Miért szeretünk pletykálkodni? Jó vagy rossz dolog másokat kibeszélni? A férfiak is ugyanolyan pletykásak, mint a nők? Írásunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben arra is fényt derítünk, hogy mi a gyógypletyka, az ipari pletyka, és hogy mekkora felelősséggel jár pletykafészeknek lenni.
Egy jó kis barátnői beszélgetés és pletykálkodás felér egy lelki masszázzsal. Jólesik órákon keresztül tárgyalni, hogy az ismerősi körben kivel mi történt: mennyit hízott Éva, milyen az új nője Tamásnak, miért mondott fel a munkahelyén Sanyi, és miért veszett össze a férjével Réka. A beszélgetés közben nemcsak a tényeket közöljük egymással, hanem alaposan kivesézzük, elemezzük a történteket, megpróbálunk rá magyarázatot találni, és olykor elméleti síkon még meg is oldjuk ismerősünk problémáját. Mindez pihentet, feltölt, és erősíti a pletykálkodók közötti kapcsolatot.
A pletykálás a kultúránk része
És ezzel elérkeztünk a pletyka egyik legfontosabb jellemzőjéhez: a pletyka sosem a jelenlévőkről, hanem egy harmadik személyről szól, akit a pletykálkodók mindketten ismernek (de legalább az egyikőjük). Az már kérdéses, hogy mennyi valóságalapja van az átadott információnak. Egy csipetnyi igazság biztosan található a pletykában, hiszen ha teljesen valótlan lenne, akkor inkább rágalomnak nevezhetnénk.
Szvetelszky Zsuzsanna, nemzetközileg is ismert pletykakutató szerint a pletyka se nem rossz, se nem jó, egyszerűen évezredek óta a kultúránk része. „A korábbi századokban életbevágó volt a pletykák ismerete – írja a szakember, a Pletyka című, néhány éve megjelent könyv szerzője. – Tudni kellett, hogy pestisjárvány tört ki a környéken, tehát be kell zárni a városkapukat, vagy jön az Aranyhorda és elviszi a kereskedőket.” Ma az ehhez hasonló pletyka, hír nem szájhagyomány útján terjed, közvetítésének szerepét átvették a hírügynökségek, a média, az internet.
A pletyka legfontosabb szerepe a második évezredben elsősorban közösségépítő erejében rejlik. Akiket ugyanazok a pletykák érdekelnek, gyakran ülnek össze egy kis beszélgetésre. Ennek apropóján találkoznak a barátnők, a kollégák, a régi iskolatársak. A pletykálás során a beszélgetők között szoros kapocs alakul ki, hiszen valamennyien megismerik a titkot, megtudják, hogyan vélekednek erről a többiek, egyfajta cinkosság létesül közöttük. Jólesik mesélni, jó érzés, hogy szinte isszák a szavainkat. Közben a hallgató partner lelke is felüdül, hiszen érdekes hírekhez jut, és azt érzi, hogy fontos ember, mivel bizalmas információt osztanak meg vele.
Nem marad titokban
A pletykák révén olyan embereket is megismerhetünk, akikkel még nem találkoztunk, és vannak olyan rejtett közösségek, amelyeket éppen a pletyka segítségével tudunk megtalálni. A beszélgetés közben, ugyanis ha valakiről mesélünk, és az illető nevének hallatán a másik fél szeme felcsillan, akkor biztosak lehetünk benne, hogy pletykatársunk ismeri a szóban forgó személyt. Ennél a pontnál azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mindent elmondjunk-e, amit eredetileg szerettünk volna. Mert a pletyka nagy valószínűséggel nem marad titokban. A szóbeszéd ugyanis terjed, mégpedig hihetetlen sebességgel. Közben pedig átalakul, hozzátesznek, elvesznek belőle. Nincs két egyforma pletyka.
A gyógy-, az ipari és a vállalati pletyka
A pletyka című könyvében Szvetelszky Zsuzsanna harmincötféle pletykatípust elemez. Ajánlása alapján a gyógypletykát például akkor alkalmazhatjuk, amikor barátnőnknek szeretnénk lelki vigaszt nyújtani. Ha ellopták a mobiltelefonját, nyugtassuk azzal, hogy örüljön annak, hogy ennyivel megúszta, hiszen Anita barátnőnknek az egész táskáját – benne a pénztárcájával, a lakáskulcsával, az irataival együtt – lovasították meg nem régen.
Az ismerősökről szóló híreket a szakember természetes pletykának nevezi, míg a médiából áramló ostoba és álhíreket ipari pletykának. Amelyek veszélybe sodorhatják a természetes pletykákat. „Az emberek lassan többet foglalkoznak azzal, hogy az egyik sztár milyen frizurát készíttetett magának, a másik kivel jött össze, mint azzal, hogy a legjobb barátjuk belehal szerelmi bánatába, vagy hogy az unokahúguk egy igen furcsa férfival ismerkedett meg - mondja. - Ha sokan jóllaknak a mesterséges pletykákkal, akkor leszoknak a beszélgetésről, a pletykálás öröméről”.
Pedig a pletykálás a munkahelyi kommunikációban is igen jelentős szerepet tölt be. A munkahelyi pletyka kedvező, többek között csapatépítő hatású is lehet, ám vigyázni kell vele, mert a mesterséges beavatkozások könnyen rémhíré vagy rágalommá alakíthatják. „A vezető szerelmi élete, magánútjai, öltözködése, hobbija mind olyan téma, amelyről szívesen hallanak a kollégák új információkat, és örömmel terjesztik is azokat – mondja. – A vezető két dolgot tehet. Vagy nem avatkozik be a hír áramlásába, vagy hivatalos szervezeti hírré alakítja azt” – írja a szakember.
A férfiak is pletykálkodnak
A pletykák világában központi szerepet játszik a pletykafészek. Bár sokan nem örülnének neki, ha ezzel a titulussal illetnék, a pletykafészek mégsem elítélendő „foglalkozás”. Az idézett szakértő szerint a pletykafészek számára nagy terhet jelent megbízatása, mivel ismerősei egyfolytában igénylik, hogy bármikor felhívhassák, és elmondhassák neki a legfrissebb híreket. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottak érdekeljék őt, és hamarosan adja is tovább azokat. A felelősség mellett egy „fontos vagyok”-érzés is társul a pletykafészek státuszhoz, amely növeli viselője önbizalmát, önértékelését.
És hogy kik a pletykásabbak? A nők vagy a férfiak? Erre nehéz egyértelmű választ adni. Mert mindkét nem képviselői szeretnek másokról beszélni, a másokkal történteket kitárgyalni. Csak éppen nem biztos, hogy ugyanaz érdekli a nőket, mint a férfiakat. Amikor a férjem egy rég nem látott közös barátunkkal találkozik, és hazajön, szinte sosem tudom meg tőle, hogy mekkora a barátunk gyereke, végigalussza-e az éjszakát, és hogy a felesége visszanyerte-e már szülés előtti alakját. (De hogy akkor miről beszélgettek, azt sem tudom meg, ugyanis a férjem becsületesen őrzi a titkokat, és – sajnos - nem pletykás.)
A férfiak tagadják, hogy ők pletykálnának, helyette inkább eszmét és tapasztalatot cserélnek, megvitatnak, elemeznek. Tényeket közölnek, tudományosan közelítik meg a kérdést, míg mi nők, általában szeretjük kiszínezni, hosszasan és élvezetesen elbeszélni a történeteteket.
szerző: Bauer Zsuzsa.
