Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A megkívánás néha fontosabb lehet annál, mint amit a kultúránkból magunkkal hozunk, amíg a szerelem tart, sok minden áthidalható - reagált a szexuálpszichológus egy múlt heti cikkünkre, amelyben egy megtörtént eset alapján mutattuk be egy roma fiú és egy magyar lány zátonyra futott kapcsolatát.
A szociológus pedig arról beszélt, hogy nem a származás a fő akadálya annak, hogy egy hasonló kapcsolat működjön, sokkal inkább az értékrendbeli különbség.
Összeegyeztethetetlen különbségek
Dr. Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézetének egyetemi docense, rögtön az elején leszögezi, hogy ez a kapcsolat nem a származási különbségek miatt ment tönkre. „Bár a történet egy roma fiú és egy nem roma lány kapcsolatáról, szerelméről szól, az eseményeket tovább színezi az a tény, hogy a fiú alacsony iskolázottságú és alacsony társadalmi státuszú családból, míg a lány diplomás, és értelmiségi családból származik. Nem is kell ahhoz romának lennie a fiúnak, hogy egy ilyen kapcsolat döcögjön és hosszú távon ne működjön. Maga a teljesen különböző miliő és szocializációs háttér előre vetíti, hogy a kapcsolatot nem lesz könnyű fenntartani. Nem azonos az értékrendjük, és nem azonos az érdeklődési körük."
A szociológus szerint ehhez jön hozzá a fiú származása, amivel szemben a lány családjának eleve fenntartásai vannak. Ha ez a fiú diplomás lenne, középosztálybeli szülőkkel, a kapcsolat sokkal ideálisabb lehetne még akkor is, ha a fiú történetesen roma származású. Így azonban nemcsak az előítéletekkel kell megküzdeni, hanem a szinte összeegyeztethetetlen életcél és értékrendbeli különbségekkel.
Van, hogy szüleink ellen lázadunk
Szakértőnk elmondása szerint a pszichológusok és szociológusok is egyetértenek abban, hogy a kora gyerekkori élmények és a származási család jellege, benne a szülővel, vagy jó esetben a szülőkkel, meghatározza nemcsak a férfi- és női szerepekről való képünket, hanem akár azt is, hogy tudat alatt (vagy tudatosan) milyen partnert keresünk magunknak.
Ha például az apánkkal/anyánkkal jó és meghitt viszonyunk volt gyermekkorukban, sokszor a felnőttkori párunkban is őt keressük. „Az is előfordul, hogy éppen a szüleink ellentétét keressük leendő párunkban. Lehetséges, hogy valaki éppen olyan társat keres, mint ő maga, vagy ennek tökéletes ellentéteként olyat, amilyen ő nem, vagy csak szeretne lenni. Szociológiai kutatások szerint a párválasztást alapvetően három tényező határozza meg. Az egyik a fizikai vonzalom, a másik a hasonlóság (hasonló társadalmi státusz, egyebek) valamint a közelség, ami megnöveli annak az esélyét, hogy egyáltalán két ember egymásra találjon."
Az ellentétek nem feltétlenül vonzzák egymást
Bár a mondás szerint az ellentétek vonzzák egymást, szociológiai felmérések szerint mégis inkább azt mondhatjuk, hogy csak azok az ellentétek, amelyek nem áthidalhatatlanok - folytatja Dr. Szabó Tóth Kinga. „Vagyis hosszú távon harmonikusabb az a kapcsolat, amelyben a felek értékrendje alapvetően megegyezik. Hasznosak lehetnek a különbségek, de csak kisebb dolgokban, mert ezek tehetik izgalmassá, érdekessé a kapcsolatot. A kezdeti szerelem és kötődés gyorsan kialakulhat, de a kapcsolat eljut egy olyan fázisba, amikor az emberek többsége mérlegelni kezd - kutatások szerint ez főképp a 20-as, 30-as éveikben járó lányokra jellemző. Ezeknél a lányoknál egyfajta pragmatikusság lesz jellemző, azaz átgondolják, hogy az, akivel járnak, milyen lenne apának, milyen a családja, lehet-e vele jövőt építeni, és ehhez hasonlók. "
A valóság kiábrándító lehet
Dr. Molnár Tamás szexuálpszichológus is osztja szociológusunk véleményét, miszerint a gyökeres kulturális és társadalmi különbségeket csak addig nem érezzük tehernek, amíg tart a szerelem. „A lángolás, a vonzalom, a megkívánás néha fontosabb lehet annál, mint amit a kultúránkból magunkkal hozunk. Ez azonban nem olyan egyszerű. Amíg a szerelem tart, addig sok mindent át tudok hidalni. Amikor azonban elmúlik, bár a szeretet és a közös múlt megmarad, mégis visszakerülök abba a kultúrába, amiből jöttem és előtérbe kerülnek a hétköznapi ellentétek. Egy roma származású ember sem tud teljesen megszabadulni a gyökereitől, ahogy egy arab vagy iszlám származású sem, ha például arab-európai párról beszélünk. A kulturális eltéréseket még csak-csak át lehet hidalni, ám ha ezeket személyiségbeli különbségek is erősítik, azt már nem" - mondja a szakember.
