A Psychology Today magazinban megjelent matematikai modelleken alapuló „37 százalékos szabály” szerint a szingliknek a párkeresésre szánt időszakuk első harmadát puszta tapasztalatszerzésre kellene fordítaniuk a randialkalmazásokon, hogy egy konkrét küszöbértéket átlépve felismerjék azt a partnert, aki mellett érdemes végleg lehorgonyozniuk.
A módszer alapgondolata roppant egyszerű: a szerelmi életünk legelején még egyáltalán nincs reális viszonyítási alapunk arról, hogy ki az, aki igazán passzol hozzánk. A tudomány éppen ezért azt javasolja, hogy a párkereséssel töltött időnk első 37 százalékát kezeljük egyfajta megfigyelési fázisként, ahol a partnereinkre nem leendő házastársként, hanem amolyan irányadó pontokként tekintünk.
Ennyi idő kell ahhoz, hogy megtaláljuk az igazit
Amint túl vagyunk ezen a tesztidőszakon, a képlet szerint azonnal el kell köteleződnünk a legelső olyan jelentkező mellett, aki köröket ver az addigi mezőnyre. A számítások ugyanis azt mutatják, hogy
egy pont után a halogatás és válogatás már egyre kevesebb eredménnyel jár, és drasztikusan lecsökkenti az esélyünket arra, hogy megtaláljuk az igazit.
A gyakorlatban persze ez a kiszámított elmélet jóval döcögősebben működik. Ha például valaki úgy tervezi, hogy egy évtizedet szán a tökéletes társ felkutatására, akkor a matek szerint az első három év és nyolc hónap csupán amolyan piackutatás, és elvileg a kilencedik hónap tizenharmadik napján jön el a pillanat, amikor végre komolyra fordulhat az akkor aktuális kapcsolata.
A képlet nem veszi figyelembe az összes fontos tényezőt
Amennyiben rövidebb távon gondolkodunk, és mondjuk egy éven át heti egy randit bonyolítunk le, az első tizenkilenc találkozó még csak a tesztidőszakot jelenti.
Ez a megközelítés viszont teljes csődöt mond a valóságban, hiszen nem veszi figyelembe a se veled, se nélküled kapcsolatokat, a munkahelyi flörtöket, és kapásból kiszelektálja azokat az embereket, akik már a gimnáziumban megtalálták az igazit.
Az elmélet legnagyobb hibája mégis az a naiv feltételezés, hogy az ember ízlése, önismerete és életkörülményei teljesen változatlanok maradnak az évek során.
Bárki, aki a húszas évei elején fejest ugrott a társkeresésbe, majd egy évtizeddel később, érettebb fejjel visszatekintett az akkori választásaira, pontosan tudja, mennyit képes változni egy ember az évek során.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Ha valaki úgy vág bele a randizásba, hogy még saját magát sem ismeri igazán, könnyen lehet, hogy elsétál a tökéletes társa mellett.
A 37 százalékos szabályt éppen ezért nem szigorú, kőbe vésett szentírásként, sokkal inkább egyfajta tanácsként érdemes kezelni. A lényeg, hogy gyűjtsünk elegendő tapasztalatot ahhoz, hogy tisztában legyünk a saját igényeinkkel, viszont, amint felbukkan valaki, aki minden szempontból tökéletesen passzol hozzánk, érdemes rögtön félretenni a szabályokat és matematikai egyenleteket.
Kapcsolódó: így hat az agyadra a magány.
