Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A rövid videók görgetése komoly problémákat is okozhat hosszabb távon. Bár jó érzést ad maga az elfoglaltság, az önértékelésre, a koncentrációra és a kognitív képességekre negatívan hathat. Leszokni azonban nem könnyű róla, hiszen az agy jutalmazórendszerét aktiválja.
Gondolkozdtál már azon, hogy mi viszi el az idődet? A válasz a legtöbb esetben nem a munka, még csak nem is valami hobbi, hanem a mobilozás, pontosabban a közösségi média, és annak is az egyik legkárosabb része, a rövid videók.
Az állandó görgetés tönkretesz
A rövid formátumú videókat, vagyis SFV-ket ma már a közösségi médiát használók mintegy 85 százaléka rendszeresen pörgeti. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az ilyen videókat az algoritmus éppen úgy rakja össze, hogy végtelen hosszúságban kínálja számunkra a vonzó tartalmakat. Ezzel pedig elérik, hogy rengeteg időt töltsünk el a görgetéssel. Tényleg rengeteget.
A statisztikák szerint a többség egy órát, vagy még ennél is többet tölt egy átlagos napon azzal, hogy a közösségi médiában görget, miközben az agy folyamatosan kapja a dopaminlöketet. Az állandó jutalmazás pedig arra sarkall minket, hogy még többet görgessünk, és ebből az ördögi körből kilépni nagyon nehéz.
Komoly hatások
Azzal már jó ideje tisztában vannak a kutatók, hogy a közösségi média nincs jó hatással ránk. Bár a célja éppen a kapcsolatok építése és fenntartása lenne, nem egészen ezt érjük el vele, főleg nem az SFV-kel. Ezek ugyanis sokkal inkább elszigetelnek minket, és nem segítik a kapcsolódást.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Az állandó dopaminlöket és a visszatérés a görgetéshez hosszabb távon rossz hatással van a mentális egészségünkre, rontja a koncentrációs képességeket és kognitív túlterheléshez vezet. Sőt, romlik tőle az énképünk is és negatív viselkedésmintákat is hajlamosabbak vagyunk felvenni miatta.
A New York Times 2026 márciusában megjelent egy véleménycikk Cal Newporttól, aki a Georgetown Egyetem számítástechnika professzora. A szakember saját kutatására hivatkozva rámutatott, hogy az emberek átlagos koncentrációs ideje az elmúlt két évtizedben drámai mértékben megváltozott: a 2004-ben mért két és fél percről 2012-re 75 másodpercre, az elmúlt 6 évben pedig mindössze 47 másodpercre csökkent.
A kutatások szerint a túlzott közösségimédia-használat összefüggésbe hozható a figyelmi problémákkal, de az impulzivitásban és a tanulmányi teljesítmény romlásában is közrejátszhatnak a platformok.
Ugyanakkor a tudományos eredmények nem teljesen egyértelműek: egyes vizsgálatok nem találtak közvetlen kapcsolatot a közösségi média használata és a figyelem romlása között. Ez pedig arra utal, hogy a közösségi média használata az egyes egyénekre eltérő hatást gyakorolhat, de a veszélyei nagyon is valósak.
Így szokhatsz le az állandó görgetésről
A dopamin egy neurotranszmitter (az agyban a jelátvitelért felelős anyag), amely hormonként is viselkedik. Szerepe a motivációban, a tanulási és jutalmazási folyamatokban jelentős, ennek megfelelően a dopaminlöket arra ösztönöz minket, hogy újra és újra elvégezzük azt a folyamatot, aminek hatására kialakult – ez egyfajta függőséget is jelenthet.
Ezt felülírni nem egyszerű feladat. Persze a szakemberek is rég felismerték ezt az akadályt, így léteznek beépített “gátak” a programokban, melyek adott idő után figyelmeztetnek, vagy akár le is tiltják a médiahasználatot, de tudatosság nélkül nem lehet elérni a kívánt eredményt. Grób Franciska pszichológus kérdésünkre elmondta:
A rövid, gyorsan váltakozó tartalmak apró dopaminlöketeket adnak, ami miatt újra és újra késztetést érzünk a folytatásra – ez az oka annak, hogy sokan úgy érzik, „észrevétlenül tűnik el” akár több órájuk is. Ebből kijönni nem erőből érdemes, hanem struktúrával.
"A leghatékonyabb stratégia az, ha nem tiltjuk teljesen, hanem keretek közé tesszük: kijelölt időszakokkal, az értesítések kikapcsolásával, és tudatos „cserével” olyan tevékenységekre, amelyek szintén jutalmazóak, de nem ilyen intenzíven stimulálják az idegrendszert. Pszichológiai szempontból itt a szokáshurok átírásáról van szó: nem magát az igényt tüntetjük el, hanem új választ adunk rá" – magyarázta a szakember.
Mi a helyzet a gyerekkel?
Önmagunkat még csak-csak rávesszük, hogy tegyük le végre a telefont, de mit tehetünk abban az esetben, ha kamasz gyerekünket kellene meggyőzni arról, hogy van élet a rövid videókon túl is? A pszichológus szerint kamaszoknál ez még nehezebb kérdés, mert az idegrendszerük eleve érzékenyebb a jutalmakra, miközben az önkontrollért felelős agyi területek még fejlődés alatt állnak.
Ezért a direkt tiltás sokszor ellenállást vált ki. Sokkal működőképesebb a közös szabályalkotás és az, ha alternatív, valós élményeket kínálunk – például közösségi programokat vagy sportot.
"Itt fontos szerepe van a késleltetett jutalmazás képességének: annak, hogy valaki képes legyen nem az azonnali élvezetet választani. Ez viszont nem egy „elmagyarázható” dolog, hanem tapasztalati úton tanulható – kis lépésekben, következetesen. A szülői minta különösen erős: ha a felnőtt is folyamatosan mobilozik, a gyerek számára a görgetés lesz a normális működés” – tette hozzá Grób Franciska.
Az állandó görgetés elszigetel minket másoktól, a magány pedig nemcsak lelkileg lehet megterhelő.
