin hozzáment Thomas Seymourhoz, aki bántalmazta és szexuálisan molesztálta a 14 éves Erzsébetet. Amikor ezt megtudta, az asszony kidobta házából a lányt. Katalin halála után Seymour – hogy továbbra is a királyi család mellett maradjon – megpróbálta feleségül venni Erzsébetet, de a lány nemet mondott, Seymourt pedig cselszövésért letartóztatták és bebörtönözték, valamivel később pedig kivégezték.
VIII. Henrik 1547-ben bekövetkezett halála után kilencéves fia, VI. Eduárd került a trónra. Az ifjú király azonban csak hat évig uralkodott, de még 1553-ban bekövetkezett halála előtt a királyi tanács Eduárd unokatestvérét, Lady Jane Greyt nevezte meg utódjául, és kizárta az öröklésből két féltestvérét, Erzsébetet és Máriát. Jane Grey mindössze kilenc napig volt királynő, őt Mária követte a trónon. Erzsébet nővérét nem véletlenül nevezte a nép Véres Máriának: erőszakosan próbálta visszatéríteni országát a katolikus hitre, a cél érdekében súlyos vérengzéseket rendezett. Ez idő alatt Erzsébet a Towerben raboskodott, később házi őrizetbe került, a protestánsok ugyanis benne látták reménységüket, ezért Mária joggal félthette tőle hatalmát.
Amikor Mária 1558 novemberében meghalt, végrendeletében mégis a nővérét nevezte meg örökösének. Trónra lépve Erzsébet – főminisztere, Robert Cecil tanácsára – visszaállította a protestáns vallást, de megtűrte a katolicizmust is, és nővérével ellentétben nem rendezett vérengzéseket. Csak 1570-ben szigorított vallási ügyekben, miután V. Pius pápa kiátkozta. Erzsébetet halála esetén unokatestvére, a katolikus skót királynő, Stuart Mária követte volna Anglia trónján. Ezt a lehetőséget a protestáns angol rendek óriási fenyegetésnek tekintették, ezért folyamatosan napirenden volt Erzsébet házasságának és a gyermekáldásnak a kérdése. A királynő azonban minden kérőjét visszautasította, ugyanis bármelyik dinasztikus kapcsolat ugyanannyi hátránnyal, mint előnnyel járt volna Anglia számára. A hajadon, gyermektelen uralkodóra a köznyelv hamar ráaggatta a „szűz királynő” jelzőt, melyet Erzsébet tudatosan vállalt, még azt is megengedte, hogy Anglia első észak-amerikai gyarmatát Virginiának kereszteljék. Szűziessége miatt bizarr legendák is szárnyra kaptak az uralkodóról, egyesek például hermafroditának, sőt férfinak gondolták.
Pedig a királynő egyáltalán nem élt szűzies életet. Több férfival is volt intim kapcsolata, legnagyobb szerelme Robert Dudley, Leicester hercege volt. Dudley – akivel Erzsébet még a Towerben raboskodva ismerkedett meg – a királynő legbizalmasabb tanácsadója volt, beleszólt az államügyekbe, a külpolitikába, és harcos protestánsként védelmezte az anglikán hitet. A pletykák szerint a férfi bejáratos volt a királynői lakosztályba, az udvari eseményeken gyakran „királyként”, Erzsébet oldalán jelent meg – mindezt még pikánsabbá teszi, hogy mindeközben nős volt. Egyesek azt feltételezik, hogy Dudley-nak és Erzsébetnek született egy fia, Arthur Dudley, aki néha felbukkant az udvarban. Idősebb éveiben a királynőnek ismét akadt egy fontos szeretője: Robert Devereaux admirális, Essex grófja. A férfi végül szerencsétlen véget ért: a lázadó írek pártjára állt, ezért Erzsébet összeesküvés vádjával letartóztatta és kivégeztette kegyencét.
A királynő trónra kerülésekor Anglia már jó ideje rossz viszonyban volt a katolikus Spanyolországgal, és a pápai kiátkozással a konfliktus kipattant. A feszültséget szította továbbá, hogy Erzsébet jó viszonyt ápolt a kalózokkal, különösen Francis Drake kapitánnyal, akinek föld körüli expedícióit is támogatta, érdemeiért lovaggá ütötte. A királynő megengedte a kalózoknak, hogy büntetlenül kifosszák a spanyol és portugál hajókat. Az egyre jelentősebbé váló tengeri kereskedelem, melyben az angolok vámokat vetettek ki és így jutottak jelentős pénzhez, szintén konfliktusra adott okot. II. Fülöp spanyol–portugál király 1588-ban legyőzhetetlennek tartott hajóhadát, a Nagy Armadát küldte Anglia ellen. Az út során azonban a hajók és a legénység jelentős része odaveszett, és ennek köszönhetően Erzsébet diadalmas győzelmet aratott a spanyolok felett. Ennek hála Anglia megerősítette pozícióit, és tengeri nagyhatalommá vált. Az Armada felett aratott diadalon felbuzdulva nyolc évvel később az angol hajóhad bevette Cádiz városát, elfogta a város több prominens tisztségviselőjét, és súlyos váltságdíjat kért értük.
A királynőnek a belső ellenséggel is gyakran meggyűlt a baja. Sikerült levernie az írek – fentebb már említett – lázadását, és megakadályoznia, hogy Angliától elszakadva önálló katolikus államot hozzanak létre. A Stuart Mária és Erzsébet közötti vetélkedésből végül az angol uralkodó került ki győztesen. Egy titkos levél alapján, melyben Mária elfogadta az Erzsébet meggyilkolására irányuló tervet, a skót királynőt elfogták és bebörtönözték a Towerben. Tizenkilenc évi raboskodás után, 1587 februárjában végezték ki. Erzsébet gyanakvó, sokszor már-már paranoiás természet volt, de erre természetesen megvolt az oka. Bonyolult udvari kémhálózatot működtetett, melynek tagjai az emberrablástól, fenyegetéstől, gyilkosságtól sem riadtak vissza. Több ezer besúgó szolgálta a királynőt, hogy elhárítsa a feléje irányuló belső és külföldről jövő fenyegetést.
Erzsébet uralkodása alatt Anglia gazdaságilag és politikailag egyaránt megerősödött, igazi nagyhatalommá vált. Nem véletlenül nevezik a történészek aranykornak ezt az időszakot. A szűz királynő nagy tehetséggel és kellő fondorlatossággal uralkodott, mestere volt a társalgásnak, magas intelligenciával és kiváló szónoki képességgel rendelkezett. Negyvenöt éves uralkodása alatt mindvégig népszerűségnek örvendett a nép körében. Még a hetvenhez közeledve is maga intézte az államügyeket, kocsikázott, táncolt, fogadta az idegen hatalmak követeit. 1602-ben több közeli barátja is meghalt, ami lesújtotta a királynőt. A következő tavaszon megbetegedett, levegőváltozás végett Richmondba ment. Itt érte a halál 1603. március 24-én. Utolsó napjaiban mozdulatlanul ült a székében, vagy feküdt az ágyban. Az ágya körül álló főurak megkérdezték tőle: „Ki legyen az utóda? A skót király?” Erzsébet már nem tudott felelni, csak egy legyintéssel nyugtázta a kérdést. Halálával kihalt a Tudor-dinasztia, az angol trónt Stuart Mária fia, VI. Jakab skót király foglalta el I. Jakab néven.
I. Erzsébet életéről számos filmfeldolgozás készült a mozi százhúsz éves történetében. Bette Davis kétszer is eljátszotta a királynő szerepét: 1939-ben a Kertész Mihály rendezte Szerelem és vérpadban Errol Flynn oldalán, majd az 1955-ös A szűz királynő című kosztümös filmben. Az 1953-as A fiatal Bess-ben Jean Simmons öltötte magára az ifjú Erzsébet jelmezét. A leghíresebb filmfeldolgozás az 1998-as Elizabeth, illetve folytatása, a 2007-es Elizabeth: Az aranykor, melyekben Cate Blanchett alakította a híres angol uralkodót. Mellékszereplőként Erzsébet alakja felbukkant a szintén 1998-ban bemutatott Szerelmes Shakespeare-ben is, Judi Dench alakításában. Érdekesség, hogy Blanchettet és Denchet ugyanabban az évben ugyanannak a karakternek az eljátszásáért jelölték Oscar-díjra (női főszereplő, illetve mellékszereplő kategóriában) – kettejük közül végül Dench vihette haza a szobrot. A 2018-as Két királynő Stuart Mária és Erzsébet viszonyát dolgozta fel, utóbbit ezúttal Margot Robbie keltette életre. Erzsébet egy jelenet erejéig felbukkan Virginia Woolf Orlando című regényében is: az ebből készült 1992-es filmváltozatban egy női kosztümbe öltöztetett férfi színész, Quentin Crisp játszotta a királynőt.
Tegnapi kultbaitünkben a Bambi írójáról derült, ki hogy első alkalommal egy merész erotikus regénnyel hívta föl magára a figyelmet.
