Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ugye megvan, hogy ha nincs minimum plusz húsz percünk, és egy zsák felesleges energiánk, akkor a plázában átmegyünk a játékbolttal szembeni oldalra, mielőtt a gyerek szenzorai kifigyelik a potenciális anyagi, erkölcsi és nevelésbeli csődöt jelentő betérést? Persze, a gyerek nem rosszaságból gerjed rá az összes színes-szagos bigyóra, de a szülő sem rosszaságból próbál nemet mondani, főleg a leghaszontalanabbakra!
Napjainkra szerencsére,
sok gyártó felismerte a játékban rejlő lehetőségeket a gyermek kognitív képességeinek, kreativitásának, képzelőerejének vagy éppen manualitásának fejlesztésére.
Egészen egyszerű kivitelezésű játékokat is találunk a játékboltok polcain, amelyeket élveznek a kis csemeték, és ráadásul még fejlesztő hatásuk is van: ilyenek például a memóriafejlesztő kártyajátékok, amelyek ma már hihetetlen széles választékban elérhetők, egy rakás kedvenc mesefigura főszereplésével, kerek vagy szögletes, vékony vagy vastag papírra nyomva, de szülő és gyerek(ek) szuperül eljátszanak vele, és nem is haszontalanul. Megfigyelhető még egyfajta visszakanyarodás is a klasszikus fajátékok felé a csillogó-villogó, hangot és fényt, olykor még műpisit és műkakit is kiadó, új generációs játékkreációk mellett. Ez mind szuper irány. Nem baj, ha az egyszerű hajtogatós papír öltöztetőbabát, a fadominót, a marokkót is megismeri a gyerek, végül is generációk nőttek fel rajtuk.
A gyerekjáték nem mindig hasznos
Persze mi sem hunyhatunk szemet az idő múlása felett, vagy hogy egy 3 éves gyermek már saját kritériumok mentén, tökéletes gördülékenységgel képes a YouTube-on magának mesét választani, de azért nem kell feltétlenül bedőlni a szilikonszörnyek világának, a villogó és pittyegő fénykardok, gumirémségek, amorf porfogók és egyéb tökéletesen értelmetlen dolgok leendő lomjainak. Iszonyat pénzekért kaphatók teljesen hasztalan cuccok, de mivel legalább figyelemfelkeltőek, és van mögöttük némi marketing, a gyerek hamar rájuk csavarodik.
Ne dőljünk be! Ha már drága, legalább legyen értelme is (néha)!
Puzzle
Amikor 2-3 éves korú gyermekem az első puzzle-jét ajándékba megkapta, a kedves rokont kifejezetten ellenségemnek tekintettem.
Ugyan nagyobb a konfettinél, de a részecskék szóródási sebessége nagyjából megegyező, és ugye belátható, hogy ha egy darab is hiányzik, a többi már nem sokat ér, mert mégis milyen a kivájt szemű Mickey egér, vagy a szárny nélküli Buzz Lightyear.
Aztán be kellett látnom, hogy viszonylag hamar eljött az idő, amikor a gyerek rácuppant az összeillő elemekre, és az ajándékozó rokon nevét rögtön imába foglaltam azokért a nyugodt percekért, amelyekben hirtelen elkezdte a puzzle lekötni az imádott utódot. Türelemre és kitartásra csábította, ami, valljuk be, mindig jól jön és sokáig fejlesztendő. A logikára is kedvezően hat, hiszen több tényezőt is együtt kell vizsgálni, hogy kitaláljuk, melyik aprócska izé éppen hova kerül.
Legó
A jojó igen, de ma már a legó is óriási klasszikus. Aki papucs nélkül, gyanútlanul, a lakás egy váratlan zónájában lépett már aknára, azaz aprócska legódarabra, azt hallották már a szomszédok hangosan káromkodni. Ez érthető. Lenyelve sem egészséges, de ezenkívül viszont nagyon sok érdeme van: fejleszti a kreativitást, a manualitást, pozitívan hathat a szépérzékre, a térlátásra, fokozza az alkotókedvet, és mi tagadás, még felnőttként is tökéletesen és észrevétlenül el lehet vele tölteni jó pár órát, főleg, hogy olyan profi változatai is vannak az életkor követésének függvényében, hogy néha egy IKEA-bútort ötször összerak az ember annyi idő alatt, mint egy legó anyahajót.
Babák
A különböző figurák, műanyag öntött babák, Barbie-k, pókemberek, szuperhősök és egyebek látszólag semmi különöset nem nyújtanak. Ezért aztán joggal véli aránytalannak a szülő kiadni érte a 10 000 forinthoz is közelíthető, vagy netán meghaladó összegeket. Ugyanakkor, pont ez a „semmi” rejti magában annak a lehetőségét, hogy a „mindent” a gyerek fantáziája tegye mögé. És az már nem semmi!
Plüssök
A kötődés, ragaszkodás, leválás nehéz pillanataihoz is fontosak.
Társasok
Fontos, hogy életkornak megfelelőt válasszunk.
Ha túllövünk a célon, elmegy a gyermek kedve egy életre, ha pedig túl könnyűt választunk, nem érzi kihívásnak, és azért veszíti el érdeklődését.
Szerencsére ma már rengetegféle elérhető. A legfontosabb, hogy tényleg használjuk! Ha a szint belövésével egy picit mellé is találunk, de leül az asztal köré együtt a család, és szán egymásra némi időt, hogy együtt játsszon, az bőven felülmúl sok más objektív kritériumot is.
Felnőttvilág miniben
A szülők rutinjában való osztozás fontos része lehet a tanulásnak és a későbbi segítségnyújtási kedv kialakulásának, nem is beszélve a felelősség és kötelességtudat alapvető szintjéről.
Ahogy a nagy konyhában a szülők gondoskodnak a gyerek vacsorájáról, úgy gondoskodnak a gyerekek a plüssök és plasztikfigurák műanyag hot dogjairól, titkos recept alapján készülő palacsintájáról, tükörtojásáról és brokkolijáról a minibabakonyhában.
Ez egyaránt népszerű és hasznos rutin lehet fiúk és lányok körében is, de megvannak a szélsőségesebb változatok is a felnőttélet kicsiben történő leképezésére a szerszámosládától a fűnyírón át a minisminkkészletig vagy babakocsiig.
Gyurma, filc, gyöngy, kreatív alkotóelemek
Egy idő után minden gyurma barna színű, és vagy a szőnyegben, vagy a bútoron szétkenve végzi. A pici gyöngy a parkettarésekbe ékelődik végérvényesen az utókor számára, a legtöbb filc pedig hamar elmagányosodik a kupakjától távol. Ezzel együtt mindezek nagyon fontosak az önálló tanulás, játék, íráskészség, szépérzék, kézügyesség, fantázia és sok minden más egészséges fejlődése szempontjából. Hihetetlen, hogy egy sima színezővel a legintenzívebb fiú is meddig hatástalanítható, ráadásul hasznosan!
A szakemberek egyébként azt tanácsolják, egyszerre csak bizonyos mennyiségű játék legyen elöl, a választás lehetőségét megadva a gyereknek, de nem nyomasztva a bőség zavarával vagy az átláthatatlan mennyiséggel. Emellett arra hívják fel a figyelmet fejlesztő- és óvodapedagógusok, hogy a legtöbbet az önálló szabad játék során fejlődik egy óvodáskorú gyermek, így erre érdemes teret és időt hagyni neki.
