Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A konyhapszichológus olyasmi, mint egy konyhai robotgép. Bármilyen maradék tényanyag megteszi, bedobjuk és elindítjuk, a konyhapszichológus pedig előállít belőle egy elméletet, ahol is a mélység hiányát a nagyképűség ellensúlyozza. Jelen helyzet annyival pikánsabb az átlagosnál, hogy a konyhapszichológus maga a tényanyag is egyben. A csajom levetkőztetett, kikötözött, aztán egészen egyszerűen elment. Fogalmam sincs, visszajön-e egyáltalán (és kivel?), így akad némi kieső időm.
Ha meg akarsz tudni valamit a fétisről, tudok ajánlani egy filmet, de ne a pornók között keresd a kölcsönzőben. A szabadság fantomjáról beszélek, Luis Bunuel rendezte, aki spanyol és perverz. Arról a részről van szó (próbálok odapörgetni a nyelvemmel), ahol a vihar miatt többen az útszéli fogadóban rekednek. A szakállas arc borozni hívja a sorstársakat a szobájába. A kármelita testvérek még a hölgyekkel ismerkednek (diszkréten az inkvizícióról csevegve), amikor a csizmás nő korbácsolni kezdi a szakállas meztelen seggét. Példás egyébiránt a feneket szabadon hagyó, klasszikus szabású öltöny.
Legalább a szerzetesek maradjanak – kéri a szakállas, amikor a meglepett társaság sietve távozik, és ez az egy mondat többet megmagyaráz a világ működéséből, mint Darwin és magazinunk Perverzió-ábécé-je együtt.
Amúgy ez is gyerekkorban kezdődik. Tisztán emlékszem arra az orvososra, még csak hatévesek voltunk, és én egyértelműen a vakbélműtétet részesítettem előnyben. A szikét egy fémkanál szimbolizálta,
a kiscsaj finom kézzel vezette végig a bőrömön egyre lejjebb (konkrétan megvan a hátgerincemen végigszaladó, kéjes érzés), be az alsónadrág gumija alá és azon is túl… és azt hiszem, tévedésből a kanálba szerettem bele.
A hányatott vagy legalábbis érdekes élményekkel teli gyerekkor azért jó, mert később van rá okod, hogy szórakoztató dolgokat próbálj ki. Alig tizenkettő voltam, amikor fatális véletlen okán kiolvastam az O történetét, amely nagyon felkavart, így azóta bármit csinálhatok.
Egyszer, amikor én kötöztem meg a csajomat, eszembe jutott az a vidám japán szokás, hogy a szusit meztelen nők hasáról fogyasztják. A gyümölcssalátát, amelyet szex közbeni vitaminpótlásra készítettem be, egyenletesen eloszlattam a testén, és az becsszóra csak ezek leszemezgetése közben ötlött eszembe, hogy a kezemben tartott (közönséges, konyhai) villa kiváló eszköz egy meglehetősen felhúzott, ám magatahetetlen lány kielégítésére.
A villához könnyű csukló kell és nagyon nedves csikló. Kreatív eszköz, és egészen más mozdulatokat igényel lapjával, mint élével. Nagyon élveztem, legalább annyira, mint hatévesen a vakbélműtétet, és a furcsa az egészben az, hogy a kedves is. (Azt hiszem, hogy később egy másik lány nem kis részben azért bújt az ágyamba, mert beindította, amikor elmeséltem neki a villás ügyet, ami sokat elárul arról, pontos-e az a kép, amit a fiúk kialakítanak magukban az átlagos úrilányok vágyairól.)
A villás estén már birtokunkban volt az a tépőzáras célszerszám, amellyel kényelmesen, de szorosan rögzíthettem a csuklóját. Az sem véletlen, hogy beszereztük.
Egyszer, sok évvel ezelőtt részegen jöttünk haza egy buliból. A csaj ledöntött az ágyra, összefogta a kezem, és olyan határozottan nyomta a fejem mögött a párnába, hogy onnan kezdve jobbnak láttam nem mozdítani. Úgy éreztem, megkötözött. Van egy öve, érdekes szerkezet, fémkarikára fűzőtt vékony bőrszíjakból áll, azokkal lehet variálni. Először csak simogatott vele, aztán finoman ütni kezdett. Megcsókolt, de közben nem hagyta abba, és nagyon felhúzott azzal, hogy nem ér hozzám a kezével. Lassú volt, édes és elérhetetlen, aztán bevadult – lett belőle egy nagy kefélés és jó néhány külsérelmi nyom. Meg egy tapasztalat, hogy fiúként elsőrangúan jó érzés százszázalékosan átengedni az irányítást.
Túlságosan bejött, utána összevásároltunk pár eszközt hozzá. Ez nagyjából feleslegesnek bizonyult, mert ezeken nem múlik semmi. Azt hiszem, egy alkalomnál tovább legfeljebb a kötél szórakoztató, mert azzal a variációs lehetőségek száma magas (ha egy jobb darab kell, ebben a cikkben nyomra akadsz). A lényeg, hogy csak egy dolgon múlik: komolyan veszed-e és hajlandó vagy-e teljesen belemenni. Ha nem, akkor bénázás lesz a vége, hiába választod jó ízléssel a kevésbé komolytalan darabokat a szexshopban. Soha nem éri el azt a színvonalat, amit hatévesen megtapasztaltál a vakbélműtét során. Mert az komoly volt.
Amit nem értek az egészben, az a rögzülés. Ha a szexben (és főleg az extrémben) belső konfliktusainkra keressük a feloldást, akkor a tűsarkúhoz, bilincshez vagy nejlonharisnyához fixált vágy olyannak tűnik, mint mindennap ugyanazt a tételt venni matekórán. Már nem a feloldása valaminek, hanem konkrétan maga is egy rögzülés, amelyet valahogyan fel kellene oldani.
Ha tanácsolhatom, legalább valami jó kis perverz szexuális játékban. És valami újban, ha lehet kérni, éljenek az egyszer használatos mellcsipeszek… au!
Amíg ezzel a bájos lánnyal vagyok (aki itt hagyott meztelenül kikötve, de közben visszajött, és most nem tudom, hogy mire készül), ti megnézhetitek ezt a bájos három perc negyvenet a Mestertől. Luis Bunuel: Le Fantome de la liberte.
A Dívány-konyhapszichológus mai összefoglaló tétele:
Perverznek azokat hívjuk, akik feldolgozatlan élményeiket, beakadásaikat extrém szexuális helyzetekben és szerepjátékokban igyekeznek feloldani. Nem perverznek meg azokat, akik sikeresen elfojtják erre irányuló vágyaikat. Akik utóbbit még élvezik is, na ők a nagyon perverzek.
Fókuszban a fétis, az extrém szex – további cikkek a témában itt!
Kattints ide, ha a Dívány HOT! gyűjtőjére mennél további, témába vágó cikkekért!
