A hidegebb időjárás miatt elővesszük szekrényünkből a melegebb öltözetet, a nyári ruhadarabok helyét átveszik a pulóverek, zárt cipők. De miként ruházzuk fel a lelkünket a változásra?
Az ősz beköszöntét sokan nehezen élik meg, hiszen városi környezetben a pihenés végét és a munka kezdetét hozza magával. Ez a ritmus ellentétes a természetben zajló folyamatokkal, így nem csoda, ha ehhez az évszakhoz sokakban negatív érzés társul. Hogyan lehet mégis megélni, és nem túlélni ezeket a hónapokat?
A rituálék szerepe
A régi idők embere megszentelt időben és megszentelt térben élt. A megszentelt tér azt jelentette, hogy rendezett világot tapasztalt maga körül, a megszentelt idő pedig azt, hogy élete idejének ritmusa volt. Mindkettő, a tér és az idő megszentelése is kozmikus történésekhez igazodott. A külső világban megtapasztalt, „teremtett” rend ugyanúgy a benső rendeződést segítette, mint ahogy az időben, az egymást követő szertartások rendjében megélt ritmus is. Ez tér és teremtés, rendszer és szertartás - sőt: rítus és ritmus - titokzatos összefüggése.
Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében
Ahhoz, hogy erre választ kapjunk érdemes visszanyúlni saját gyökereinkhez, hiszen a népszokások minden évszakban megünneplik a korszakváltást. Ezek a közös rituálék segítenek a lezárásban, elbúcsúztatják azt, ami véget ért és megünneplik az újat. A városi ember azonban gyakran kimarad az ünneplésből, hiszen mindössze az időjárás-jelentés szabadkozó bemondója értesíti, hogy vége a szép időnek. Az évszakok már nem egyenrangúak többé, és egyre kevesebb az olyan kis közösség, ahol a régi hagyományokhoz híven együtt lehetne beszélgetni és ünnepelni egy időszak végét. Ráadásul a munkatempó sem igazodik az évszakok ritmusához, ahol a nyár az alkotás ideje, a tél pedig a pihenésé. Így történhet, hogy a nyaralás sokszor nem pihentető, ősszel pedig feltornyosulnak a teendők.
Milyen változásokat hoz magával az ősz?
Rövidebbek a nappalok, már nem lehet esténként kiülni a kávézók teraszára, vége a nyári pezsgésnek. A városi lét számos előnyt és kényelmet tartogat, azonban ennek ára van. Sokan nem kapnak iránytűt a természettől mindennapjaik során, hiszen a lakásból ki – kocsiba be életmód csak ritkán nyújt lehetőséget arra, hogy ráhangolódjunk az évszakok körforgására. Az ősz a begyűjtés és a lassú visszavonulás ideje. Sokak számára ijesztő lehet ez a szükségszerűen bekövetkező befelé fordulás, hiszen a nagy társasági események időszaka lejárt. Különösen azok érezhetik magukat levertnek, akik úgy vélik, hogy csak a nyári szórakozás nyújthat számukra élvezetet. A lélek mindenképpen megérzi a változást, ezért érdemes ilyenkor odafigyelni a saját igényeinkre
Az évszakok váltakozása
A Napnak az állatövön, a Napúton egyszer megtett köríve adja az évet, a fényének a sötétséggel vívott harcában mutatkozó fontosabb állomásai, a napfordulók és napéjegyenlőségek pedig az évszakok kezdőpontjait. Az évkör négy sarkalatos pontja analógiában áll a Föld négy szegletével, azaz az égtájakkal és a napszakokkal: a tavasz, a kikelet kelettel és napkeltével, a reggellel, a nyár - mindkét értelmében - a déllel, az ősz a nyugattal és a napnyugtával, a tél az északkal és az éjszakával. Eme napjárás szerinti égtájkapuk felé tájolták a régiek sírjaikat, sátraik, majd házaik ajtaját és templomaiknak a kaput a szentéllyel összekötő tengelyét, mégpedig kelet-nyugati irányba, amerre a keletkezéstől az elnyugvásig vezető út húzódik. Míg az újszülött gyermeket a felkelő Napnak mutatták fel, addig a halottat lábbal keletnek és fejjel nyugatnak temették el, amerre az árnyékvilág, a Holtak Birodalma esik.
Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében
Miként ünnepelhetjük meg a változást?
Ha nem sikerül eljutnunk egyetlen közös nyárbúcsúztató szertartásra sem, magunknak kell megkeresnünk, hogy mivel ünnepelhetjük meg az ősz beköszöntét. A lélek a mindennapok apró törődéseit is hálásan fogadja. Ha a színek iránt vagyunk fogékonyak, akkor hosszú sétákat tehetünk, vagy akár meg is alkothatjuk saját őszi színvilágunkat egy festmény formájában. A lényeg ilyenkor nem a művészi érték, hanem az alkotás öröme. Az ízek és illatok kedvelői egy piaci látogatás során begyűjthetik és elraktározhatják az élvezethez szükséges kellékeket. Aki számára pedig a zene jelenti a legfőbb örömforrást, meghallgathat néhány olyan művet, amely segítheti a lecsendesedést. Azonban az is fontos, hogy a mindennapi teendők mellett megtaláljuk az időt a befelé fordulásra, gondolataink rendezésére. Nem kell magunkra erőltetnünk a vidámságot és korholnunk magunkat azért, ha lassabb tempóra vágyunk. Ez az az időszak, amikor a külvilág felől saját belső világunk felé fordulhatunk, és részesei lehetünk a változásnak.
