Ugyan mit érne egy romantikus vacsora gyertyafény nélkül? És egy jó sátorozást vagy kirándulást mi koronázhatna meg jobban, mint egy közös tábortűz? Bár a legtöbb otthont már nem kandallóval és cserépkályhával fűtik, és a konyhákból is kiszorultak a kemencék, azért a tűz még mindig jelen van a mindennapokban. Ha más nem, egy aromalámpában pislákoló mécses vagy illatgyertya formájában. Vonzódunk a lángokhoz, és ez igen messzire nyúlik vissza, hisz a tűz egykoron sokkal többet jelentett, mint napjainkban.
A tűz a nap jelképe
A honfoglalás előtti időkben a régi magyarok a tűz által a napot, a fény forrását és urát tisztelték. A kovácsokat, akik tűzzel dolgoztak, mágikus erejű mestereknek tartották. A tűzgyújtás a férfiak dolga volt, és az asszonyok mentették át másnapra úgy, hogy a parazsat hamuval takarták. A folyton égő, soha ki nem hunyó tűz a család életének folytonosságát, a közösség egységét és az ősök tiszteletét jelképezte. A tűz őrzése annyira fontos feladat volt, hogy az őrzőket az Árpád-kori első törvények még a miselátogatás alól is felmentették.
Nagy tüzek a napfordulókon
A tűzhelyekben a régi tüzet nagypénteken kioltották, és húsvétkor, a tavaszi napéjegyenlőség idején szertartásosan új tüzet gyújtottak. Sok helyen a templom előtt vagy mellett égett a megszentelendő tűz, ebből gyújtotta meg a pap a templom gyertyáit. A tűz tisztító, fertőtlenítő, védő szerepet töltött be a hiedelmekben, ezért az új tűzhöz hajtották a jószágokat, vittek belőle a szántóföldekre, szőlőkbe, és az otthonokban ezzel gyújtották ismét meg a tűzhelyet.
A nyári napfordulókor is gyújtottak tüzet, hogy megerősítsék a nap erejét, és így megtartsák a fényt, visszaszorítsák a sötétséget. A tűznek tisztító, gyógyító, termékenyítő erőt tulajdonítottak, úgy tartották, hogy segít a bőség megteremtésében, és elűzi a gonoszt, és a tűz átugrásával annak tisztító ereje átjárja az embereket.
A téli napforduló idején szintén jelen volt a tűz. A Luca estéjén megrakott nagy tűznek egészen karácsony napjáig égnie kellett, és akkor rakták rá a felhalmozott fa maradékát.
Tavasz érkezésekor sok helyen még most is a telet és a sötétséget jelképező kiszebábu égetésével temetik a telet, hogy a tűz fénye elűzze a sötétséget.
Tűz a családok életében
De a tűz nem csak a közösségek, a családok életének nagyobb eseményeit is végigkísérte. Gondoljunk csak arra, hogy a legények háztűznézőbe mentek. A menyegző és a lakodalom után a lakodalmas háznál tüzet raktak, körbetáncoltatták a menyasszonyt, és utána át kellett ugrania a tűz fölött. Így a tűz által megtisztított, tűzről pattant menyecskeként léphetett az új otthonába.
Az újszülött gyermekek mellett is gyertyát égettek, hogy távol tartsa a sötétséget és a gonoszt.
A tűz napjainkban
A tűz a régi kor embereinek az életet jelentette. Meleget és táplálékot adott, fénye megóvta őket az éjjeli veszélyektől. Bár manapság már az energia más formáit használjuk, mindannyian szívesen ücsörgünk a tábortűz mellett szalonnát sütögetve, vagy a bográcsban készülő ebédet kavargatva. Kicsit lelassulunk ebben a rohanó világban, és a tűz körül együtt főzve, beszélgetve egymásra figyelünk. A tűzön, kemencében készült ételekben van valami megfoghatatlan plusz, ami átjárja a lelkünket is, miközben jóllakunk.
Egy gyertya is elég
A kandalló előtt ücsörögni, csak merengeni a tűzbe, élvezni a lágy fényeket és hallgatni a fa ropogását egészen megnyugtató érzés. Biztonság és otthonosság érzetét nyújtja, bárhol is legyünk. Ha kandallót nem is, de egy gyertyát a legkisebb panellakásban is gyújthatunk, hogy otthonunkba varázsoljuk ezt a meghittséget. És ugyan ma már nem csíptetős gyertyatartóval tesszük a fára a kis gyertyákat, ahogy még a nagymamámnál láttam nagyon régen, de az adventi koszorú gyertyái elhozzák nekünk a tűz fényét, melegét, és a közös gyertyagyújtás összeköti a családot.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
