Párkapcsolati viták kezelése

Alábbi cikk olyan veszekedésekről fog szólni, amelyekre egyenlőségre törekvő, nem bántalmazó kapcsolatokban kerül sor. Tehát nem arról van szó, hogy az egyik fél manipulálná, módszeres erőszaknak tenné ki a másikat. Hanem arról, hogy hogyan tudjuk elejét venni egy konfliktus elmérgesedésének egy alapvetően szeretetteljes kapcsolatban. 

Miért éri meg elkerülni a hatalmas kísértést, hogy a dühös partneredre hasonló hangnemben reagálj? Hogyan lehet a harag mögött észrevenni a sebezhetőséget, és újra kapcsolódni egymáshoz? Leon F. Seltzer Psychology Today-en megjelent írása alapján foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat.

A legnagyobb kihívás: meghallani a másikat

Amikor a partnered számodra érthetetlen módon viselkedik, hirtelen eszméletlen rossz fejnek tűnik. Miért hazudik ennyire pofátlanul arról, amit mondtál vagy tettél? Ilyenkor fontos tudatosítani magadban, hogy – hacsak nem manipulatív, kontrolláló, bántalmazó emberrel van dolgod –

A reakciója nemcsak azon fog múlni, hogy hogyan értelmezi az adott helyzetet, hanem a múltbeli tapasztalatain is. Előfordulhat, hogy a gyerekkorában elszenvedett elhanyagolás és bántalmazás fájó élményei aktiválódnak benne, akár tudattalanul. Az is lehet, hogy a veled való kapcsolatának ki nem mondott, de legalábbis megoldatlan konfliktusai kerülnek terítékre. 

Ha kétségbe vonod az érzéseit, jogtalannak tünteted fel őket, vagy megpróbálod lebeszélni róluk, az nem kedves és nem is tiszteletteljes. A partnered azt fogja érezni, hogy semmibe veszed, lebecsülöd, elutasítod őt. Ha a zsigeri válaszreakciód helyett képes vagy megértéssel fordulni felé, és megőrizni a pszichés egyensúlyodat, akkor a másik frusztrációjára is oda tudsz figyelni, nem csak a sajátodéra. 

Ha eldurran az agyad, inkább kérj időt

Ahhoz, hogy újra kapcsolódni tudj gyermekkori működésmódjába visszacsúszott, betriggerelődött partneredhez, először a saját érzelmi zűrzavarodon kell úrrá lenned. Ez persze nagyon nehéz, ha azt éled meg, hogy a szeretted támadásba lendült. Még ha valahol érted is, mennyi minden van az intenzív reakció mögött, nehéz nem belemenni egy destruktív adok-kapokba. Ha azt érzed, képtelen vagy meghallgatni őt, inkább kérj időt. Sétálj, vegyél mély levegőket. Ne azt kiabáld, hogy ő hagyjon már békén (ez gyakran olaj a tűzre), és ne vágd rá az ajtót. Mondd el neki, hogy pontosan mennyi időre lesz szükséged, hogy rendezhesd a soraidat, és higgadtan folytathassátok a beszélgetést. 

A validálás nem egyenlő az egyetértéssel

A legtöbb ember azt feltételezi, hogy ha érvényesnek tekinti a másik nézőpontját, azzal automatikusan lekicsinyíti, feláldozza a sajátját. Az igazunkhoz való merev ragaszkodás azonban általában a szembenállást erősíti. Attól még, hogy fontosnak és jogosnak tekinted az érzelmeit vagy az általa megélt valóságot, még nem kell egyetértened vele. Még ha hirtelen úgy is érzed, égbekiáltóan téves a helyzetről kialakított interpretációja, érdemes elfogadnod azt, és inkább arra törekedni, hogy többet megtudj a gondolatairól, érzéseiről. 

Hidd el, a partnerednek sem az egyetértésedre van elsősorban szüksége, hanem arra, hogy komolyan vedd őt, átérezd a szorongását, és igyekezz megérteni, mi megy végbe benne. Ha elég nagylelkű tudsz lenni ahhoz, hogy minősítés és vagdalkozás helyett együttérző gesztusokat tegyél, az jó eséllyel megtöri a jeget: a másik is viszonozni fogja az empátiádat, mert érzi, hogy a nehéz pillanatokban is törődsz vele. 

Utólag se akard helyretenni

Amikor a veszekedés nyugodtabb szakaszához érkeztek, és rajtad a sor, hogy megoszd a vitával kapcsolatos meglátásaidat, érzéseidet, lényeges, hogy a véleményedet ne úgy add elő, hogy azzal érvényteleníted mindazt, amivel kapcsolatban korábban megértést mutattál. Ahelyett, hogy tájékoztatnád arról, mi mindenben tévedett, inkább a saját szándékodról, motívumaidról, megélésedről beszélj. Az énközlések abban segítenek, hogy a másik kritizálása helyett a belső történéseidről tudj információt megosztani, hogy ő is jobban megérthessen téged.  

Közben azt is elismerheted, ha van olyan tanulság, amit a saját viselkedésedre vonatkozóan le tudsz vonni a helyzetből. Az is lehet, hogy erre még nem állsz készen, de jelzed a másiknak, mik azok a dolgok, amiken el fogsz gondolkodni, vagy amikkel jó eséllyel dolgod lesz még. Ha nem is azonnal, idővel remélhetőleg a másik is el fog jutni oda, hogy hasonló vállalásokat fogalmazzon meg.   

A harag alapja a sérülékenység

Seltzer hangsúlyozza, hogy a robbanásszerű érzelmek általában nem elsődlegesek, hanem másodlagosak: a düh a sérülékenység érzésének enyhítésére szolgál. Amint túl vagytok a tűzoltáson, és lecsendesedett bennetek a harag, elkezdhetitek megvitatni, mi minden jött felszínre a heves vita során. Ott van-e a megbántottság, a zavartság, a szégyen vagy a magány érzése, amivel foglalkoznotok kell? Ki hogy érzi magát a kapcsolatban, keletkeztek-e benne hiányok, amelyeket nem mert, akart vagy tudott megfogalmazni, de a belőlük származó elégedetlenség most mégis utat talált magának? 

Ha viszont a megértés vágyával tudtok egymás felé fordulni a legrázósabb pillanatokban is, akkor szövetségesként, egymást kölcsönösen támogatva tanulhattok meg egy csomó értékes dolgot önmagatokról, a másikról és a kapcsolatról. Ha túl tudtok lépni a gyerekkorból hozott, zsigeri védekezési reakcióitokon, akkor ismét felnőttként tudtok viszonyulni egymáshoz. Már nem azok a kiszolgáltatott gyerekek vagytok, akiket bántás ért. Hanem felnőttek, értékesek és szerethetők, akiknek hatékony eszközeik vannak a problémáik konstruktív megoldására.