Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azok a nők, akik apa nélkül nőttek fel, gyakran nem férjet, hanem pótapát keresnek, és sokszor találnak is olyan férfit, akinek lételeme a gondoskodás. Látszólag találkoznak az igények, valójában ezek a viszonyok messze állnak az egészséges párkapcsolattól.
Szilvi már feleség volt, mikor felismerte, hogy milyen irreális elvárásai vannak a házasságával kapcsolatban, és hogy az apjával való minimális, távolságtartó kapcsolata mennyire rányomta a bélyegét az addigi életére.
"A szüleim egész kicsi koromban elváltak, az apámmal nagyon ritkán találkoztam, és mindig is nagyon felszínes volt a kapcsolatunk. Gyerekként elégnek éreztem édesanyám szeretetét, az igazi problémák kamasz koromban kezdődtek, amikor úgy kezdtem el érezni, hogy engem soha egyetlen férfi sem fog szeretni. Az önértékelésem nulla volt, a férfiakról szinte semmit nem tudtam, ha mégis közel kerültem valakihez, szinte azonnal a karjaiba omlottam, annyira vágytam a szeretetre. A legkisebb kritikától azonnal darabokra hullottam, azt vártam az aktuális pasijaimtól, hogy állandóan dicsérjenek, babusgassanak. Persze senki nem bírta sokáig.
Minden szeretetmorzsát felcsipegettem
Huszonnyolc évesen talált rám az igazi szerelem, és én végtelenül boldog voltam, hogy végre megtaláltam azt a férfit, aki gondoskodó volt, és kifejezetten élvezte, hogy szükségem van rá. Mikor a kezdeti lángolás csillapodni kezdett, úgy éreztem, hogy a férjem nem szeret többé, mert egy férfi szeretetére sem vagyok méltó. Komoly gondjaim voltak azzal, hogy a saját lábamra álljak, minden problémámra tőle vártam a megoldást - persze hiába.
Teljes függőségben éltem akkoriban, az vezérelt, hogy minden kis szeretetmorzsát felcsipegessek. Szerencsére még idejében rájöttem, hogy ezzel az érzelmi függőséggel kezdenem kell valamit, mert a szeretetéhség végtelenül kiszolgáltatottá tett. A férjem is ráébredt, hogy nem lehet az apám, mert így sosem lesz egészséges a kapcsolatunk. Mindketten jártunk terápiára, együtt is külön is, míg szépen lassan 'felnövesztettük' magunkat annyira, hogy egészséges, felnőtt szerepet vállaljunk egymás mellett. Az apám szeretete után még ma is sóvárgok, de már nem ez határozza meg az életemet.”
Feltétel nélkül csak a szüleid szerethetnek
Vitathatatlan tény, hogy párkapcsolatainkat, későbbi kötődéseinket alapvetően meghatározza a szüleinkhez fűződő korai kapcsolatunk. A női- illetve férfi identitástudat kialakulásában különösen az ellenkező nemű szülőnek van nagy szerepe. Ha egy nőnek gyermekkorban sérült az apjával való kapcsolata, vagy egyáltalán nem alakult ki kötődés, az szinte minden esetben rányomja a bélyegét a későbbi párkapcsolatokra is. Nem véletlen, hogy annyi nő van, aki tudattalan szinten nem partnert, hanem pótapát keres a kapcsolataiban, akivel olyan érzelmeket szeretne megélni, ami gyerekkorában nem adatott meg neki.
Gyerekkori elvárásokat ne vigyünk a kapcsolatba
Tari Annamária pszichoterapeuta szerint feltétel nélküli szeretet csak a szülő-gyerek kapcsolatban várható el, a felnőtt párkapcsolatban nem, így a kudarc eleve kódolva van.
„A párkapcsolatban ugyan jó esetben el kell fogadnunk a másikat olyannak, amilyen, de mégsem feltétel nélküli szeretetről beszélünk. A tartós kapcsolatokban kölcsönösség van és nem hatalmi harcok, kompromisszumokat kötünk, de egyenrangú félként van jelen a két ember. Nem működik jól, ha irreális (lényegében gyermekkori) elvárásokat visz valaki egy felnőtt kapcsolatba. Azonban ez csak akkor lehetséges, ha érzelmileg kellően érettek vagyunk, és noha időnként vágyakozunk arra a szeretetre, amit a szüleinktől kellett volna megkapnunk, nem várjuk el, hogy a társunk a szülőnkké váljon.”
Tudattalan forgatókönyvek
A pszichológus szerint a párválasztáskor a koragyermekkori tudattalan érzelmi mintázat forgatókönyvét visszük tovább. Ha az apánk agresszív volt, hiába határozzuk el, hogy jobban választunk, akkor is az ismerős közeget rekonstruáljuk a későbbi párkapcsolatainkban. Ha pedig az apánk hiányával nem tudunk megküzdeni, akkor legtöbbször szülőpótlékot keresünk ahelyett, hogy felnőtt kapcsolatot létesítenénk. „Ezt úgy tudjuk kivédeni, ha a korai sérüléseinket valóban sikerül érzelmileg feldolgoznunk. – magyarázza Tari. Általában sokan tisztában vannak érzelmi sérüléseikkel, de komoly munkára van szükség ahhoz, hogy ezeket a sebeket valóban feldolgozzuk. Csak így van esélyünk kiegyensúlyozott, érett párkapcsolatra.”
A Mi több, mint a Te és az Én összege
A párkapcsolat egy olyan közös tér, ami jóval több, mint a két ember által összeadott képlet. A kapcsolat rendszerében sajátos normák és szabályok uralkodnak, melyeket fontos, hogy a felek együtt alakítsanak ki. Ahhoz, hogy ez a rendszer mindkét fél számára komfortos és jól működő legyen, együtt kell kialakítani a közös teret, és meg kell osztani a felelősséget is, ami viszont csak felnőtt, érett párkapcsolat esetén, egyenrangú szerepek mellett lehetséges.
Egy nő akkor nő fel, ha megtapasztalja a szabadságát
Tari Annamária szerint a gyermekkori feldolgozatlan sérülések miatt rengetegen élnek függőségi kapcsolatban. Látszólag egy-egy ilyen helyzet lehet mindkét félnek jó, a gondoskodó férfi megtalálhatja az oltalmazásra szoruló nőt, és apja helyett is apja lehet. Az ilyen helyzetekben a rejtett pszichológiai igények ugyan átmenetileg kielégítődnek, de a személyiség mégsem tud megfelelően fejlődni, integrálódni.
„Egy nő akkor válik igazán felnőtté, amikor megtapasztalja, hogy milyen szabadságban, a saját lábán állva élni, ahelyett, hogy állandóan a másikba kapaszkodna. Ilyenkor egy nőnek már van döntési joga, képes felelősséget vállalni magáért, az életéért, még akkor is, ha közben kapcsolatban él. Optimális esetben az ember nem támaszt, hanem partnert keres a párjában, és ahelyett, hogy a másiktól várná a boldogságot, megmenti inkább saját magát.”
Gyereknevelés gyerekfejjel
Azoknál a pároknál, ahol az egyik fél a gondoskodó, a másik pedig igazából egy nagyra nőtt gyerek, a gyermekvállalás is komoly problémákat vet fel. „Egy ilyen családban az adás-kapás nincs egyensúlyban, így egy gyermek születése féltékenységi kérdéseket hozhat felszínre – magyarázza Tari. Nem ritka az sem, hogy a nő a saját gyerekére féltékeny, és attól szenved, hogy a baba érkezésével ő kiszorul abból a szerepből, amit eddig birtokolt. Az apa pedig előbb utóbb be fog sokallni attól, hogy két gyerekről gondoskodjon egyedül.
Persze ezek a folyamatok egyénenként eltérőek, és mélyen a felszín alatt zajlanak. Bár a terhesség és a szülés sok mindent megváltoztat, érzelmileg is fel kell nőni ehhez a nagy feladathoz, és még az új családtag érkezése előtt helyre tenni a szerepeket. Gyakori, hogy egy nő, akinek ez problémát okoz, pszichológus segítségével készül fel már a terhességére is.”
Fiúk és férfiak
Nemcsak a nők, de a férfiak sorsának alakulását is nagyban befolyásolja az ellenkező nemű szülővel való viszony. Klasszikus jelenség, hogy a domináns anya kicsi fia soha nem akar felnőni, így tudattalanul is az anyjához hasonló, erős személyiségű nőt keres maga mellé, aki helyette is irányítja az életét, és átvállalja a felelősséget. Valójában az ilyen férfi nem tudja megélni a „felnőtt férfi identitását”, és ez komoly problémákhoz vezet mind egyéni, mind párkapcsolati szinten.
A terápia segít
Azok, akik komoly gyerekkori traumákat hordoznak magukban, szerencsés esetben előbb-utóbb eljutnak arra a felismerésre, hogy segítségre van szükségük a feldolgozáshoz. A pszichológus szerint a terápiás kapcsolatban sokszor fájdalmas gyermekkori emlékek kerülnek felszínre, és ezek újra élése sokszor bizony nem kellemes. De azzal is tisztában kell lenni, hogy a problémák feldolgozása az egyetlen út afelé, hogy valóban képesek legyünk a saját sorsunkat irányítani, és a hajdani érzelmi forgatókönyvet felülírni. Nem lehet a végtelenségig elodázni a problémákat, a démonokkal előbb-utóbb szembe kell nézni.
